Lucas 22

Júdás Krisztust elárulja

1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik. 2 És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; mert féltek a néptől.

3 Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala; 4 És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe. 5 És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki; 6 Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.

Husvéti bárány és úrvacsorája

7 Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak; 8 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük. 9 Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük? 10 És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy. 11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt? 12 És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el. 13 Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt. 14 És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe. 15 És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék: 16 Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában. 17 És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: 18 Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa. 19 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. 20 Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik. 21 De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon. 22 És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik! 23 És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?

A tanítványok nagyravágyása

24 Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.

25 Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak. 26 De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál. 27 Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál. 28 Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben; 29 Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot, 30 Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.

31 Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; 32 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed. 33 Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni! 34 És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. 35 És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem. 36 Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát. 37 Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek. 38 Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.

Jézus szenvedése az Oljafák hegyén

39 És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is. 40 És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek. 41 És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék, 42 Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen! 43 És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt. 44 És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. 45 És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt, 46 És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

Elfogatás

47 És mikor még beszéle, ímé sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja. 48 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát? 49 Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel? 50 És közülök valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. 51 Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt. 52 Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal? 53 Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

Péter megtagadja Jézust

54 Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol. 55 És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ő velök. 56 És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala! 57 Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt! 58 És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok! 59 És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is. 60 Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas. 61 És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. 62 És kimenvén Péter, keservesen síra.

Jézus szenvedése Kajafás előtt

63 És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt. 64 És szemeit betakarván, arczul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere? 65 És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.

66 És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő gyülekezetükbe, 67 Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek: 68 De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok. 69 Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől. 70 Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok! 71 Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.

O plano para tirar a vida a Jesus

1 *Lc 22.1-2;Mt 26.2-5;Mc 14.1-2Estava próxima a Festa dos Pães Asmos, chamada *Jo 11.55;13.1Páscoa. 2 Os principais sacerdotes e os escribas *Mt 12.14procuravam algum meio de tirar a vida a Jesus; pois temiam o povo.

O pacto da traição

3 *Lc 22.3-6;Mt 26.14-16;Mc 14.10-11Ora, *Mt 4.10;Jo 13.2,27Satanás entrou em Judas, chamado Iscariotes, que era um dos doze; 4 ele foi entender-se com os principais sacerdotes e *Lc 22.52; cp.At 4.1;5.24,26;1Cr 9.11;Ne 11.11os oficiais sobre a maneira de lho entregar. 5 Alegraram-se e concordaram em dar-lhe dinheiro. 6 Ele anuiu e procurava ocasião de lho entregar sem a multidão saber.

Os discípulos preparam a Páscoa

7 *Lc 22.7-13;Mt 26.17-19;Mc 14.12-16Chegou o dia dos Pães Asmos, em que se devia imolar *Mc 14.12a Páscoa, 8 e Jesus enviou a *At 3.1,11;4.13,19;8.14; cp.Gl 2.9Pedro e a João, dizendo: Ide preparar-nos a Páscoa para a comermos. 9 Eles lhe perguntaram: Onde queres que a preparemos? 10 Respondeu-lhes: Ao entrardes na cidade, encontrareis um homem trazendo um cântaro de água; segui-o até à casa em que ele entrar 11 e dizei ao dono da casa: O Mestre manda perguntar-te: Onde é o aposento em que hei de comer a Páscoa com meus discípulos? 12 Ele vos mostrará um espaçoso cenáculo mobilado; ali fazei os preparativos. 13 Eles foram, e acharam como ele lhes dissera, e prepararam a Páscoa.

A ceia do Senhor

14 *Mt 26.20;Mc 14.17Chegada a hora, pôs-se Jesus à mesa, e, com ele, *Mc 6.30os apóstolos. 15 Disse-lhes: Tenho desejado ansiosamente comer convosco esta Páscoa antes da minha paixão; 16 pois vos digo que nunca mais a hei de comer, *cp.Lc 22.18,30;Lc 14.15;Ap 19.9até que ela se cumpra no reino de Deus. 17 *Lc 22.17-20;Mt 26.26-29;Mc 14.22-25;1Co 11.23-25; cp.10.16Depois de receber o cálice, *Mt 14.19havendo dado graças, disse: Tomai-o e distribui-o entre vós; 18 pois *Mt 26.29;Mc 14.25vos digo que, desde agora, não beberei do fruto da videira, até que venha o reino de Deus. 19 Tomando o pão e tendo dado graças, partiu-o e deu aos discípulos, dizendo: Este é o meu corpo que é dado por vós; fazei isso em memória de mim. 20 Depois da ceia, tomou, do mesmo modo, o cálice, dizendo: Este cálice é a *1Co 11.25;2Co 3.6;Hb 9.15;8.8; cp.Jr 31.31;Êx 24.8;Hb 8.13nova aliança em meu sangue, que *Mt 26.28;Mc 14.24é derramado por vós. 21 *Lc 22.21-23;Mt 26.21-24;Mc 14.18-21; cp.Jo 13.18,21-22,26Mas a mão daquele que me trai está comigo à mesa. 22 Pois, na verdade, o Filho do Homem vai, *At 2.23;4.28;10.42;17.31conforme foi determinado, mas ai daquele homem por quem é traído! 23 Eles começaram a *Mc 9.34;Lc 9.46indagar entre si qual deles seria o que ia fazer isso.

O maior seja como o menor

24 Houve também entre eles uma discussão sobre qual deles era considerado o maior. 25 *Lc 22.25-27;Mt 20.25-28;Mc 10.42-45Jesus disse-lhes: Os reis dos gentios dominam sobre eles, e os que exercem sobre eles autoridade são chamados benfeitores. 26 Mas vós não façais assim. *Lc 9.48Pelo contrário o que entre vós é maior seja como *1Pe 5.5o menor; e aquele que manda seja como o que serve. 27 Pois *Lc 12.37qual é maior: quem está à mesa ou quem serve? Não é quem está à mesa? Mas *cp.Mt 20.28eu estou no meio de vós como quem serve. 28 Vós sois os que tendes permanecido comigo nas minhas *Hb 2.18;4.15tentações; 29 eu vos confiro *cp.Mt 5.3;2Tm 2.12domínio real, assim como meu Pai mo conferiu, 30 para que *Lc 22.16comais e bebais à minha mesa no meu reino; *Mt 19.28e vos sentareis sobre tronos para julgar as doze tribos de Israel.

Pedro é avisado

31 Simão, Simão, eis que *Mt 4.10; cp.Jó 1.6-12;2.1-6Satanás obteve permissão para *Am 9.9vos joeirar como trigo. 32 Mas *Jo 17.9,15eu roguei por ti, para que a tua fé não desfaleça; e tu, uma vez *cp.Jo 21.15-17arrependido, fortalece teus irmãos. 33 *Lc 22.33-34;Mt 26.33-35;Mc 14.29-31;Jo 13.37-38Disse-lhe Pedro: Senhor, estou pronto a ir contigo não só para a prisão, mas também para a morte. 34 Disse-lhe Jesus: Declaro-te, Pedro, que, hoje, antes de cantar o galo, três vezes terás negado que me conheces.

As duas espadas

35 Perguntou-lhes Jesus: *cp.Lc 9.3ss.;10.4;Mt 10.9s.;Mc 6.8Quando vos mandei sem bolsa, sem alforje e sem sandálias, faltou-vos, porventura, alguma coisa? Responderam eles: Nada. 36 Então lhes disse: Agora, porém, o que tem bolsa, tome-a, como também o alforje; e o que não tem dinheiro, venda a sua capa e compre espada. 37 Pois vos digo que importa cumprir-se em mim o que está escrito: *Is 53.12E ele foi contado com os transgressores; porque *cp.Jo 17.4;19.30o que a mim se refere está sendo cumprido. 38 Disseram eles: Senhor, aqui estão duas *cp.Lc 22.36,49espadas. Respondeu-lhes Jesus: Basta.

Jesus em Getsêmani

39 *Lc 21.37Segundo o seu costume, *cp.Mt 26.30;Mc 14.26;Jo 18.1saiu para *Mt 21.1o monte das Oliveiras, e os discípulos seguiram-no. 40 *Lc 22.40-46;Mt 26.36-46;Mc 14.32-42Chegado àquele lugar, disse-lhes: *Lc 22.46; cp.Mt 6.13Orai para que não entreis em tentação. 41 E separou-se deles cerca de um tiro de pedra e, *cp.Mt 26.39;Mc 14.35;Lc 18.11ajoelhando-se, orou, 42 dizendo: Pai, se é do teu agrado, afasta de mim este *Mt 20.22cálice; *Mt 26.39contudo, não se faça a minha vontade, mas sim a tua. 43 Então, lhe apareceu *cp.Mt 4.11um anjo do céu, que o fortalecia. 44 *cp.Hb 5.7Estando em agonia, orou com mais instância; o seu suor tornou-se em gotas de sangue a cair sobre a terra. 45 Depois de levantar-se da oração, foi ter com os discípulos, e achou-os dormindo de tristeza, 46 e disse-lhes: Por que dormis? Levantai-vos e *Lc 22.40orai, para que não entreis em tentação.

Jesus é preso

47 *Lc 22.47-53;Mt 26.47-56;Mc 14.43-50;Jo 18.3-11Falava ele ainda, quando chegou uma multidão; e um dos doze, que se chamava Judas, vindo adiante dela, aproximou-se de Jesus para o beijar. 48 Perguntou-lhe Jesus: Judas, com um beijo entregas o Filho do Homem? 49 Os que estavam ao redor dele, vendo o que ia suceder, perguntaram: Senhor, firamo-los à *cp.Lc 22.38espada? 50 Um deles deu um golpe no servo do sumo sacerdote e decepou-lhe a orelha direita. 51 Disse Jesus: Deixai-os, basta; e, tendo-lhe tocado a orelha, o sarou. 52 Disse Jesus aos principais sacerdotes, *Lc 22.4oficiais do templo e anciãos que vieram prendê-lo: Saístes com espadas e varapaus *Lc 22.37como contra um salteador? 53 Todos os dias, estando eu convosco no templo, não me tocastes; porém esta é a vossa hora e o poder das trevas.

Pedro nega a Jesus

54 *Mt 26.57;Mc 14.53Prendendo-o, eles o levaram e introduziram na casa do sumo sacerdote; *Mt 26.58;Mc 14.54;Jo 18.15e Pedro ia seguindo de longe. 55 *Lc 22.55-62;Mt 26.69-75;Mc 14.66-72;Jo 18.16-18,25-27Eles, tendo-se acendido fogo no meio *Mt 26.3do pátio, sentaram-se, e Pedro sentou-se no meio deles. 56 Uma criada, vendo-o sentado ao lume, o encarou e disse: Este também estava com ele. 57 Mas Pedro negou, dizendo: Não o conheço, mulher. 58 Daí a pouco, vendo-o *cp.Jo 18.26(?)um outro, disse: Também tu és dos tais. Respondeu Pedro: Homem, não sou. 59 Tendo passado cerca de uma hora, afirmou ainda outro: Certamente, este andava com ele, *Mt 26.73;Mc 14.70porque também é galileu. 60 Respondeu Pedro: Homem, não sei o que estás dizendo. Logo, estando ele ainda a falar, cantou o galo. 61 *Lc 7.13Virando-se o Senhor, olhou para Pedro. Pedro lembrou-se da palavra do Senhor, como lhe havia dito: *Lc 22.34Hoje, antes de cantar o galo, três vezes me negarás. 62 E, saindo para fora, chorou amargamente.

Os guardas zombam de Jesus

63 *Lc 22.63-65; cp.Mt 26.67s.;Mc 14.65;Jo 18.22s.Os homens que guardavam a Jesus zombavam dele, davam-lhe pancadas e, 64 vendando-lhe os olhos, perguntavam: *Mt 26.68;Mc 14.65Adivinha: quem é o que te bateu?

65 *Mt 27.39(Gr.)E, blasfemando, dirigiam-lhe muitas afrontas.

Jesus perante o Sinédrio

66 *Mt 27.1s.;Mc 15.1; cp.Jo 18.28Logo que amanheceu, reuniu-se a *At 22.5(Gr.)assembleia dos anciãos do povo, tanto os principais sacerdotes como os escribas, e o conduziram ao *Mt 5.22Sinédrio e disseram: 67 *Lc 22.67-71; cp.Mt 26.63-66;Mc 14.61-63;Jo 18.19-21Se tu és o Cristo, dize-nos. Respondeu-lhes: Se eu vo-lo disser, não o crereis; 68 e, se eu vos interrogar, não me respondereis. 69 *Mt 26.64;Mc 14.62;16.19Desde agora, estará sentado o Filho do Homem à mão direita do poder de Deus. 70 Perguntaram todos: És tu, logo, *Mt 4.3o Filho de Deus? Respondeu-lhes ele: *Mt 27.11;Lc 23.3; cp.Mt 26.64Vós mesmos dizeis que eu sou. 71 Então, disseram: Que necessidade ainda temos de testemunho? Porque nós mesmos o ouvimos da sua própria boca.