Lucas 9

A tizenkét apostol kiküldetése

1 Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására. 2 És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak. 3 És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálczákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt; se két-két ruhátok ne legyen. 4 És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább. 5 És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. 6 Kimenvén annakokáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangyéliomot, és gyógyítván mindenütt.

7 Meghallá pedig Heródes a negyedes fejedelem, mindazokat, a mik ő általa történtek: és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból; 8 Némelyek pedig, hogy Illés jelent meg; mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. 9 És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét: kicsoda hát ez, a ki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni.

Ötezer férfi jóltartása

10 Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, a mit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére. 11 A sokaság pedig ezt megtudván, követé őt: és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és a kiknek gyógyulásra volt szükségök, azokat meggyógyítá. 12 A nap pedig hanyatlani kezdett; és a tizenkettő ő hozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körülvaló falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk. 13 Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni. Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál; hanem ha elmegyünk és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak. 14 Mert valának ott mintegy ötezeren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével. 15 És a képen cselekedének, és leülteték valamennyit. 16 Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé; és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék. 17 Evének azért és megelégedének mindnyájan; és felszedék a mi darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral.

Péter vallástétele. Jézus először jelenti szenvedéseit

18 És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok; és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság? 19 Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak; némelyek pedig Illésnek; némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. 20 És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának. 21 Ő pedig reájok parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják; 22 Ezt mondván: Szükség az ember Fiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni. 23 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. 24 Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, az megtartja azt. 25 Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy magában kárt vall? 26 Mert valaki szégyel engem és az én beszédemet, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval. 27 Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát.

Jézus megdicsőülése

28 És lőn e beszédek után mintegy nyolczadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni. 29 És imádkozása közben az ő orczájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn. 30 És ímé két férfiú beszél vala ő vele, kik valának Mózes és Illés; 31 Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni. 32 Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom; de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét, és ama két férfiút, kik vele állanak vala. 33 És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet, és egyet Illésnek; nem tudván mit mond. 34 És mikor ő ezeket mondá, felhő támada és azokat beárnyékozá; ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe. 35 És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok. 36 És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, a mit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.

37 És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép méne elébe.

Ördöngős meggyógyítása. Jézus másodszor jelenti szenvedéseit

38 És ímé egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra; mert nékem egyetlen egyem: 39 És ímé a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált; és szaggatja őt, annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt. 40 És kérem a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták. 41 Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat! 42 A míg pedig az odaméne, azon közben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának. 43 Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mind azokon, a miket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak: 44 Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az embernek Fia az emberek kezébe fog adatni. 45 De ők nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt; és féltek őt megkérdezni e mondás felől.

A tanítványok rangvitája

46 Támada pedig bennök az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük. 47 Jézus pedig látván az ő szívök gondolatát, egy kis gyermeket megfogván, maga mellé állatá azt, 48 És monda nékik: Valaki e kis gyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be; és valaki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem elküldött; mert a ki legkisebb mindnyájan ti közöttetek, az lesz nagy. 49 Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, a ki a te nevedben ördögöket űz; és eltiltók őt, mivelhogy téged nem követ mi velünk. 50 És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el: mert a ki nincs ellenünk, mellettünk van.

A tanítványok hevessége

51 Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy, 52 És követeket külde az ő orczája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek. 53 De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala. 54 Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett? 55 De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek: 56 Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.

Jézus követése

57 Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged Uram, valahová mégy! 58 És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania. 59 Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. 60 Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát. 61 Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak. 62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.

A missão dos doze

1 *Mt 10.5;Mc 6.7Reunindo Jesus os doze, deu-lhes poder e autoridade sobre todos os demônios e para curarem doenças; 2 enviou-os a *cp.Mt 10.7pregar o reino de Deus e a fazer curas, 3 dizendo-lhes: *Lc 9.3-5;Mt 10.9-15;Mc 6.8-11; cp.Lc 10.4-12;22.35Nada leveis para o caminho: *Mt 10.10;Mc 6.8; cp.Lc 22.35s.nem bordão, nem alforje, nem pão, nem dinheiro, nem tenhais duas túnicas. 4 Em qualquer casa em que entrardes, nela ficai e dali partireis. 5 Em qualquer cidade em que vos não receberem, saindo dela, *At 13.51;Lc 10.11sacudi o pó de vossos pés em testemunho contra eles. 6 Tendo eles partido, percorreram as aldeias, *Lc 8.1;Mc 6.12anunciando as boas-novas e fazendo curas em toda parte.

Herodes e João Batista

7 *Lc 9.7-9;Mt 14.1-2; cp.Mc 6.14s.Ora, o tetrarca *Mt 14.1; cp.Lc 3.1;13.31;23.7Herodes soube de tudo o que se passava e ficou muito perplexo, porque uns diziam: *Mt 14.2João ressuscitou dentre os mortos; 8 outros: *Mt 16.14Elias apareceu; e outros: Levantou-se um dos antigos profetas. 9 Disse, porém, Herodes: Eu mandei degolar a João; mas quem é este de quem ouço tais coisas? *Lc 23.8E procurava vê-lo.

A primeira multiplicação dos pães

10 *Mc 6.30Quando voltaram os *Mc 6.30apóstolos, relataram-lhe tudo o que haviam feito. *Lc 9.10-17;Mt 14.13-21;Mc 6.32-44;Jo 6.5-13Ele, levando-os consigo, retirou-se à parte para uma cidade chamada *Mt 11.21Betsaida. 11 Mas, ao saber isso, a multidão seguiu-o; Jesus, acolhendo-a, falava-lhe do reino de Deus e sarava os que necessitavam de cura. 12 O dia começava a declinar e, aproximando-se de Jesus os doze, disseram: Despede a multidão, para que, indo às aldeias e sítios vizinhos, se hospedem e achem alimento; pois estamos aqui num lugar deserto. 13 Ele, porém, lhes disse: Dai-lhes vós de comer. Responderam eles: Não temos mais do que cinco pães e dois peixes, a não ser que devamos ir comprar comida para todo este povo. 14 Pois eram quase cinco mil homens. Então, disse a seus discípulos: Fazei-os sentar *Mc 6.39em turmas de cerca de cinquenta cada uma. 15 Assim o fizeram e mandaram a todos sentar-se. 16 Tomou Jesus os cinco pães e os dois peixes, e, erguendo os olhos ao céu, os abençoou, e partiu, e entregou aos discípulos, para que os distribuíssem pela multidão. 17 Todos comeram e se fartaram; e foram levantados doze *Mt 14.20cestos dos pedaços que lhes sobejaram.

A confissão de Pedro. Jesus prediz a sua morte, ressurreição e vinda

18 *Lc 9.18-20;Mt 16.13-16;Mc 8.27-29Estando ele sozinho *cp.Mt 14.23;Lc 6.12;Lc 9.28orando em particular, achavam-se com ele os discípulos; e fez-lhes esta pergunta: Quem dizem as multidões que sou eu? 19 Responderam eles: João Batista, mas outros dizem que Elias, e outros ainda que ressuscitou um dos antigos profetas. 20 Mas vós, perguntou ele, quem dizeis que sou eu? Respondeu Pedro: *cp.Jo 6.68s.O Cristo de Deus. 21 Porém ele *Mt 16.20;Mc 8.30; cp.Mt 8.4lhes advertiu energicamente que não contassem isso a ninguém, 22 *Lc 9.22-27;Mt 16.21-28; Mc 8.31—9.1dizendo: *Mt 16.21;Lc 9.44É necessário que o Filho do Homem padeça muitas coisas e seja rejeitado pelos anciãos, pelos principais sacerdotes e pelos escribas, que seja morto e ao terceiro dia seja ressuscitado. 23 Dizia a todos: Se alguém quer vir após mim, negue-se a si mesmo, *Mt 10.38tome cada dia a sua cruz e siga-me. 24 Pois *Mt 10.39quem quiser salvar a sua vida perdê-la-á; mas quem perder a sua vida por amor de mim, esse a salvará. 25 Que aproveita a um homem, se ganhar o mundo inteiro, mas *Hb 10.34perder-se ou causar dano a si mesmo? 26 *cp.Lc 12.9;Mt 10.33Pois o que se envergonhar de mim e das minhas palavras, envergonhar-se-á dele o Filho do Homem, quando vier na sua glória, na do Pai e na dos santos anjos. 27 Mas em verdade vos digo: *Mt 16.28Alguns há dos que estão aqui que de modo algum morrerão, até que vejam o reino de Deus.

A transfiguração

28 *Lc 9.28-36;Mt 17.1-8;Mc 9.2-8Cerca de oito dias depois de haver assim falado, levou consigo a *Mt 17.1Pedro, a João e a Tiago e *cp.Mt 5.1subiu ao monte para *Lc 3.21;5.16;6.12;Lc 9.18orar. 29 Enquanto orava, o aspecto do seu rosto *cp.Mc 16.12(Gr.)alterou-se, e as suas vestes tornaram-se brancas e resplandecentes. 30 Eis que dois varões falavam com ele; estes eram Moisés e Elias, 31 que apareceram em glória e falavam da *2Pe 1.15sua retirada que ele estava para realizar em Jerusalém. 32 Pedro e seus companheiros estavam *Mt 26.43;Mc 14.40oprimidos de sono; mas, conservando-se acordados, viram a sua glória e os dois varões ao lado dele. 33 Ao apartarem-se estes de Jesus, disse-lhe Pedro: *Lc 5.5;Lc 9.49Mestre, bom é estarmos aqui, *cp.Mt 17.4;Mc 9.5e façamos três tabernáculos: um para ti, outro para Moisés e outro para Elias, *cp.Mc 9.6não sabendo o que dizia. 34 Enquanto assim falava, veio uma nuvem que os envolvia; e encheram-se de temor ao entrar na nuvem. 35 Dela saiu *2Pe 1.17s.uma voz, dizendo: *Mt 3.17;Lc 3.22Este é o meu Filho, o meu escolhido, ouvi-o. 36 Tendo cessado a voz, viram só a Jesus. *Mt 17.9;Mc 9.9s.Eles guardaram silêncio e, naqueles dias, a ninguém contaram coisa alguma do que haviam visto.

A cura de um epilético

37 *Lc 9.37-42;Mt 17.14-18;Mc 9.14-27No dia seguinte, quando desceram do monte, uma grande multidão foi encontrá-lo. 38 Do meio da multidão um homem clamou: Mestre, suplico-te que ponhas os olhos em meu filho, porque é o único que tenho; 39 um espírito apodera-se dele, fá-lo gritar subitamente, convulsiona-o até escumar e dificilmente o deixa, tirando-lhe todas as forças. 40 Supliquei a teus discípulos que o expelissem, mas não puderam. 41 Respondeu Jesus: Ó geração incrédula e perversa! Até quando estarei convosco e vos sofrerei? Traze aqui teu filho. 42 Quando se ia aproximando, o demônio atirou o menino no chão e convulsionou-o; mas Jesus repreendeu ao espírito imundo, curou o menino e o entregou ao pai. 43 Maravilharam-se todos *2Pe 1.16da grandeza de Deus.

De novo, Jesus prediz a sua morte

*Lc 9.43-45;Mt 17.22s.;Mc 9.30-32Como todos se maravilhassem de tudo o que ele fazia, disse a seus discípulos: 44 Dai ouvidos a estas palavras; pois *Lc 9.22o Filho do Homem há de ser entregue às mãos dos homens. 45 *Mc 9.32Eles, porém, não entenderam isso, e foi-lhes encoberto para que o não compreendessem; e temiam interrogá-lo a esse respeito.

O maior no reino dos céus

46 *Lc 9.46-48;Mt 18.1-5;Mc 9.33-37Levantou-se uma discussão entre eles sobre qual deles seria o maior. 47 Mas Jesus, *Mt 9.4percebendo o pensamento dos seus corações, tomou um menino, pô-lo junto de si 48 e disse-lhes: *Mt 10.40Quem receber este menino em meu nome a mim me recebe; e quem receber a mim recebe aquele que me enviou; *Lc 22.26pois aquele que dentre vós todos é o menor, esse é grande.

Jesus ensina a tolerância e caridade

49 *Lc 9.49-50;Mc 9.38-40Disse João: *Lc 5.5;Lc 9.33Mestre, vimos um homem expelir demônios em teu nome e lho proibimos, porque não te segue conosco. 50 Mas Jesus respondeu-lhe: Não lho proibais; *Mt 12.30; cp.Lc 11.23pois quem não é contra vós é por vós.

Os samaritanos não recebem a Jesus

51 Estando para se completarem os dias em que *Mc 16.19devia ser recebido no céu, manifestou a firme resolução *cp.Lc 13.22;17.11;18.31;19.11,28de ir a Jerusalém e enviou mensageiros adiante de si. 52 Indo eles, entraram numa aldeia dos *Mt 10.5; cp.Lc 10.33;17.16;Jo 4.4samaritanos, para lhe arranjar pousada; 53 o povo, porém, não o recebeu, porque *Jo 4.9o seu rosto era como o de quem ia para Jerusalém. 54 Vendo isso os discípulos *cp.Mc 3.17; cp.2Rs 1.10-12Tiago e João, perguntaram: Senhor, queres que mandemos descer fogo do céu para os consumir? 55 Mas ele, virando-se para eles, os repreendeu. 56 E foram para outra aldeia.

Jesus põe à prova os que queriam segui-lo

57 *Lc 9.51Enquanto estavam no caminho, disse-lhe *Lc 9.57-60;Mt 8.19-22um homem: Seguir-te-ei para onde quer que fores. 58 Jesus respondeu-lhe: As raposas têm covis, e as aves do céu, pousos; mas *Mt 8.20o Filho do Homem não tem onde reclinar a cabeça. 59 A um outro disse Jesus: *Mt 8.22Segue-me! Ele, porém, respondeu: Deixa-me ir primeiro enterrar meu pai. 60 Replicou-lhe Jesus: Deixa que os mortos enterrem os seus mortos; tu, porém, vai e *Mt 4.23anuncia o reino de Deus. 61 Disse-lhe ainda um outro: Seguir-te-ei, Senhor; mas *cp.1Rs 19.20deixa-me primeiro despedir-me dos que estão em minha casa. 62 Respondeu-lhe Jesus: *cp.Fp 3.13Ninguém, tendo posto a mão ao arado e olhando para trás, é apto para o reino de Deus.