Marcos 10

Házassági elválásról

1 Onnan pedig felkelvén Judea határaiba méne, a Jordánon túl való részen által; és ismét sokaság gyűl vala hozzá; ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket. 2 És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt. 3 Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes? 4 Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk. 5 És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot; 6 De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten. 7 Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, 8 És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test. 9 Annakokáért a mit az Isten egybe szerkesztett, ember el ne válaszsza. 10 És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől. 11 Ő pedig monda nékik: A ki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. 12 Ha pedig a feleség hagyja el a férjét és mással kel egybe, házasságtörést követ el.

Jézus megáldja a kis gyermekeket

13 Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket; a tanítványok pedig feddik vala azokat, a kik hozák. 14 Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. 15 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen sem megy be abba. 16 Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájok vetvén, megáldá őket.

A gazdag ifjú

17 És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? 18 Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. 19 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy, kárt ne tégy; tiszteljed atyádat és anyádat. 20 Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. 21 Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet. 22 Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan; mert sok jószága vala. 23 Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! 24 A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, a kik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! 25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. 26 Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván magok között: Kicsoda idvezülhet tehát? 27 Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél; mert az Istennél minden lehetséges. 28 És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. 29 Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit én érettem és az evangyéliomért, 30 A ki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet. 31 Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők.

Jézus harmadszor jelenti szenvedéseit

32 Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel; és előttök megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, a mik majd vele történnek, 33 Mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt; 34 És megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt; de harmadnapon feltámad.

Zebedeus fiai

35 És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk. 36 Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek? 37 Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben. 38 Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? 39 Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; 40 De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett. 41 És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra. 42 Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. 43 De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; 44 És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: 45 Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.

Bartimeus

46 És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván. 47 És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! 48 És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! 49 Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet. 50 Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne. 51 És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak. 52 Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton.

Jesus atravessa o Jordão

1 *Mc 10.1-12;Mt 19.1-9Levantando-se, foi Jesus dali para os confins da Judeia e para além do Jordão. Outra vez, as multidões vieram ter com ele, e, de novo, ele as ensinava, *Mc 1.21;2.13;4.2;6.2,6,34;12.35;14.49;Mt 4.23;26.55segundo o seu costume.

A questão do divórcio

2 Chegaram alguns fariseus e, para o experimentarem, perguntaram-lhe se era lícito a um homem repudiar sua mulher. 3 Ele respondeu: Que vos ordenou Moisés? 4 Replicaram eles: Moisés permitiu dar carta de divórcio e repudiar a mulher. 5 Mas Jesus lhes disse: Pela dureza do vosso coração, ele vos deixou *Dt 24.1,3; cp.Mt 19.8escrito este mandamento. 6 Porém, *Mc 13.19;2Pe 3.4desde o princípio da criação, Deus fê-los *Gn 1.27;5.2homem e mulher; 7 por *Gn 2.24essa razão, o homem deixará a seu pai e a sua mãe 8 e será com sua mulher uma só carne. Assim, já não são dois, mas uma só carne. 9 Portanto, o que Deus ajuntou não o separe o homem. 10 Em casa, os discípulos, de novo, o interrogaram sobre isso. 11 Ele respondeu: *Mt 5.32Aquele que repudiar sua mulher e casar com outra comete adultério contra a primeira; 12 e, *cp.1Co 7.11,13se ela repudiar seu marido e casar com outro, comete adultério.

Jesus abençoa os meninos

13 *Mc 10.13-16;Mt 19.13-15;Lc 18.15-17Então, lhe traziam alguns meninos para que os tocasse; os discípulos repreenderam aos que os trouxeram. 14 Mas Jesus, vendo isso, indignou-se e disse-lhes: Deixai vir a mim os meninos, não os impeçais, *Mt 5.3porque dos tais é o reino de Deus. 15 Em verdade vos digo: *Mt 18.3;19.14;Lc 18.17; cp.1Co 14.20;1Pe 2.2Aquele que não receber o reino de Deus como menino de modo algum entrará nele. 16 *Mc 9.36Abraçando os meninos, os abençoava, pondo as mãos sobre eles.

O mancebo rico

17 *Mc 10.17-31;Mt 19.16-30;Lc 18.18-30Ao sair para se pôr a caminho, correu um homem, e *Mc 1.40ajoelhou-se diante dele, e perguntou-lhe: Bom Mestre, que hei de fazer para *Lc 10.25;18.18; cp.At 20.32;Ef 1.18;1Pe 1.4, etc.;Mt 25.34herdar a vida eterna? 18 Respondeu Jesus: Por que me chamas bom? Ninguém é bom senão só um, que é Deus. 19 Sabes os *Êx 20.12-16;Dt 5.16-20mandamentos: Não matarás, não adulterarás, não furtarás, não dirás falso testemunho, não defraudarás, honra a teu pai e a tua mãe. 20 Ele lhe replicou: Mestre, *cp.Mt 19.20tudo isso tenho guardado desde a minha mocidade. 21 Jesus, contemplando-o, o amou e disse-lhe: Uma coisa te falta: vai, vende tudo o que tens, e dá-o aos pobres, e terás um *Mt 6.20tesouro no céu; e vem, segue-me. 22 Mas o homem, contrariado com essas palavras, retirou-se triste, porque tinha muitos bens.

O perigo das riquezas

23 Jesus, olhando ao redor de si, disse a seus discípulos: *Mt 19.23Quão dificilmente entrarão no reino de Deus os que têm riquezas! 24 Os discípulos *Mc 1.27ficaram surpreendidos com essas palavras. Mas Jesus tornou a dizer-lhes: Filhos, quão difícil é entrar no reino de Deus! 25 *Mt 19.24É mais fácil passar um camelo pelo fundo de uma agulha do que entrar um rico, no reino de Deus. 26 Eles ficaram sobremaneira admirados, dizendo entre si: Quem pode, então, ser salvo? 27 Jesus, olhando para eles, disse: *Mt 19.26Aos homens é isso impossível, mas a Deus, não; porque a Deus tudo é possível. 28 *cp.Mt 4.20-22Pedro começou a dizer-lhe: Nós deixamos tudo e te havemos seguido. 29 Tornou Jesus: Em verdade vos digo que *Mt 19.29;Lc 18.29s.; cp.Mt 6.33ninguém há que tenha deixado casa, ou irmãos, ou irmãs, ou mãe, ou pai, ou filhos, ou campos, por amor de mim e por amor do evangelho 30 que não receba já no presente o cêntuplo de casas, irmãos, irmãs, mães, filhos e campos, com perseguições; *Mt 12.32e, no mundo vindouro, a vida eterna. 31 Porém *Mt 19.30muitos que são primeiros serão os últimos; e os últimos serão os primeiros.

Jesus ainda outra vez prediz a sua morte e ressurreição

32 *Mc 10.32-34;Mt 20.17-19;Lc 18.31-33Estavam a caminho, subindo para Jerusalém. Jesus ia adiante dos discípulos, e estes *Mc 1.27se admiravam; e os que o seguiam tinham medo. Tornando a levar à parte os doze, começou a contar-lhes o que lhe havia de acontecer, 33 dizendo: Eis que subimos a Jerusalém, *Mc 8.31;9.12e o Filho do Homem será entregue aos principais sacerdotes e aos escribas. Eles o condenarão à morte e o entregarão aos gentios, 34 e hão de escarnecê-lo, *Mt 26.67;27.30;Mc 14.65; cp.Mt 16.21;Mc 9.31cuspir nele, açoitá-lo e tirar-lhe a vida; e, depois de três dias, ressurgirá.

O pedido de Tiago e João

35 *Mc 10.35-45;Mt 20.20-28Então, se aproximaram dele Tiago e João, filhos de Zebedeu, dizendo-lhe: Mestre, queremos que nos faças o que te pedirmos. 36 Ele lhes perguntou: Que quereis que eu vos faça? 37 Responderam-lhe: Concede-nos que, na tua glória, *cp.Mt 19.28nos sentemos, um à tua direita, e outro à tua esquerda. 38 Mas Jesus disse-lhes: Não sabeis o que pedis. Podeis *Mt 20.22beber o cálice que eu bebo *Lc 12.50ou ser batizados com o batismo com que eu sou batizado? 39 Responderam eles: Podemos. Replicou-lhes Jesus: *cp.At 12.2;Ap 1.9Bebereis, na verdade, o cálice que eu bebo e sereis batizados com o batismo com que eu sou batizado; 40 mas o tomar assento à minha direita ou à minha esquerda não me pertence concedê-lo; porém *cp.Mt 13.11será isso concedido àqueles para quem está destinado. 41 *Mc 10.42-45; cp.Lc 22.25-27Ouvindo isso os dez, começaram a indignar-se contra Tiago e João. 42 Mas Jesus chamou-os para junto de si e disse: Sabeis que os que são reconhecidos como governadores dos gentios dominam sobre os seus vassalos, e sobre eles os seus grandes exercem autoridade. 43 Porém não é assim entre vós. Mas *Mt 20.26; cp.Mc 9.35quem quiser tornar-se grande entre vós, será este o que vos sirva; 44 e quem quiser ser o primeiro entre vós, será este servo de todos. 45 Pois o Filho do Homem *Mt 20.28também não veio para ser servido, mas para servir e dar a sua vida em resgate de muitos.

A cura do cego de Jericó

46 *Mc 10.46-52;Mt 20.29-34;Lc 18.35-43Chegaram a Jericó. *cp.Lc 18.35;19.1Ao sair Jesus da cidade com seus discípulos e com uma grande multidão, estava sentado à beira da estrada um cego mendigo, chamado Bartimeu, filho de Timeu. 47 Quando soube que era Jesus, *Mc 1.24o Nazareno, começou a clamar: Jesus, *Mt 9.27filho de Davi, tem compaixão de mim! 48 Muitos mandaram que se calasse, mas ele clamava ainda mais: Filho de Davi, tem compaixão de mim! 49 Jesus parou e disse: Chamai-o. Chamaram o cego, dizendo-lhe: *Mt 9.2Tem ânimo; levanta-te, ele te chama. 50 Lançando de si a sua capa, de um salto, levantou-se e foi ter com Jesus. 51 Perguntou-lhe Jesus: Que queres que eu te faça? Respondeu-lhe o cego: *Jo 20.16; cp.Mt 23.7Mestre, que eu tenha vista. 52 Disse-lhe Jesus: Vai, *Mt 9.22a tua fé te curou. No mesmo instante, recebeu a vista e o foi seguindo pela estrada.