Lucas 18

Hamis bíróról és özvegy asszongyról

1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; 2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült. 3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. 4 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök; 5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. 6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! 7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? 8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?

A farizeus és a vámszedő imája

9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: 10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. 11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. 12 Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek. 13 A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! 14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.

Jézus magához hívja a gyermekeket

15 Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat. 16 De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. 17 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba.

A gazdagság veszélyei

18 És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? 19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. 20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. 21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. 22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem. 23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala. 24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! 25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. 26 A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát? 27 Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. 28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged! 29 Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, 30 A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.

Jézus harmadszor jelenti szenvedéseit

31 És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a próféták megírtak. 32 Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; 33 És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad. 34 Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.

Vak meggyógyítása

35 Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván. 36 És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az? 37 Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra. 38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! 39 A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! 40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt, 41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön. 42 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott. 43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.

A parábola do juiz iníquo

1 Propôs-lhes Jesus uma parábola para mostrar que cp.Lc 11.5-10deviam orar sempre e 2Co 4.1nunca desanimar, dizendo: 2 Havia, em certa cidade, um juiz que não temia a Deus, nem Lc 18.4; cp.Lc 20.13;Hb 12.9respeitava os homens. 3 Havia também, naquela mesma cidade, uma viúva que vinha constantemente ter com ele, dizendo: Defende-me do meu adversário. 4 Ele, por algum tempo, não a queria atender; mas, depois, disse consigo: Se bem que eu não tema a Deus, nem respeite os homens; 5 todavia, cp.Lc 11.8como esta viúva me incomoda, julgarei a sua causa, para que ela não continue 1Co 9.27(Gr.)a molestar-me com as suas visitas. 6 Ouvi, acrescentou Lc 7.13o Senhor, o que disse esse juiz injusto. 7 Não Ap 6.10fará Deus justiça aos seus Mt 24.22;Rm 8.33;Cl 3.12;2Tm 2.10;Tt 1.1escolhidos, que a ele clamam dia e noite, embora seja 2Pe 3.9demorado em defendê-los? 8 Digo-vos que, bem depressa, lhes fará justiça. Contudo, quando vier o Filho do Homem, cp.Lc 17.26ss.achará, porventura, fé na terra?

A parábola do fariseu e do publicano

9 Propôs também a seguinte parábola a alguns que cp.Lc 16.15confiavam na sua própria justiça e cp.Rm 14.3,10desprezavam aos outros: 10 At 3.1;2Rs 20.5,8; cp.1Rs 10.5Subiram dois homens ao templo para orar: um fariseu, e outro publicano. 11 O fariseu, Mt 6.5;Mc 11.25; cp.Lc 22.41posto em pé, orava dentro de si desta forma: Ó Deus, graças te dou que não sou como os demais homens, que são ladrões, injustos, adúlteros, nem ainda como este publicano; 12 Mt 9.14jejuo duas vezes por semana e Lc 11.42dou o dízimo de tudo quanto ganho. 13 O publicano, porém, estando a alguma distância, Ed 9.6não ousava nem ainda levantar os olhos ao céu, Lc 23.48mas batia no peito, dizendo: Ó Deus, sê propício a mim pecador. 14 Digo-vos que este desceu justificado para sua casa, e não aquele; Lc 14.11;Mt 23.12porque todo o que se exalta será humilhado; mas o que se humilha será exaltado.

Jesus abençoa as crianças

15 Lc 18.15-17;Mt 19.13-15;Mc 10.13-16Traziam-lhe também as crianças, para que as tocasse; e os discípulos, vendo isso, repreendiam aos que as traziam. 16 Mas Jesus, chamando-as para junto de si, disse: Deixai vir a mim os meninos, e não os impeçais; pois dos tais é o reino de Deus. 17 Em verdade vos digo: Mt 18.3;19.14;Mc 10.15; cp.1Co 14.20;1Pe 2.2aquele que não receber o reino de Deus como um menino de maneira alguma entrará nele.

O perigo das riquezas

18 Lc 18.18-30;Mt 19.16-29;Mc 10.17-30; cp.Lc 10.25-28Um homem de posição perguntou-lhe: Bom Mestre, que devo eu fazer para herdar a vida eterna? 19 Respondeu-lhe Jesus: Por que me chamas bom? ninguém é bom, senão só um, que é Deus. 20 Sabes os mandamentos: Êx 20.12-16;Dt 5.16-20Não adulterarás, não matarás, não furtarás, nãos dirás falso testemunho, honra a teu pai e a tua mãe. 21 Replicou ele: Todas essas coisas tenho guardado desde a minha mocidade. 22 Jesus, ouvindo isso, disse-lhe: Ainda uma coisa te falta: Lc 12.33;Mt 19.21;Mt 6.20vende tudo o que tens, e reparte-o pelos pobres, e terás um tesouro nos céus; e vem seguir-me. 23 Quando ouviu essas palavras, ficou cheio de tristeza porque era muito rico. 24 Jesus, olhando-o, disse: Mt 19.23;Mc 10.23s.Quão dificilmente entrarão no reino de Deus os que têm riquezas! 25 Pois Mt 19.24;Mc 10.25mais fácil é passar um camelo pelo fundo de uma agulha do que entrar um rico no reino de Deus. 26 Disseram os ouvintes: Quem, então, pode ser salvo? 27 Respondeu Jesus: Mt 19.26O que é impossível aos homens é possível a Deus. 28 Disse Pedro: cp.Lc 5.11Nós deixamos as nossas casas e te seguimos. 29 Respondeu-lhes Jesus: Em verdade vos digo: Mt 19.29;Mc 10.29s.; cp.Mt 6.33Ninguém há que tenha deixado casa, ou mulher, ou irmãos, ou pais, ou filhos, por amor do reino de Deus, 30 que não receba, no presente, muito mais e, Mt 12.32no mundo vindouro, a vida eterna.

Jesus anuncia a sua morte e ressurreição

31 Lc 18.31-33;Mt 20.17-19;Mc 10.32-34Tomando à parte os doze, disse-lhes: Eis que Lc 9.51subimos a Jerusalém, Sl 22;Is 53, etc.e tudo quanto os profetas escreveram a respeito do Filho do Homem, se cumprirá; 32 Mt 16.21pois será entregue aos gentios, escarnecido, ultrajado e cuspido; 33 e, depois de o açoitarem, tirar-lhe-ão a vida, e, ao terceiro dia, ressurgirá. 34 Mc 9.32;Lc 9.45Eles, porém, nada disso entenderam; e o sentido dessas palavras era-lhes oculto, e não percebiam o que ele dizia.

A cura do cego de Jericó

35 Lc 18.35-43;Mt 20.29-34;Mc 10.46-52Ao cp.Mt 20.29;Mc 10.46;Lc 19.1aproximar-se ele de Jericó, um cego estava sentado à beira do caminho, mendigando. 36 Ouvindo passar a multidão, perguntava ele o que era aquilo. 37 Responderam-lhe: É Jesus, o Nazareno, que vai passando. 38 Então, clamou: Jesus, Lc 18.39;Mt 9.27Filho de Davi, tem compaixão de mim! 39 Os que iam adiante mandavam que se calasse, mas ele clamava ainda mais: Lc 18.38Filho de Davi, tem compaixão de mim! 40 Parando Jesus, mandou que lho trouxessem. Tendo ele chegado, perguntou-lhe: 41 Que queres que eu te faça? Respondeu ele: Senhor, que eu tenha vista. 42 Disse-lhe Jesus: Vê; Mt 9.22a tua fé te curou. 43 Imediatamente, viu e seguiu a Jesus, Mt 9.8glorificando a Deus. Lc 13.17; cp.Lc 9.43;19.37Todo o povo, vendo isso, deu louvor a Deus.