Lucas 11

Krisztus imádkozni tanít

1 És lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképen János is tanította az ő tanítványait.

2 Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jőjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is. 3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként. 4 És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól. 5 És monda nékik: Ki az közületek, a kinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret, 6 Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie; 7 Az pedig onnét belőlről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked? 8 Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, a mennyi kell.

9 Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. 10 Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. 11 Melyik atya pedig az közületek, a kitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki? 12 Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki? 13 Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik.

Jézus néma ördögöt űz ki

14 És ördögöt űz vala ki, mely néma vala. És lőn, mikor kiment az ördög, megszólala a néma; és csodálkozék a sokaság. 15 Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. 16 Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánának tőle. 17 Ő pedig tudván azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik. 18 És a Sátán is ha ő magával meghasonlik, mimódon állhat meg az ő országa? mert azt mondjátok, hogy én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket. 19 És ha én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok. 20 Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa. 21 Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, a mije van, békességben van; 22 De mikor a nálánál erősebb reá jövén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és a mit tőle zsákmányol, elosztja. 23 A ki velem nincs, ellenem van; és a ki velem nem takar, tékozol. 24 Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. 25 És oda menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt. 26 Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél. 27 Lőn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül, monda néki: Boldog méh, a mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál. 28 Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.

Jónás jele

29 Mikor pedig a sokaság hozzá gyülekezék, kezdé mondani: E nemzetség gonosz: jelt kíván, de jel nem adatik néki, hanem ha Jónás prófétának ama jele; 30 Mert miképen Jónás jelül volt a Ninivebelieknek, azonképen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek. 31 A Délnek királynéasszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetség férfiaival, és kárhoztatja őket: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál. 32 Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál. 33 Senki pedig, ha gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy a kik bemennek, lássák a világosságot.

34 A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét. 35 Meglásd azért, hogy a világosság, mely te benned van, sötétség ne legyen. 36 Annakokáért ha a te egész tested világos, és semmi részében sincs homályosság, olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás megvilágosít téged az ő világosságával.

Feddő beszéd a farizeusok és írástudók gonoszsága és képmutatása ellen

37 Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leüle enni. 38 A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg.

39 Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománynyal és gonoszsággal. 40 Bolondok, a ki azt teremtette, a mi kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, a mi belől van? 41 Csak adjátok alamizsnául a mi benne van; és minden tiszta lesz néktek. 42 De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni. 43 Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az előlülést a gyülekezetekben, és a piaczokon való köszöntéseket. 44 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a sírok, a melyek nem látszanak, és az emberek, a kik azokon járnak, nem tudják. 45 Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz. 46 Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket. 47 Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait; a ti atyáitok pedig megölték őket. 48 Tehát bizonyságot tesztek és jóvá hagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat. 49 Ezért mondta az Isten bölcsesége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek; 50 Hogy számon kéressék e nemzetségtől minden próféták vére, mely e világ fundamentomának felvettetésétől fogva kiontatott, 51 Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől. 52 Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok. 53 Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók és farizeusok kezdének felette igen ellene állani és őt sok dolog felől kikérdezgetni, 54 Ólálkodván ő utána, és igyekezvén valamit az ő szájából kikapni, hogy vádolhassák őt.

A oração dominical

1 Estava Jesus orando em certo lugar e, quando acabou, disse-lhe um de seus discípulos: *Lc 7.13Senhor, ensina-nos a orar, como João ensinou a seus discípulos. 2 Ele lhes respondeu: *Lc 11.2-4;Mt 6.9-13Quando orardes, dizei: Pai, santificado seja o teu nome; venha o teu reino; 3 o pão nosso *cp.At 17.11de cada dia dá-nos diariamente; 4 e perdoa-nos os nossos pecados, porque nós também perdoamos a todo aquele *cp.Lc 13.4que nos deve; e não nos deixes cair em tentação.

A parábola do amigo importuno

5 Disse-lhe mais: Se um de vós tiver um amigo, e for procurá-lo à meia-noite, e lhe disser: Amigo, empresta-me três pães, 6 porque um amigo meu acaba de chegar à minha casa de uma viagem, e nada tenho para lhe oferecer; 7 e, se do interior, o outro lhe responder: Não me incomodes; a porta já está fechada, e eu e meus filhos estamos deitados; não posso levantar-me para tos dar. 8 Digo-vos: Embora não se levante para lhos dar por ser seu amigo, ao menos *cp.Lc 18.1-6por causa da sua importunação se levantará e lhe dará quantos pães precisar. 9 Eu vos digo: *Lc 11.9-13;Mt 7.7-11Pedi, e dar-se-vos-á; buscai, e achareis; batei, e abrir-se-vos-á. 10 Pois todo o que pede recebe; o que busca acha; e, ao que bate, abrir-se-lhe-á. 11 Qual de vós é o pai que, se o filho pedir peixe, lhe dará, em vez de peixe, uma serpente? 12 Ou, se pedir um ovo, lhe dará um escorpião? 13 *cp.Lc 18.7s.Se vós, sendo maus, sabeis dar boas dádivas a vossos filhos, quanto mais vosso Pai celestial dará o *cp.Mt 7.11Espírito Santo aos que lho pedirem.

A cura de um endemoninhado mudo. A blasfêmia dos fariseus

14 *Lc 11.14-15;Mt 12.22,24; cp.Mt 9.32-34Estava Jesus expelindo um demônio, e era este mudo. Tendo saído o demônio, falou o mudo, e maravilhou-se a multidão. 15 Mas alguns deles disseram: *Mt 9.34É por *Mt 10.25Belzebu, príncipe dos demônios, que ele expele os demônios; 16 outros, para o experimentarem, *Mt 12.38lhe pediam um sinal do céu. 17 *Lc 11.17-22;Mt 12.25-29;Mc 3.23-27Ele, porém, conhecendo-lhes os pensamentos, disse: Todo reino dividido contra si mesmo será desolado, e cairá uma casa sobre outra. 18 Também se *Mt 4.10Satanás está dividido contra si mesmo, como subsistirá o seu reino? Pois dizeis que eu expulso os demônios por Belzebu. 19 Se eu expulso os demônios por Belzebu, por quem os expelem vossos filhos? Por isso, eles mesmos serão os vossos juízes. 20 Mas, se pelo *Êx 8.19dedo de Deus eu expulso os demônios, *Mt 3.2logo, é chegado a vós o reino de Deus. 21 Quando o homem valente, bem armado, guardar a sua casa, os seus bens estão seguros. 22 Mas, quando sobrevier outro mais valente do que ele e o vencer, tira-lhe toda a armadura em que confiava e reparte os seus despojos. 23 *Mt 12.30Quem não é por mim é contra mim; e quem comigo não ajunta espalha. 24 *Lc 11.24-26;Mt 12.43-45Quando o espírito imundo tiver saído do homem, anda por lugares áridos, procurando repouso; e, não o achando, diz: Voltarei para minha casa, donde saí; 25 e, ao chegar, acha-a varrida e adornada. 26 Depois, vai, e leva consigo mais sete espíritos piores do que ele, e ali entram e habitam; o último estado daquele homem fica sendo pior do que o primeiro.

A exclamação de uma mulher

27 Enquanto assim falava, uma mulher, do meio da multidão, levantou a voz e disse-lhe: *cp.Lc 23.29Bem-aventurado o ventre que te trouxe, e os peitos a que foste criado! 28 Mas ele respondeu: Antes, bem-aventurados aqueles *Lc 8.21que ouvem a palavra de Deus e a observam!

O sinal de Jonas

29 Como afluíssem as multidões, começou a dizer: *Lc 11.29-32;Mt 12.39-42Esta é uma geração perversa; *Lc 11.16;Mt 12.38pede um sinal, e nenhum sinal se lhe dará, senão o de Jonas. 30 Pois, assim como Jonas foi um sinal para os ninivitas, assim também o Filho do Homem o será para esta geração. 31 A rainha do Sul se levantará, no juízo, juntamente com os homens desta geração e os condenará; pois veio dos confins da terra para ouvir a sabedoria de Salomão; e aqui está quem é maior do que Salomão. 32 Os ninivitas se levantarão, no juízo, juntamente com esta geração e a condenarão; porque se arrependeram com a pregação de Jonas; e aqui está quem é maior do que Jonas.

A parábola da candeia

33 *Lc 8.16;Mt 5.15;Mc 4.21Ninguém, depois de acender uma candeia, a põe em um lugar escondido nem debaixo do módio, mas sobre o velador, a fim de que os que entram vejam a luz. 34 A *Lc 11.34-35;Mt 6.22-23candeia do corpo são os teus olhos. Quando estes forem simples, todo o teu corpo é luminoso; mas, quando forem maus, todo o teu corpo fica às escuras. 35 Vê, então, se a luz que há em ti não são trevas. 36 Pois, se todo o teu corpo for luminoso, sem ter parte alguma em trevas, será inteiramente luminoso, como quando uma candeia te alumiar com a sua luz.

Jesus censura os fariseus

37 Tendo acabado de falar, um fariseu convidou-o para almoçar com ele; e Jesus, havendo entrado, pôs-se à mesa. 38 Vendo isso o fariseu, estranhou não *cp.Mt 15.2;Mc 7.3s.se ter ele lavado antes de almoçar. 39 *Lc 7.13O Senhor, porém, disse-lhe: Agora, *Mt 23.25s.vós, os fariseus, limpais o exterior do copo e do prato, mas o vosso interior está cheio de rapina e maldade. 40 *Lc 12.20;1Co 15.36Insensatos, porventura, quem fez o exterior não fez também o interior? 41 *Lc 12.33; cp.16.9Dai, porém, em esmolas o que está no copo e no prato, e eis que todas as coisas *cp.Mc 7.19;Tt 1.15vos são limpas.

Ai dos fariseus!

42 *Mt 23.23Mas ai de vós, fariseus! Porque *Lc 18.12dais o dízimo da hortelã, da arruda e de todas as hortaliças e desprezais a justiça e o amor de Deus; essas coisas, porém, devíeis fazer sem omitirdes aquelas. 43 Ai de vós, fariseus! Porque *Mt 23.6s.;Mc 12.38s.;Lc 20.46; cp.14.7gostais das primeiras cadeiras nas sinagogas e das saudações nas ruas. 44 *Mt 23.27Ai de vós! Porque sois semelhantes aos túmulos que não aparecem, sobre os quais andam os homens sem o saberem.

Ai dos doutores da lei!

45 Então, lhe disse um dos *Lc 11.46,52;Mt 22.35doutores da lei: Mestre, falando tu assim, a nós também nos insultas. 46 Respondeu Jesus: Ai de vós também, doutores da lei! Porque *Mt 23.4carregais os homens com fardos difíceis de suportar e vós, nem com um dedo vosso, os tocais. 47 *Mt 23.29ss.Ai de vós! Porque erigis os túmulos dos profetas que vossos pais mataram. 48 Assim dais testemunho e consentis nas obras de vossos pais, porque eles os mataram, e vós lhes erigis os túmulos. 49 Por isso, também disse *cp.1Co 1.24,30;Cl 2.3a sabedoria de Deus: *Lc 11.49-51; cp.Mt 23.34-36Enviar-lhes-ei profetas e apóstolos, e a alguns deles matarão e a outros perseguirão, 50 para que a esta geração se peça contas do sangue de todos os profetas, derramado *Mt 25.34desde a fundação do mundo, 51 desde o sangue de Abel até o sangue de Zacarias, que foi morto entre o altar e o santuário; sim, eu vos digo que se pedirá contas a esta geração. 52 Ai de vós, doutores da lei! Porque tirastes a chave da ciência; *Mt 23.13vós mesmos não entrastes e impedistes aos que entravam.

O plano para tirar a vida a Jesus

53 Ao sair ele dali, os escribas e fariseus começaram a apertá-lo fortemente e a importuná-lo com perguntas sobre muitos assuntos, 54 *At 23.21;Lc 20.20; cp.Mc 3.2armando-lhe ciladas, a fim *Mc 12.13de o apanhar em algumas das suas respostas.