Marcos 6

Jézust megvetik Názáretben

1 És kiméne onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai. 2 És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa? 3 Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne. 4 Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában. 5 Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit. 6 És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül járja vala a falvakat, tanítván.

Az apostolok kiküldetése

7 Majd magához szólítá a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken. 8 És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben; 9 Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek. 10 És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét. 11 A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak. 12 Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg. 13 És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala.

Keresztelő János fővétele

14 És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lőn az ő neve) és monda: Keresztelő János támadt fel a halálból és azért működnek benne ez erők. 15 Némelyek azt mondják vala, hogy Illés ő; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül. 16 Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból. 17 Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül. 18 Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned. 19 Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheté. 20 Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt. 21 De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala, 22 És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, a mit akarsz, és megadom néked. 23 És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom felét is. 24 Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét. 25 És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelő János fejét egy tálban. 26 A király pedig noha igen megszomorodék, eskűje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani. 27 És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét. 28 Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt. 29 A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék.

Az ötezernek jóltartása

30 És az apostolok összegyűlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala. 31 Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök.

32 És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok. 33 A sokaság pedig meglátá őket, a mint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének. 34 És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani. 35 Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van: 36 Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök. 37 Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik? 38 Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk. 39 És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra. 40 Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével. 41 Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. 42 Evének azért mindnyájan, és megelégedének; 43 És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is. 44 A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.

Jézus a tengeren jár

45 És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja. 46 Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni. 47 És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon. 48 És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük. 49 Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának; 50 Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek. 51 Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala. 52 Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.

Sok beteg meggyógyul

53 És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének. 54 De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt, 55 És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ő ott van. 56 És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.

Jesus prega na sinagoga de Nazaré. É rejeitado pelos seus

1 *Mc 6.1-6;Mt 13.54-58Tendo Jesus saído dali, foi para *Lc 4.16,23; cp.Mt 13.54,57a sua terra, e seus discípulos acompanharam-no. 2 Chegando o sábado, começou a *Mt 4.23; cp.Mc 10.1ensinar na sinagoga; e *Mt 7.28muitos, ao ouvi-lo, se admiravam, dizendo: Donde lhe vêm essas coisas e que sabedoria é esta que lhe é dada? Que significam tais milagres operados pela sua mão? 3 Não é este o *cp.Mt 13.55carpinteiro, *Mt 12.46filho de Maria, irmão de Tiago, de José, de Judas e de Simão? E *Mt 13.56suas irmãs não estão aqui entre nós? Ele *Mt 11.6lhes servia de pedra de tropeço. 4 Jesus lhes disse: *Mt 13.57Um profeta não deixa de receber honra senão *Mc 6.1na sua terra, entre os seus parentes e na sua casa. 5 Não podia fazer ali nenhum milagre, a não ser que *Mc 5.23pôs as mãos sobre alguns enfermos e os curou. 6 E admirou-se por causa da incredulidade do povo.

*Mt 9.35;Lc 13.22; cp.Mc 1.39;10.1Ele andava pelas aldeias circunvizinhas ensinando.

Os doze enviados dois a dois

7 *Mc 6.7-11;Mt 10.1,9-14;Lc 9.1,3-5; cp.Lc 10.4-11Jesus *Mc 3.13;Mt 10.1,5;Lc 9.1chamou os doze, e começou a enviá-los *Lc 10.1dois a dois, e deu-lhes autoridade sobre os espíritos imundos; 8 *Mt 10.10ordenou-lhes que nada levassem para o caminho, exceto bordão; nem pão, nem alforje, nem dinheiro na bolsa; 9 mas que fossem calçados de sandálias e que não vestissem duas túnicas. 10 Disse mais: Em qualquer casa onde entrardes, hospedai-vos aí até que vos retireis. 11 Se algum lugar não vos receber, nem os homens vos ouvirem, saindo dali, *Mt 10.14sacudi o pó dos vossos pés em testemunho contra eles. 12 *cp.Mt 11.1;Lc 9.6Eles, saindo, pregaram ao povo que se arrependesse; 13 expeliam muitos demônios, *Tg 5.14ungiam com óleo a muitos enfermos e os curavam.

A morte de João Batista

14 *Mc 6.14-29;Mt 14.1-12;Mc 6.14-16;Lc 9.7-9O rei Herodes soube disso (porque o nome de Jesus já se tornara conhecido), e alguns diziam: É *Mt 14.2João Batista que tem ressuscitado dentre os mortos; por isso, virtudes sobrenaturais nele operam. 15 Outros diziam: *Mt 16.14; cp.Mc 8.28É Elias; outros ainda: *Mt 21.11É profeta como um dos profetas. 16 Mas Herodes, ouvindo isso, dizia: É João, a quem eu mandei degolar e que ressurgiu. 17 Pois o próprio Herodes mandara prender a João e acorrentá-lo no cárcere por causa de *Mt 14.3Herodias, mulher de seu irmão Filipe (Herodes se havia casado com ela); 18 porque João lhe dizia: *Mt 14.4Não te é lícito ter a mulher de teu irmão. 19 Herodias o odiava e queria matá-lo, mas não podia; 20 porque *cp.Mt 21.26Herodes temia a João, sabendo que era homem reto e santo, e o retinha em segurança. Ao ouvi-lo, ficava muito perplexo e o escutava de boa vontade. 21 Oferecendo-se uma ocasião favorável, quando Herodes, no seu aniversário natalício, *cp.Et 1.3;2.18deu um banquete aos seus dignitários, aos oficiais militares e aos principais *Lc 3.1da Galileia, 22 a filha da *Mt 14.3própria Herodias, tendo entrado, dançou e agradou a Herodes e aos seus convivas. O rei disse à moça: Pede-me o que quiseres, e eu to darei; 23 e jurou-lhe: Se me pedires ainda mesmo *Et 5.3,6;7.2a metade do meu reino, eu ta darei. 24 Ela saiu e perguntou a sua mãe: Que pedirei? Esta respondeu: A cabeça de João Batista. 25 No mesmo instante, voltando apressadamente para o rei, disse: Quero que, sem demora, me dês num prato a cabeça de João Batista. 26 O rei, embora muito triste, contudo, por causa do juramento e também dos convivas, não lha quis recusar. 27 Imediatamente, o rei enviou um soldado da sua guarda com a ordem de trazer a cabeça de João. O soldado foi degolá-lo no cárcere, 28 trouxe a cabeça num prato e a deu à moça; e a moça a deu à sua mãe. 29 Sabendo disso, vieram os seus discípulos, levaram-lhe o corpo e depositaram-no em um túmulo.

A primeira multiplicação dos pães

30 *Lc 9.10Reunindo-se *Mt 10.2; cp.Mc 3.14(Gr.);Lc 6.13;9.10;17.5;22.14;24.10;At 1.2,26, etc.os apóstolos com Jesus, contaram-lhe tudo quanto haviam feito e ensinado. 31 Ele lhes disse: Vinde a um lugar solitário, à parte, e descansai um pouco. Pois eram muitos os que vinham e iam, e *Mc 3.20nem tinham tempo para comer. 32 *Mc 6.32-44;Mt 14.13-21;Lc 9.10-17;Jo 6.5-13; cp.Mc 8.2-9Então, foram sós *Mc 6.45; cp.Mc 3.9;Mc 5.36na barca a um lugar deserto. 33 Muitos os viram partir e os reconheceram; correram para lá, a pé, de todas as cidades, e ali chegaram primeiro do que eles. 34 Ao desembarcar, *Mt 9.36viu Jesus uma grande multidão de homens e compadeceu-se deles, porque *Mt 9.36eram como ovelhas sem pastor; e começou a ensinar-lhes muitas coisas. 35 Como a hora fosse já adiantada, chegaram-se a ele seus discípulos, dizendo: Este lugar é deserto, e já é muito tarde; 36 despede-os, para que vão aos sítios e às aldeias circunvizinhas comprar para si alguma comida. 37 Mas Jesus disse: Dai-lhes vós de comer. Deveremos, *Jo 6.7disseram eles, ir comprar duzentos *Mt 18.28;Lc 7.41denários de pão e dar-lhes de comer? 38 Ele lhes perguntou: Quantos pães tendes? Ide ver. Depois de se terem informado, responderam: Cinco pães e dois peixes. 39 Então, mandou aos discípulos que a todos fizessem sentar em grupos sobre a relva verde. 40 Sentaram-se em turmas de cem e de cinquenta. 41 Ele tomou os cinco pães e os dois peixes, e, erguendo os olhos ao céu, *Mt 14.19deu graças, e, partindo os pães, entregou-os aos discípulos para eles distribuírem; e repartiu por todos os dois peixes. 42 Todos comeram e se fartaram; 43 e recolheram doze *Mt 14.20cestos cheios de pedaços de pão e de peixe. 44 Os que comeram os pães foram *cp.Mt 14.21cinco mil.

Jesus anda sobre o mar

45 *Mc 6.45-51;Mt 14.22-32;Jo 6.15-21Em seguida, obrigou os seus discípulos *Mc 6.32a embarcar e passar adiante para o outro lado, *Mt 11.21; cp.Mc 8.22a Betsaida, enquanto ele despedia a multidão. 46 Depois de se haver *At 18.18,21;2Co 2.13despedido do povo, foi *Mt 14.23ao monte para orar. 47 À tardinha, achava-se a barca no meio do mar, e ele, sozinho, em terra. 48 Vendo-os embaraçados em remar (porque o vento lhes era contrário), pela *cp.Mc 13.35;Mt 24.43quarta vigília da noite foi ter com eles, andando sobre o mar; e queria passar-lhes adiante. 49 Porém eles, vendo-o andar sobre o mar, pensaram que era um fantasma e gritaram; 50 porque todos o viram e se perturbaram. Mas, no mesmo instante, falando com eles, disse: *Mt 9.2Tende ânimo! Sou eu! *Mt 14.27Não temais! 51 Entrou *Mc 6.32na barca para ir ter com eles, e cessou o vento. Eles se encheram de grande pasmo, 52 porque *Mc 8.17ss.não haviam compreendido o milagre dos pães; ao contrário, o seu coração *cp.Rm 11.7estava endurecido.

Jesus em Genesaré

53 *Mc 6.53-56;Mt 14.34-36; cp.Jo 6.24-25Depois de feita a travessia, chegaram à terra de Genesaré e ali atracaram. 54 Quando desembarcaram, o povo logo reconheceu a Jesus e, 55 correndo por toda aquela região, começaram a trazer nos leitos os que se achavam doentes, para onde ouviam dizer que ele estava. 56 Onde quer que ele entrava, fosse nas aldeias, ou nas cidades, ou nos campos, punham os doentes nas praças e lhe rogavam que *Mc 3.10os deixasse tocar ao menos *Mt 9.20na fímbria da sua capa; e todos os que nela tocaram ficavam sãos.