Marcos 12

Példázat a szőlőművesekről

1 És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvevé gyepűvel, és sajtót ása, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. 2 És a maga idejében szolgát külde a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből. 3 Azok pedig megfogván azt, megverék, és üresen küldék vissza. 4 És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldék. 5 És ismét másikat külde; ezt pedig megölék: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén. 6 Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájok, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. 7 Azok a munkások azonban ezt mondák magok között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség. 8 És megfogván azt, megölék, és a szőlőn kívül veték. 9 Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljő és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. 10 Ezt az írást sem olvastátok-é? A mely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé. 11 Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. 12 És igyekeznek vala őt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondotta. Azért elhagyván őt, tovább menének.

Az adófizetésről

13 És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes pártiak közül, hogy megfogják őt a beszédben. 14 Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem igazság szerint tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk? 15 Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat, monda nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam. 16 Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A Császáré. 17 És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg a mi a Császáré, a Császárnak, és a mi az Istené, az Istennek. És elálmélkodának ő rajta.

Kérdés a feltámadásról

18 És jövének hozzá Sadduczeusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék őt, mondván: 19 Mester, Mózes azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ő feleségét vegye el az ő fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének. 20 Heten valának tehát fitestvérek. És az első feleséget vőn, de meghalván, magot nem hagya. 21 És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot ő sem hagya: a harmadik is hasonlóképen; 22 És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is. 23 A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiköknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt. 24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát? 25 Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. 26 A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene. 27 Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.

Kérdés a legnagyobb parancsról

28 Akkor hozzá menvén egy az írástudók közül, a ki az ő vetekedésöket hallotta vala, és tudván, hogy jól megfelele nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között? 29 Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halljad Izráel: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. 30 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. 31 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. 32 Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincsen kívüle más. 33 És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál. 34 Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt vala, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala őt megkérdezni.

Krisztus Dávidnak Fia és ura

35 És felele Jézus és monda, a mint a templomban tanít vala: Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia? 36 Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. 37 Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mimódon fia hát néki? És a nagy sokaság örömest hallgatja vala őt.

Óvás az írástudóktól

38 Ő pedig monda nékik az ő tanításában: Őrizkedjetek az írástudóktól, a kik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piaczokon való köszöntéseket. 39 És a gyülekezetekben az előlüléseket, és a lakomákon a főhelyeket: 40 A kik az özvegyeknek házát fölemésztik és színből hosszan imádkoznak: ezek súlyosabb ítélet alá esnek.

A szegény özvegy két fillére

41 És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba. 42 És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele. 43 Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala. 44 Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.

A parábola dos lavradores maus

1 *cp.3.23;4.2ss.Depois, começou Jesus a falar-lhes por parábolas: *Mc 12.1-12;Mt 21.33-46;Lc 20.9-19Um homem plantou uma vinha, cercou-a com uma sebe, *Is 5.2cavou ali um lagar, edificou uma torre, arrendou-a a uns lavradores e partiu para outro país. 2 No tempo da colheita, enviou um servo aos lavradores, para receber deles do fruto da vinha; 3 mas eles, agarrando-o, o açoitaram e mandaram embora sem coisa alguma. 4 Tornou a enviar-lhes outro servo; e a este o feriram na cabeça e o carregaram de afrontas. 5 Enviou ainda outro, e a este mataram; e enviou muitos outros, a alguns dos quais açoitaram e a outros mataram. 6 Restava-lhe ainda um, o seu filho amado; a este enviou por último, dizendo: Terão respeito a meu filho. 7 Mas aqueles lavradores disseram entre si: Este é o herdeiro; vinde, matemo-lo, e a herança será nossa. 8 Agarrando-o, mataram-no e lançaram-no fora da vinha. 9 Que fará o senhor da vinha? Virá, e exterminará os lavradores, e entregará a sua vinha a outros. 10 Nunca lestes sequer esta passagem da Escritura:

*Sl 118.22s.A pedra que os edificadores rejeitaram,

esta foi posta como a pedra angular;

11 isso foi feito pelo Senhor,

e é maravilhoso aos nossos olhos?

12 *Mc 11.18Procuravam prendê-lo (mas temeram o povo.), porque perceberam que contra eles proferia esta parábola. *Mt 22.22Deixando-o, retiraram-se.

A questão do tributo

13 *Mc 12.13-17;Mt 22.15-22;Lc 20.20-26Depois, eles lhe enviaram alguns dos fariseus e *Mt 22.16dos herodianos para o *Lc 11.54apanhar em alguma palavra. 14 Estes, vindo a ele, disseram: Mestre, sabemos que és verdadeiro e não se te dá de ninguém, porque não te deixas levar de respeitos humanos, mas ensinas o caminho de Deus segundo a verdade; é lícito ou não pagar tributo a César? 15 Pagaremos ou não pagaremos? Mas Jesus, percebendo a hipocrisia deles, respondeu-lhes: Por que me experimentais? Trazei-me um denário*Um denário valia 315 réis, moeda brasileira. para eu vê-lo. 16 Eles lho trouxeram. Perguntou-lhes: De quem é esta efígie e inscrição? Responderam-lhe: De César. 17 Disse-lhes Jesus: *Mt 22.21Dai, pois, a César o que é de César e a Deus o que é de Deus. Admiravam-se muito dele.

Os saduceus e a ressurreição

18 *Mc 12.18-27;Mt 22.23-33;Lc 20.27-38Vieram ter com ele alguns saduceus, homens que dizem não haver ressurreição, e fizeram-lhe esta pergunta: 19 Mestre, *Dt 25.5Moisés nos deixou escrito que, se morrer o irmão de alguém, deixando mulher, e não tiver filhos, seu irmão casará com a viúva e dará sucessão ao falecido. 20 Havia sete irmãos; o primeiro casou-se e morreu sem deixar sucessão; 21 o segundo desposou a viúva e morreu, não deixando sucessão; 22 e, do mesmo modo, o terceiro; assim, nenhum dos sete deixou sucessão. Depois de todos, morreu também a mulher. 23 Na ressurreição, quando ressuscitarem, de qual deles será ela mulher? Pois os sete casaram com ela. 24 Respondeu Jesus: Não provém o vosso erro de não saberdes as Escrituras, nem o poder de Deus? 25 Pois, quando ressuscitarem dentre os mortos, nem os homens casam, nem as mulheres são dadas em casamento; porém são como os anjos nos céus. 26 Quanto à ressurreição dos mortos, não tendes lido no livro de Moisés, *Lc 20.37;Êx 3.6; cp.Rm 11.2na passagem concernente à sarça, como Deus lhe falou: Eu sou o Deus de Abraão, o Deus de Isaque e o Deus de Jacó? 27 *Mt 22.32;Lc 20.38Ele não é Deus de mortos, mas de vivos. Estais em grande erro.

O grande mandamento

28 *Mc 12.28-34;Mt 22.34-40; cp.Lc 10.25-28;20.39s.Chegou um dos escribas e, tendo ouvido a discussão e *Lc 20.39; cp.Mt 22.34vendo que Jesus lhes havia respondido bem, fez-lhe esta pergunta: Qual é o primeiro de todos os mandamentos? 29 Respondeu Jesus: O primeiro é: *Dt 6.4ss.;Mc 12.31Ouve, ó Israel, o Senhor é nosso Deus, o Senhor é um só! 30 e: Amarás ao Senhor, teu Deus, de todo o teu coração, de toda a tua alma, de todo o teu entendimento e de toda a tua força. 31 O segundo é: *Lv 19.18Amarás ao teu próximo como a ti mesmo. Não há outro mandamento maior do que estes. 32 Disse-lhe o escriba: Na verdade, Mestre, disseste bem que ele é um, *Dt 4.35e não há outro senão ele; 33 e que o amá-lo de todo o coração, de todo o entendimento e de toda a força e o amar ao próximo como a si mesmo *1Sm 15.22;Os 6.6;Mq 6.6-8;Mt 9.13;12.7excede a todos os holocaustos e sacrifícios. 34 Vendo Jesus que ele havia falado sabiamente, disse-lhe: Não estás longe do reino de Deus. *Mt 22.46Ninguém ousava mais interrogá-lo.

O Cristo, Filho de Davi

35 *Mc 12.35-37;Mt 22.41-46;Lc 20.41-44Jesus, *Mt 26.55; cp.Mc 10.1ensinando no templo, perguntou: Como dizem os escribas que o Cristo *Mt 9.27é filho de Davi? 36 O próprio Davi falou, movido pelo Espírito Santo:

*Sl 110.1Disse o Senhor ao meu Senhor:

Senta-te à minha mão direita,

até que eu ponha os teus inimigos debaixo dos teus pés.

37 O próprio Davi chama-lhe Senhor; como é ele seu filho? A multidão ouvia-o com prazer.

Jesus censura os escribas

38 *Mc 12.38-40;Mt 23.1-7;Lc 20.45-47Dizia-lhes em seu ensino: Guardai-vos dos escribas, que gostam de andar com vestes compridas, *Lc 11.43;Mt 23.6de ser saudados nas praças 39 e de ocupar os primeiros assentos nas sinagogas e os primeiros lugares nos banquetes; 40 os *Lc 20.47quais devoram as casas das viúvas e fazem por pretexto longas orações; estes hão de receber muito maior condenação.

A oferta da viúva pobre

41 *Mc 12.41-44;Lc 21.1-4Sentando-se Jesus em frente do *Jo 8.20gazofilácio, observava como o povo *cp.2Rs 12.9deitava ali o dinheiro. Ora, muitos ricos deitavam grandes quantias. 42 mas, vindo uma pobre viúva, deitou duas pequenas moedas, que valem um quadrante*Um quadrante valia 7 réis, moeda brasileira.. 43 Chamando seus discípulos, disse-lhes: Em verdade vos digo que esta pobre viúva deitou mais no gazofilácio que todos os ofertantes, 44 porque estes deram do que lhes sobrava; ela, porém, da sua pobreza, deu tudo o que possuía, *Lc 15.12,30;21.4tudo o que tinha para o seu sustento.