Lucas 14

Vízkóros meggyógyítása szombatnapon

1 És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána. 2 És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte. 3 És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani? 4 Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá. 5 És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon? 6 És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre. 7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik: 8 Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az, 9 És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni. 10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek. 11 Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. 12 Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. 13 Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat: 14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.

Példázat a nagy vacsoráról

15 Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.

16 Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva; 17 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! 18 És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! 19 És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! 20 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. 21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide. 22 És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely. 23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. 24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.

Önmegtagadás

25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:

26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. 27 És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom. 28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze? 29 Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja, 30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni! 31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött? 32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket. 33 Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom. 34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg? 35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.

A cura de um hidrópico

1 Tendo Jesus entrado um sábado na casa de um dos chefes dos fariseus para comer, *Mc 3.2eles o estavam observando. 2 Achava-se diante dele um homem hidrópico. 3 Jesus, *Mt 22.35dirigindo-se aos *At 3.12doutores da lei e aos fariseus, perguntou: *cp.Mt 12.2;Lc 13.14É lícito ou não curar no sábado? 4 Mas eles ficaram calados. Então, pegando no homem, curou-o e despediu-o. 5 Depois, lhes perguntou: *Lc 13.15Qual de vós, se um filho ou um boi cair num poço, não o tirará logo, mesmo em dia de sábado? 6 *Mt 22.46; cp.Lc 20.40A isso não puderam responder.

Os primeiros lugares

7 Ao notar como os convidados *Mt 23.6escolhiam os primeiros lugares, propôs-lhes esta parábola: 8 Quando fores por alguém convidado para um casamento, *cp.Pv 25.6-7não te sentes no primeiro lugar; para não suceder que seja por ele convidada uma pessoa mais considerada do que tu, e, 9 vindo o que te convidou a ti e a ele, te diga: Dá o lugar a este. Então, irás, *Lc 3.8envergonhado, ocupar o último lugar. 10 Pelo contrário quando fores convidado, vai tomar o último lugar; para que, quando vier o que te convidou, te diga: Amigo, senta-te mais para cima. Então, isto será para ti uma honra diante de todos os mais convivas. 11 *Lc 18.14;Mt 23.12Pois todo o que se exalta será humilhado; mas todo o que se humilha será exaltado.

Os convidados

12 Disse também ao que o havia convidado: Quando deres algum almoço ou ceia, não convides nem teus amigos, nem teus irmãos, nem teus parentes, nem os vizinhos ricos; para não suceder que eles, por sua vez, te convidem, e sejas recompensado. 13 Pelo contrário, quando deres um festim, convida os pobres, os aleijados, os coxos e os cegos; 14 e serás bem-aventurado, por não terem eles com que te recompensar, pois serás recompensado na *cp.Jo 5.29;At 24.15;Ap 20.4-5(?)ressurreição dos justos.

A parábola da grande ceia

15 Ao ouvir essas palavras, disse-lhe um dos convivas: *cp.Ap 19.9Bem-aventurado aquele que comer pão no reino de Deus! 16 Mas Jesus disse-lhe: *Lc 14.16-24; cp.Mt 22.2-14Um homem deu uma grande ceia e convidou a muitos; 17 e, à hora da ceia, enviou o seu servo para dizer aos convidados: Vinde, porque tudo já está preparado. 18 Começaram todos, à uma, a escusar-se. Comprei um campo, disse um, e preciso ir vê-lo; rogo-te que me dês por escusado. 19 Comprei cinco juntas de bois, disse outro, e vou experimentá-las; rogo-te que me dês por escusado. 20 *Dt 24.5; cp.1Co 7.33Casei-me, disse outro ainda e por isso não posso ir. 21 O servo voltou e contou isso ao seu senhor. Então, irado, o dono da casa disse ao seu servo: Sai depressa para as ruas e becos da cidade e traze para aqui os pobres, os aleijados, os cegos e os coxos. 22 Disse o servo: Senhor, feito está o que ordenaste, e ainda há lugar. 23 Respondeu-lhe o senhor: Sai pelos caminhos e atalhos e obriga a todos a entrar, para que se encha minha casa; 24 porque vos declaro que nenhum daqueles homens que foram convidados provará a minha ceia.

O serviço de Cristo exige abnegação

25 Uma grande multidão o acompanhava, e, virando-se Jesus para ela, lhe disse: 26 *Mt 10.37s.Se alguém vem a mim e não aborrece a seu pai, e mãe, e mulher, e filhos, e irmãos, e irmãs, e ainda a sua própria vida, não pode ser meu discípulo. 27 Quem não *Mt 10.38carrega a sua cruz e não me segue não pode ser meu discípulo. 28 Pois qual de vós, querendo edificar uma torre, não se assenta primeiro a calcular a despesa, para ver se tem com que a acabar? 29 Para não suceder que, tendo lançado os alicerces e não a podendo acabar, todos os que a virem comecem a zombar dele, 30 dizendo: Este homem começou a edificar e não pôde acabar. 31 Ou qual é o rei que, indo entrar em guerra contra outro rei, não se assenta primeiro e consulta se, com dez mil homens, poderá enfrentar o que vem contra ele com vinte mil? 32 Se não, enquanto o outro ainda está longe, envia-lhe uma embaixada, pedindo-lhe condições de paz. 33 Assim, pois, todo aquele que, dentre vós, *cp.Fp 3.7;Hb 11.26não renuncia a tudo o que possui não pode ser meu discípulo. 34 O sal, na verdade, é bom; *Mt 5.13;Mc 9.50mas, se o sal se tiver tornado insípido, como se poderá restaurar-lhe o sabor? 35 Não é mais útil nem para a terra nem para o estrume; é lançado fora. *Mt 11.15Quem tem ouvidos para ouvir, ouça.