Lucas 24

Krisztus feltámadása

1 A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök. 2 És a követ a sírról elhengerítve találák. 3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét. 4 És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben: 5 És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? 6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt, 7 Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni. 8 Megemlékezének azért az ő szavairól. 9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. 10 Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak. 11 De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik. 12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.

Jézus megjelenik az Emmausba menő tanítványoknak

13 És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus. 14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek. 15 És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton. 16 De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék. 17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal? 18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon? 19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt: 20 És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt. 21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek. 22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának; 23 És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él. 24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták. 25 És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak! 26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? 27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak. 28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne. 29 De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon. 30 És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá. 31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük. 32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat? 33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának. 34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak! 35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.

Jézus megjelenik az apostoloknak

36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek! 37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak. 38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? 39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van! 40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait. 41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok? 42 Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet, 43 Melyeket elvőn, és előttök evék. 44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. 45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat. 46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon: 47 És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. 48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai. 49 És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.

Jézus mennybemenetele

50 Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket. 51 És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe. 52 Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe; 53 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.

1 *Lc 24.1-10;Mt 28.1-8;Mc 16.1-8; cp.Jo 20.1-8mas, no primeiro dia da semana, foram elas muito cedo ao túmulo, levando os aromas que haviam preparado. 2 Acharam a pedra removida do túmulo 3 e, entrando ali, não acharam o corpo *At 1.21; cp.Lc 7.13do Senhor Jesus. 4 Ficando perplexas por causa disso, eis que *Lc 2.9;At 12.7apareceram ao lado delas dois *Jo 20.12varões com vestes resplandecentes; 5 como estivessem amedrontadas e olhassem para o chão, eles lhes disseram: Por que buscais entre os mortos ao que vive? 6 Ele não está aqui, mas *Mc 16.6ressuscitou. Lembrai-vos de como ele vos falou *Mt 17.22s.;Mc 9.30s.;9.44;Lc 24.44quando estava ainda na Galileia, 7 dizendo: *Mt 16.21;Lc 24.46O Filho do Homem deve ser entregue às mãos de pecadores, e ser crucificado, e ressuscitar ao terceiro dia. 8 Então, *Jo 2.22se lembraram das suas palavras; 9 e, voltando do túmulo, contaram todas essas coisas aos onze e a todos os mais. 10 Eram *cp.Mt 27.56Maria Madalena, Joana e Maria, mãe de Tiago; também as outras que estavam com elas relataram essas coisas aos *Mc 6.30apóstolos. 11 Essas palavras pareceram-lhes um como delírio, e *Mc 16.11não acreditaram nelas. 12 Mas Pedro, levantando-se, *Jo 20.3-6correu ao túmulo. Abaixando-se, viu somente os panos de linho que ali ficaram; e retirou-se *Jo 20.10para casa, maravilhado do que havia acontecido.

Os dois discípulos no caminho de Emaús

13 No mesmo dia, *Mc 16.12dois deles caminhavam para uma aldeia chamada Emaús, distante de Jerusalém sessenta estádios*Estádio, medida itinerária de 185 metros.; 14 e iam falando um com o outro de tudo o que se tinha passado. 15 Enquanto conversavam e discutiam, o mesmo Jesus aproximou-se deles e acompanhava-os; 16 mas *cp.Jo 20.14;21.4; cp.Lc 24.31os olhos deles não o puderam reconhecer. 17 Então, lhes perguntou Jesus: Que falais um com o outro pelo caminho? E pararam tristes. 18 Um deles chamado Cléopas, respondeu-lhe: És tu o único que, estando em Jerusalém, não sabes o que ali tem acontecido nestes dias? 19 Replicou-lhes: Que? Disseram-lhe: O que aconteceu *Mc 1.24a Jesus, o Nazareno, que foi um *Mt 21.11profeta poderoso em obras e palavras diante de Deus e de todo o povo, 20 e como os principais sacerdotes e as nossas *Lc 23.13autoridades o entregaram para ser condenado à morte e o crucificaram. 21 Mas nós esperávamos que fosse ele quem havia de *cp.Lc 1.68resgatar a Israel; além de tudo isso, é já este o terceiro dia depois que essas coisas sucederam. 22 Por outro lado, certas mulheres, das que conosco estavam, nos encheram de pasmo, *Lc 24.1ss.tendo ido de madrugada ao túmulo; 23 e, não havendo achado o seu corpo, voltaram, declarando que tinham visto anjos, os quais diziam estar ele vivo. 24 Alguns dos nossos foram ao túmulo e acharam que era assim como as mulheres haviam dito, mas a ele não o viram. 25 Disse-lhes Jesus: Ó néscios e tardos de coração para crerdes tudo o que *Mt 26.24os profetas disseram! 26 *Lc 24.7,44ss.;Hb 2.10;1Pe 1.11Porventura, não importava que o Cristo padecesse essas coisas e assim entrasse na sua glória? 27 Começando por *cp.Gn 3.15;12.3, etc.;Nm 21.9;Jo 3.14;Dt 18.15;Jo 1.45; cp.Jo 5.46Moisés e por todos os *cp.2Sm 7.12-16;Is 7.14;Mt 1.23;9.1-2;Mt 4.15-16;Lc 24.42;Mt 12.18ss.;Lc 24.53;Mt 8.17;Lc 22.37;Dn 7.13;Mt 24.30, etc.;Mq 5.2;Mt 2.6;Zc 9.9;Mt 21.5; cp.At 13.27profetas, explicou-lhes o que dele se achava dito em todas as Escrituras. 28 Aproximando-se da aldeia para onde iam, *Mc 6.48deu ele a entender que ia para mais longe. 29 Mas eles o constrangeram, dizendo: Fica em nossa companhia, porque é tarde, e o dia já declinou. Ele entrou para ficar com eles. 30 Estando com eles à mesa, tomando o pão, *Mt 14.19deu graças e, partindo-o, dava-lhes; 31 então, se lhes *Lc 24.16abriram os olhos e o reconheceram; mas ele desapareceu de diante deles. 32 Dizia um ao outro: Não se nos abrasava o coração, quando ele nos falava pelo caminho e *Lc 24.45nos explicava as Escrituras? 33 Na mesma hora, levantaram-se, voltaram para Jerusalém e *Mc 16.13acharam reunidos os onze e *cp.At 1.14os que com eles estavam, os quais 34 diziam: *Lc 24.6Realmente o Senhor ressurgiu e *1Co 15.5apareceu a Simão. 35 Os dois contaram o que havia acontecido no caminho *Lc 24.30s.e como fora por eles conhecido no partir do pão.

Jesus aparece aos discípulos

36 Falando eles essas coisas, *Mc 16.14apresentou-se Jesus no meio deles e disse-lhes: *Jo 20.19,21,26Paz seja convosco! 37 Eles, porém, espantados e atemorizados, supunham ver um *cp.Mt 14.26;Mc 6.49espírito. 38 Mas ele lhes disse: Por que vos turbais? E por que se levantam dúvidas em vossos corações? 39 *Jo 20.20,27Olhai para as minhas mãos e os meus pés, pois sou eu mesmo; *1Jo 1.1; cp.Jo 20.27apalpai-me e vede, porque um espírito não tem carne nem ossos, como vedes que eu tenho. 40 Dizendo isso, mostrou-lhes as mãos e os pés. 41 *Lc 24.11Não acreditando eles ainda por causa da sua alegria e estando maravilhados, perguntou-lhes Jesus: *Jo 21.5Tendes aqui alguma coisa que comer? 42 Deram-lhe um pedaço de peixe assado;*Alguns manuscritos inserem: e um favo de mel.43 e, tomando-o, *At 10.41comeu diante deles.

Jesus explica-lhes as Escrituras

44 Depois, lhes disse: *Lc 9.22,44s.;18.31-34;22.37Estas são as palavras que eu vos disse, quando ainda estava convosco, que importava se cumprisse tudo o que de mim estava escrito *Lc 24.27na Lei de Moisés, nos Profetas e nos *Sl 2;At 13.33;Sl 16;At 2.27;Sl 22;Mt 27.34-36;Sl 69;Jo 19.28ss.;Sl 72;110;Mt 22.43s.;Sl 118;Mt 21.42Salmos. 45 Então, *Lc 24.32; cp.At 16.14;1Jo 5.20lhes abriu o entendimento para que compreendessem as Escrituras; 46 e disse-lhes: *Lc 24.26,44Assim está escrito que o Cristo padecesse e *Lc 24.7ressurgisse dentre os mortos ao terceiro dia 47 e que, em seu nome, se pregasse *At 5.31;10.43;13.38;26.18arrependimento para remissão de pecados *Mt 28.19a todas as nações, começando por Jerusalém. 48 Vós sois *At 1.8,22;2.32;3.15;4.33;5.32;10.39,41;13.31;1Pe 5.1testemunhas dessas coisas. 49 Eis que *Jo 14.26eu vou enviar sobre vós a promessa de meu Pai; mas *At 1.4vós permanecei na cidade, até que sejais revestidos de poder lá do alto.

A ascensão de Jesus

50 Ele os levou até *Mt 21.17; cp.At 1.12Betânia e, levantando as mãos, os abençoou. 51 Enquanto os abençoava, apartou-se deles *Mc 16.19e foi elevado ao céu. 52 Eles, tendo-o adorado, voltaram para Jerusalém com grande gozo; 53 e estavam continuamente no templo, bendizendo a Deus.