Marcos 9

Krisztus megdicsőülése

1 Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.

2 És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük; 3 És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet. 4 És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal. 5 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. 6 De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének. 7 És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok. 8 És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust. 9 Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad. 10 És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni? 11 És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? 12 Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? 13 De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle.

Ördöngős néma meggyógyítása

14 És mikor a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala. 15 És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt. 16 Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel? 17 És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van. 18 És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. 19 Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám. 20 És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala. 21 És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta. 22 És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk. 23 Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek. 24 A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. 25 Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! 26 És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt. 27 Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele. 28 Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt? 29 Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.

Jézus másodszor jelenti szenvedéseit

30 És onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja. 31 Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad. 32 De ők nem értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni.

Rangkérdés. Alázatosság és a kicsinyek gondja ajánltatik. Óvás botránkoztatástól

33 És elméne Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton? 34 De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a nagyobb? 35 És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája. 36 És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe vévén azt, monda nékik: 37 A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott. 38 János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket. 39 Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem. 40 Mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van. 41 Mert a ki innotok ád egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát. 42 A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. 43 És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. 44 A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. 45 És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. 46 A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. 47 És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. 48 A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. 49 Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat sóval sózatik meg. 50 Jó a só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással.

1 Disse-lhes mais: *Mt 16—27;Mc 8.38; cp.Mc 13.26;Lc 9.27Em verdade vos digo que alguns dos que estão aqui de maneira nenhuma morrerão, enquanto não virem já chegado o reino de Deus com poder.

A transfiguração

2 *Mc 9.2-8;Mt 17.1-8;Lc 9.28-36Seis dias depois, tomou Jesus consigo a *Mc 5.37Pedro, a Tiago e a João e levou-os à parte, sós, a um alto monte. Foi transfigurado diante deles; 3 as *Mt 28.3suas vestes tornaram-se resplandecentes e, em extremo, brancas, como nenhum lavandeiro sobre a terra as pode alvejar. 4 Apareceu-lhes Elias com Moisés, e estes falavam com Jesus. 5 Pedro disse a Jesus: *Mt 23.7Mestre, bom é estarmos aqui; *cp.Mt 17.4;Lc 9.33façamos três tabernáculos: um para ti, outro, para Moisés, e outro para Elias. 6 Não sabia o que havia de dizer, pois estavam aterrorizados. 7 Veio *2Pe 1.17s.uma nuvem que os envolveu, e dela saiu uma voz, dizendo: *Mc 1.11;Mt 3.17Este é o meu Filho dileto; ouvi-o. 8 Eles, olhando de repente em redor, não viram mais a ninguém consigo, senão só a Jesus.

A vinda de Elias

9 *Mc 9.9-13;Mt 17.9-13Enquanto desciam do monte, *Mc 5.43;7.36; cp.8.30;Mt 8.4ordenou-lhes que não contassem a ninguém o que tinham visto, senão quando o Filho do Homem houvesse ressurgido dentre os mortos. 10 Eles guardaram essas palavras, discutindo entre si o que seria o ressurgir dentre os mortos. 11 Então, lhe perguntaram: Como é que os escribas dizem que *Mt 11.14Elias deve vir primeiro? 12 Respondeu ele: Elias, com efeito, vem primeiro e há de restaurar todas as coisas; e como é que está escrito acerca *Mc 9.31do Filho do Homem *cp.Mt 16.21;Mt 26.24que padecesse muitas coisas e fosse rejeitado? 13 Mas digo-vos que Elias já veio, e fizeram-lhe tudo quanto quiseram, como dele está escrito.

A cura de um epilético

14 *Mc 9.14-28;Mt 17.14-19;Lc 9.37-42Quando chegaram aos discípulos, viram uma grande multidão, que os rodeava, e alguns escribas discutindo com eles. 15 Imediatamente, toda a multidão, vendo a Jesus, *Mc 14.33;16.5-6ficou muito surpreendida e, correndo para ele, o saudava. 16 Ele lhes perguntou: Que estais discutindo com eles? 17 Respondeu-lhe um dentre a multidão: Mestre, eu te trouxe meu filho, que está possesso dum espírito mudo, 18 e este, onde quer que o apanha, o lança por terra; ele espuma, range os dentes e vai definhando. Roguei a teus discípulos que o expelissem, e eles não puderam. 19 Disse-lhes Jesus: Ó geração incrédula, até quando estarei convosco? Até quando vos sofrerei? Trazei-mo. 20 Então, lho trouxeram. Ao ver a Jesus, logo o espírito o convulsionou; ele caiu por terra e se estorceu, espumando. 21 Perguntou Jesus ao pai dele: Há quanto tempo acontece-lhe isso? Respondeu ele: Desde a infância; 22 e muitas vezes o tem lançado tanto no fogo como na água, para o destruir; mas, se podes alguma coisa, compadece-te de nós e ajuda-nos. 23 Disse-lhe Jesus: Se podes! *cp.Mt 17.20;Jo 11.40Tudo é possível ao que crê. 24 Imediatamente, o pai do menino exclamou: Creio! Ajuda a minha incredulidade. 25 Jesus, vendo que *Mc 9.15uma multidão afluía, repreendeu ao espírito imundo, dizendo-lhe: Espírito mudo e surdo, eu te ordeno: Sai dele e nunca mais nele entres. 26 Gritando e agitando-o muito, saiu; o menino ficou como morto, de maneira que a maior parte do povo dizia: Morreu. 27 Jesus, porém, tomando-o pela mão, ergueu-o, e ele ficou em pé. 28 Depois que entrou *Mc 7.17; cp.Mc 2.1em casa, perguntaram-lhe seus discípulos particularmente: Como é que não podemos nós expulsá-lo? 29 Respondeu-lhes: Esta espécie só pode sair à força de oração.

De novo Jesus prediz a sua morte e ressurreição

30 *Mc 9.30-32;Mt 17.22-23;Lc 9.43-45Tendo partido dali, passaram pela Galileia, e ele não queria que ninguém o soubesse; 31 pois ensinava a seus discípulos e lhes dizia: *Mc 9.12;Mc 8.31;Mt 16.21O Filho do Homem será entregue às mãos dos homens e tirar-lhe-ão a vida; e, depois de morto, ressurgirá ao terceiro dia. 32 Mas *cp.Lc 2.50;9.45;18.34;Jo 12.16eles não compreendiam essas palavras e temiam interrogá-lo.

O maior no reino dos céus

33 *Mc 9.33-37;Mt 17.24;18.1-5;Lc 9.46-48E vieram a Cafarnaum. Estando ele *cp.Mc 3.19em casa, perguntou-lhes: Sobre que discorríeis pelo caminho? 34 Mas eles se calaram, porque, pelo caminho, *Lc 22.24; cp.Mc 9.50haviam discutido entre si qual deles era o maior. 35 Sentando-se, chamou os doze e disse-lhes: *Mt 20.26Se alguém quer ser o primeiro, será o último de todos e servo de todos. 36 Tomando um menino, pô-lo no meio deles e, abraçando-o, disse-lhes: 37 *Mt 10.40Aquele que receber um destes meninos em meu nome a mim é que recebe; e aquele que me receber recebe não a mim, mas àquele que me enviou.

Jesus ensina a tolerância e caridade. Os tropeços

38 *Mc 9.38-40;Lc 9.49-50Disse-lhe João: Mestre, vimos um homem que não nos segue expelir demônios em teu nome *cp.Nm 11.27-29e lho proibimos, porque não nos seguia. 39 Mas Jesus respondeu: Não lho proibais, porque não há ninguém que faça milagre em meu nome e logo depois possa falar mal de mim. 40 *Mt 12.30Pois quem não é contra nós é por nós. 41 *Mt 10.42Aquele que vos der de beber um copo de água, porque sois de Cristo, em verdade vos digo que de modo algum perderá a sua recompensa. 42 Mas *Mt 18.6;Lc 17.2; cp.1Co 8.12quem puser uma pedra de tropeço no caminho de um destes pequeninos que creem, melhor seria que se lhe pendurasse ao pescoço uma grande pedra de moinho e que fosse lançado no mar. 43 *Mt 5.30;18.8; cp.17.27Se a tua mão te servir de pedra de tropeço, corta-a; melhor é entrares na vida manco do que, tendo duas mãos, ires para a *Mt 5.22Geena, *Mt 3.12;Mt 25.41para o fogo inextinguível*onde o seu verme não morre, e o fogo não se apaga.. 44 [onde o seu verme não morre e o fogo não se apaga.] 45 Se o teu pé te servir de pedra de tropeço, corta-o; melhor é entrares na vida aleijado, do que, tendo dois pés, seres lançado na Geena. 46 [onde o seu verme não morre e o fogo não se apaga.] 47 Se *Mt 5.29;18.9; cp.17.27o teu olho te servir de pedra de tropeço, arranca-o; melhor é entrares no reino de Deus com um só de teus olhos, do que, tendo dois, seres lançado na Geena, 48 *Is 66.24onde o seu verme não morre e o fogo não se apaga. 49 Pois cada um será salgado com fogo. 50 O sal é bom; mas, *Mt 5.13;Lc 14.34s.se o sal se tiver tornado insípido, com que haveis de restaurar-lhe o sabor? *Cl 4.6Tende sal em vós mesmos e *cp.Mc 9.34;Rm 12.18;2Co 13.11;1Ts 5.13estai em paz uns com os outros.