Lucas 10

A hetven tanítvány kiküldetése és visszajövetele

1 Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orczája előtt, minden városba és helyre, a hová ő menendő vala. 2 Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés; kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába. 3 Menjetek el: Ímé én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. 4 Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut; és az úton senkit ne köszöntsetek. 5 Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! 6 És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad; ha nem, ti reátok tér vissza. 7 Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, a mit ők adnak: mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról-házra. 8 És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, a mit előtökbe adnak: 9 És gyógyítsátok a betegeket, a kik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa. 10 Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utczáira kimenvén, ezt mondjátok: 11 Még a port is, a mely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok. 12 Mondom pedig néktek, hogy a Sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé. 13 Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! mert ha Tírusban és Sídonban lettek volna azok a csodák, melyek te benned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna. 14 Hanem Tírusnak és Sídonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek. 15 És te Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni. 16 A ki titeket hallgat, engem hallgat, és a ki titeket megvet, engem vet meg; és a ki engem vet meg, azt veti meg, a ki engem elküldött. 17 Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által! 18 Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből. 19 Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek. 20 De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek; hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben.

Jézus hálaimája

21 Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted. 22 Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya; és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni. 23 És a tanítványokhoz fordulván, monda ő magoknak: Boldog szemek, a melyek látják azokat, a melyeket ti láttok. 24 Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, a miket ti láttok, de nem látták; és hallani, a miket hallotok, de nem hallották.

Példázat az irgalmas samaritánusról

25 És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem? 26 Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod? 27 Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. 28 Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz. 29 Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom? 30 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan. 31 Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé. 32 Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé. 33 Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula. 34 És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki. 35 Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked. 36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett? 37 Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.

Mária és Márta: egy a szükséges dolog

38 Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába. 39 És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét. 40 Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem. 41 Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: 42 De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.

A missão dos setenta

1 Depois disso, *Lc 7.13o Senhor designou *cp.9.1-2,52outros setenta e enviou-os de *Mc 6.7dois em dois adiante de si a todas as cidades e lugares aonde ele estava para ir. 2 Disse-lhes: *Mt 9.37-38; cp.Jo 4.35A seara, na verdade, é grande, mas os trabalhadores são poucos; rogai, pois, ao senhor da seara que envie trabalhadores para a sua seara. 3 Ide; *Mt 10.16eu vos envio como cordeiros no meio de lobos. 4 *Lc 10.4-12; cp.Mt 10.9-14;Mc 6.8-11;Lc 9.3-5Não leveis bolsa, nem alforje, nem sandálias; e a ninguém saudeis pelo caminho. 5 Em qualquer casa em que entrardes, dizei primeiro: Paz seja nesta casa! 6 Se ali houver algum filho da paz, repousará sobre ele a vossa paz; e, se não houver, ela tornará para vós. 7 Permanecei naquela mesma casa, comendo e bebendo o que vos oferecerem; pois digno é o *Mt 10.10;1Co 9.14;1Tm 5.18trabalhador do seu salário. Não vos mudeis de casa em casa. 8 Em qualquer cidade em que entrardes e vos receberem, *cp.1Co 10.27comei o que vos oferecerem; 9 curai os enfermos que nela houver e dizei: Está próximo a vós *cp.Mt 3.2;10.7;Lc 10.11o reino de Deus. 10 Mas, na cidade em que entrardes e não vos receberem, saindo pelas suas ruas, dizei: 11 *Mt 10.14;Mc 6.11;Lc 9.5Até o pó que da vossa cidade se nos pegou aos pés sacudimos contra vós; todavia, sabei que está próximo o reino de Deus. 12 Digo-vos que, *Mt 10.15;11.24naquele dia, haverá menos rigor para *Mt 10.15Sodoma do que para aquela cidade. 13 *Lc 10.13-15;Mt 11.21-23Ai de ti, *Mt 11.21Corazim! Ai de ti, Betsaida! Porque, se em Tiro e em Sidom se tivessem operado os milagres que em vós se fizeram, há muito, sentadas em *Ap 11.3saco e em cinza, elas se teriam arrependido. 14 Contudo, haverá menos rigor para Tiro e para Sidom no dia do juízo, do que para vós. 15 Tu, *Mt 4.13Cafarnaum, elevar-te-ás, porventura, até o céu? Descerás até *Mt 11.23o Hades. 16 *Mt 10.40;Jo 13.20; cp.Gl 4.14Quem vos ouve a mim me ouve; *cp.Jo 12.48;1Ts 4.8quem vos rejeita a mim me rejeita; e quem me rejeita rejeita aquele que me enviou.

O regresso dos setenta

17 Voltaram os setenta, cheios de alegria, dizendo: Senhor, até *Mc 16.17os demônios se nos submetem em teu nome. 18 Respondeu-lhes Jesus: Eu via *Mt 4.10a Satanás cair do céu como relâmpago. 19 Eis aí vos dei autoridade para *cp.Mc 16.18pisardes serpentes e escorpiões e sobre todo o poder do inimigo, e nada de modo algum vos fará mal. 20 Mas não vos regozijeis em que os espíritos se vos submetem; antes, regozijai-vos em que os *Êx 32.32;Sl 69.28;Is 4.3;Ez 13.9;Dn 12.1;Fp 4.3;Hb 12.23;Ap 3.5;13.8;17.8;20.12,15;21.27vossos nomes estão escritos no céu.

A cegueira da sabedoria humana

21 *Lc 10.21-22;Mt 11.25-27Naquela hora, exultou Jesus no Espírito Santo e exclamou: Graças te dou a ti, Pai, Senhor do céu e da terra, porque escondeste essas coisas aos sábios e entendidos e as revelaste aos pequeninos! Assim é, Pai, porque assim foi do teu agrado. 22 Todas as coisas me foram entregues por meu Pai. Ninguém sabe quem é o Filho, senão o Pai; nem quem é o Pai, senão o Filho, e aquele a quem o Filho o quiser revelar. 23 *Lc 10.23-24;Mt 13.16-17Virando-se para seus discípulos, disse-lhes em particular: Ditosos os olhos que veem o que vós vedes. 24 Pois vos digo que muitos profetas e reis desejaram ver o que vedes e não no viram; e ouvir o que ouvis e não no ouviram.

A parábola do bom samaritano

25 *Lc 10.25-28;Mt 22.34-40;Mc 12.28-31; cp.Mt 19.16-19Levantando-se um *Mt 22.35doutor da lei, experimentou-o, dizendo: Mestre, que farei para herdar a vida eterna? 26 Respondeu-lhe Jesus: Que é o que está escrito na lei? Como lês tu? 27 Respondeu ele: *Dt 6.5;Lv 19.18Amarás o Senhor, teu Deus, de todo o teu coração, de toda a tua alma, de toda a tua força e de todo o teu entendimento, e o teu próximo como a ti mesmo. 28 Replicou-lhe Jesus: Respondeste bem; *Mt 19.17faze isso e viverás. 29 Ele, porém, querendo *Lc 16.15justificar-se, perguntou a Jesus: E quem é o meu próximo? 30 Prosseguindo Jesus, disse: Um homem *cp.Lc 18.31;19.28descia de Jerusalém a Jericó e caiu nas mãos de salteadores, que, depois de o despirem e espancarem, se retiraram, deixando-o meio morto. 31 Por uma coincidência, descia por aquele caminho um sacerdote; quando o viu, passou de largo. 32 Do mesmo modo, também um levita, chegando ao lugar e vendo-o, passou de largo. 33 Um *Mt 10.5;Lc 9.52samaritano, porém, que ia de viagem, aproximou-se do homem e, vendo-o, teve compaixão dele. 34 Chegando-se, atou-lhe as feridas, deitando nelas azeite e vinho; e, pondo-o sobre o seu animal, levou-o para uma hospedaria e tratou-o. 35 No dia seguinte, tirou dois denários, deu-os ao hospedeiro e disse: Trata-o e quanto gastares de mais, na volta eu to pagarei. 36 Qual desses três te parece ter sido o próximo daquele que caiu nas mãos dos salteadores? 37 Respondeu o doutor da lei: Aquele que usou de misericórdia para com ele. Disse-lhe Jesus: Vai-te e faze tu o mesmo.

Marta e Maria

38 Quando iam de caminho, entrou ele em uma aldeia; e uma mulher chamada *Lc 10.40s.;Jo 11.1,5,19-28,30,39;12.2Marta hospedou-o. 39 Esta tinha uma irmã chamada *Lc 10.42;Jo 11.1-2,19-20,28,31-32,45;12.3Maria, a qual, *cp.Lc 8.35;At 22.3sentada aos pés do Senhor, ouvia o seu ensino. 40 Marta, porém, andava preocupada com muito serviço; e, chegando-se, disse: Senhor, a ti não se te dá que minha irmã me tenha deixado só a servir? Manda-lhe, pois, que me ajude. 41 Mas respondeu-lhe o Senhor: Marta, Marta, estás *Mt 6.25ansiosa e te ocupas com muitas coisas. 42 *cp.Jo 6.27;Sl 27.4Entretanto, poucas são necessárias ou, antes, uma só. Maria escolheu a boa parte, que não lhe será tirada.