Marcos 13

Jézus beszéde Jeruzsálem pusztulásáról és az ő dicsőséges eljöveteléről. Óvások és intések, kivált vigyázásra

1 Mikor pedig a templomból kiméne, monda néki egy az ő tanítványai közül: Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek! 2 Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, a mely le nem romboltatik. 3 Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék őt magukban Péter, Jakab, János és András: 4 Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, a mikor mindezek beteljesednek? 5 Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket. 6 Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek. 7 Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniök; de ez még nem a vég. 8 Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok.

9 Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik. 10 De előbb hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között. 11 Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek. 12 Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket. 13 És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik. 14 Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, a melyről Dániel próféta szólott, ott állani, a hol nem kellene (a ki olvassa, értse meg), akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; 15 A háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen; 16 És a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye. 17 Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban. 18 Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen. 19 Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, a milyenek a világ kezdete óta, a melyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek. 20 És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. 21 Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: Ímé itt a Krisztus, vagy: Ímé amott, ne higyjétek. 22 Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is. 23 Ti pedig vigyázzatok; ímé előre megmondottam néktek mindent. 24 De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, 25 És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek. 26 És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. 27 És akkor elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig. 28 A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. 29 Azonképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt. 30 Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, a míg meg nem lesznek mindezek. 31 Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. 32 Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya. 33 Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő. 34 Úgy mint az az ember, a ki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon. 35 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? 36 Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. 37 A miket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!

O sermão profético. A destruição do templo

1 *Mc 13.1-37;Mt 24;Lc 21.5-36Ao sair Jesus do templo, disse-lhe um de seus discípulos: Olha, Mestre! Que pedras e que edifícios! 2 Disse-lhe Jesus: Vês estes grandes edifícios? *Lc 19.44Não ficará pedra que não seja derrubada.

O princípio das dores

3 Estando ele sentado *Mt 21.1no monte das Oliveiras, defronte do templo, perguntaram-lhe em particular *cp.Mt 17.1Pedro, Tiago, João e André: 4 Dize-nos quando sucederão estas coisas, e que sinal haverá quando todas elas estiverem para se cumprir? 5 Jesus começou a dizer-lhes: Vede que ninguém vos engane. 6 Muitos virão em meu nome, dizendo: *Jo 8.24Sou eu; e enganarão a muitos. 7 Quando, porém, ouvirdes falar de guerras e rumores de guerras, não vos assusteis; porque é necessário que assim aconteça, mas não é ainda o fim. 8 Pois se levantará nação contra nação, e reino, contra reino. Haverá terremotos em vários lugares, e haverá fomes; estas coisas são o princípio de dores.

9 Estai vós de sobreaviso; pois vos hão de *Mt 10.17entregar aos tribunais, e sereis açoitados *Mt 10.17nas sinagogas e haveis de comparecer diante dos reis e governadores por minha causa, para lhes servir de testemunho. 10 *cp.Mt 24.14Mas é necessário que primeiro o evangelho seja pregado a todas as nações. 11 *Mc 13.11-13;Mt 10.19-22;Lc 21.12-17Quando vos conduzirem para vos entregar, não vos preocupeis com o que haveis de dizer, mas falai o que vos for dado naquela hora; porque não sois vós os que falais, mas o Espírito Santo. 12 Um irmão entregará à morte a seu irmão, e um pai, a seu filho; os filhos se levantarão contra seus pais e os farão morrer. 13 *Jo 15.21Sereis também odiados de todos por causa do meu nome; mas aquele que perseverar até o fim, esse será salvo.

A grande tribulação

14 *Mt 24.15Quando, porém, virdes a abominação da desolação estar onde não deve (quem lê, entenda), então, os que estiverem na Judeia, fujam para os montes; 15 o que se achar no eirado, não desça, nem entre para tirar as coisas de sua casa; 16 e o que estiver no campo, não volte para tomar a sua capa. 17 Mas ai das que estiverem grávidas e das que amamentarem naqueles dias! 18 Rogai que não suceda isso no inverno; 19 porque aqueles dias serão de tribulação, tal qual nunca houve *Mc 10.6desde o princípio da criação por Deus feita até agora, nem haverá jamais. 20 Se o Senhor não abreviasse aqueles dias, ninguém seria salvo; mas, por causa dos eleitos, que ele escolheu, os abreviou. 21 Então, se alguém vos disser: Eis aqui o Cristo! Ou: Ei-lo acolá!, não acrediteis; 22 levantar-se-ão falsos Cristos e *Mt 7.15falsos profetas e farão *Mt 24.24;Jo 4.48milagres e prodígios, para enganar os eleitos, se possível fora. 23 Estai vós de sobreaviso; de antemão vos tenho dito todas as coisas.

A vinda do Filho do Homem

24 Mas, naqueles dias, depois daquela tribulação, o sol escurecerá, a lua não dará a sua claridade, 25 as estrelas cairão do céu, e as potestades celestes serão abaladas. 26 Então, será visto o Filho do Homem *Mt 16.27;Mc 8.38vindo nas nuvens com grande poder e glória. 27 Ele enviará os anjos e ajuntará os seus eleitos dos quatro ventos, da extremidade da terra à extremidade do céu.

A parábola da figueira

28 Aprendei a parábola tirada da figueira: quando os seus ramos já estiverem tenros, e brotarem folhas, sabeis que está próximo o verão; 29 assim também vós, quando virdes acontecer essas coisas, sabei que ele está próximo, às portas. 30 Em verdade vos digo que não passará esta geração sem que todas essas coisas se cumpram. 31 Passará o céu e a terra, mas não passarão as minhas palavras. 32 *Mt 24.36; cp.At 1.7Mas daquele dia ou daquela hora ninguém sabe, nem os anjos no céu, nem o Filho, senão só o Pai.

Exortação à vigilância

33 Estai de sobreaviso, *Ef 6.18;Cl 4.2vigiai; porque não sabeis quando será o tempo. 34 É como se um homem em viagem num país estranho, tendo deixado a sua casa e tendo dado autoridade aos seus servos, a cada um o seu trabalho, tivesse mandado também ao porteiro que vigiasse. 35 *Mc 13.37;Mt 24.42Vigiai, pois; porque não sabeis quando virá o dono da casa: se de tarde, se à meia-noite, *cp.Mc 14.30se ao cantar do galo, *Mc 6.48; cp.Mt 14.25se pela manhã; 36 para que, vindo de repente, não vos ache *Rm 13.11dormindo. 37 O que digo a vós digo a todos: vigiai!