1 Reis 22

Akháb és Josafát királyok háborúja a siriabeliek ellen

1 És három esztendő lefolyt úgy, hogy nem volt hadakozás a Siriabeliek és az Izráel között.

2 De a harmadik esztendőben aláméne Josafát, Júda királya az Izráel királyához, 3 Akkor monda az Izráel királya az ő szolgáinak: Nem tudjátok-é, hogy Rámoth Gileád a miénk? És mi hallgatunk és nem veszszük vissza azt Siria királyától? 4 És monda Josafátnak: Feljössz-é velem e hadba Rámoth Gileád ellen? Felele Josafát az Izráel királyának: Úgy én, mint te, úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovaim, mint a te lovaid. 5 És monda Josafát az Izráel királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után. 6 És összegyűjté az Izráel királya a prófétákat, közel négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjek-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És mondának: Menj fel; mert az Úr kezébe adja azt a királynak. 7 És monda Josafát: Nincs itt már több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk? 8 És monda az Izráel királya Josafátnak: Még van egy férfiú, a ki által megkérdhetjük az Urat, Mikeás, a Jemla fia; de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat. És monda Josafát: Ne beszéljen így a király! 9 És előszólíta az Izráel királya egy udvariszolgát, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jemla fiát. 10 És ott ült az Izráel királya és Josafát, Júda királya, ruhákba öltözötten, mindenik a maga trónusán Samaria kapuja előtt a térségen, és a próféták mind ott jövendöltek előttük. 11 És Sédékiás, a Kénaána fia, vasszarvakat készített, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, míg meg nem emészted őket. 12 És a próféták is mindnyájan ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámoth Gileád ellen, és jó szerencséd lesz; mert azt az Úr a király kezébe adja. 13 A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívja Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak: szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót. 14 Mikeás pedig monda: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az Úr mondánd nékem.

Mikeás vereséget jövendöl

15 És mikor a királyhoz ment, monda néki a király: Mikeás! elmenjünk-é Rámoth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjuk? Ő pedig monda néki: Menj fel és járj szerencsével; az Úr kezébe adja azt a királynak. 16 És monda néki a király: Még hányszor kényszerítselek téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében? 17 És monda: Látám az egész Izráelt szétszéledve a hegyeken, mint a juhokat, a melyeknek nincsen pásztoruk. És monda az Úr: Nincsen ezeknek urok? Térjen vissza kiki az ő házához békességben. 18 És monda az Izráel királya Josafátnak: Nemde nem megmondottam-é néked, hogy soha jót nékem nem jövendöl, hanem csak rosszat. 19 És monda Mikeás: Azért halld meg most az Úr beszédét: Látám az Urat az ő székiben ülni, és az egész mennyei sereget az ő jobb- és balkeze felől mellette állani. 20 És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, hogy felmenjen, és elvesszen Rámoth Gileádnál? És ki egyet, ki mást szól vala hozzá. 21 Akkor előjőve egy lélek, a ki az Úr eleibe álla, és monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Miképen? 22 És felele: Kimegyek és hazug lélek leszek minden ő prófétáinak szájában. Akkor monda az Úr: Csald meg és győzd meg; menj ki, és cselekedjél úgy. 23 Ímé az Úr a hazugságnak lelkét adta mindezeknek a te prófétáidnak szájába; és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened. 24 Akkor odalépett Sédékiás, a Kénaána fia, és arczul csapván Mikeást, monda: Hogyan? Eltávozott volna én tőlem az Úrnak lelke, hogy csak néked szólana? 25 És monda Mikeás: Ímé meglátod azon a napon, a mikor az egyik kamarából a másik kamarába mégy be, hogy elrejtőzhess. 26 Az Izráel királya pedig monda: Fogjad Mikeást, és vidd vissza őt Ammonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához; 27 És mondjad: Ezt mondja a király: Vessétek ezt a tömlöczbe, és tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök. 28 Monda pedig Mikeás: Ha békességgel térsz vissza, nem az Úr szólott én általam. Azután monda: Halljátok ezt meg minden népek!

Akháb halála

29 És felvonult az Izráel királya, és Josafát, a Júda királya Rámoth Gileád ellen. 30 És monda az Izráel királya Josafátnak: Megváltoztatom ruhámat, és úgy megyek a viadalra, te pedig öltözzél fel ruhádba. És elváltoztatá ruháját az Izráel királya, és úgy méne a viadalra. 31 Siria királya pedig megparancsolá az ő szekerei harminczkét fejedelmeinek, mondván: Ne vívjatok se kicsinynyel, se nagygyal, hanem egyedül csak az Izráel királya ellen vívjatok. 32 És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Josafátot, mondának: Nyilván ez az Izráel királya; és reá rohanván vívának ellene. De Josafát elkezdett kiáltani. 33 Mikor pedig látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták. 34 Egy ember pedig csak úgy találomra kilövé az ő kézívét, és találá az Izráel királyát a pánczél és a kapocs között. És ő monda a kocsisának: Fordulj meg és vigy ki engem a táborból, mert megsebesültem! 35 És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és a király az ő szekerében állott a Siriabeliek ellen, és meghalt este felé, és a vér a sebből a szekérbe csorgott. 36 És kikiálták napnyugotkor a táborban, mondván: Minden ember menjen haza a maga városába és földjébe! 37 És meghalt a király és visszavitetvén Samariába, eltemeték a királyt Samariában. 38 És mikor mosták az ő szekerét a Samaria mellett lévő tóban: az ebek nyalták az ő vérét, és paráznák fürödtek ott, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt. 39 Akhábnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, az elefántcsontból építtetett ház, és mind a városok, a melyeket épített, vajjon nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónika-könyvében? 40 És elaluvék Akháb az ő atyáival; és uralkodék ő utána fia, Akházia.

Júda országa. Josafát

41 És Josafát, az Asa fia lett királylyá Júdában, Akhábnak, az Izráel királyának negyedik esztendejében. 42 És Josafát harminczöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Az ő anyjának Azuba volt a neve, Silhi leánya. 43 És jára Asának, az ő atyjának minden útjában, és abból ki nem tére, azt cselekedvén, a mi az Úr szemei előtt kedves. 44 Csakhogy a magaslatokat nem rombolták le, és a nép még áldozott és tömjénezett a magaslatokon. 45 És békességben élt Josafát az Izráel királyával. 46 Josafátnak egyéb dolgai pedig és az ő ereje, a melylyel cselekedett, és a melylyel hadakozott, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében? 47 A férfi paráznákat is, a kik még megmaradtak volt az ő atyjának, Asának idejéből, kiűzte az országból. 48 Akkor nem volt király Edomban, hanem csak helyettes király. 49 És Josafát Társis hajókat csináltatott, hogy aranyért mennének Ofirba, de nem mehettek el; mert a hajók összetörtek Esiongáberben. 50 Akkor mondá Akházia, az Akháb fia, Josafátnak: Hadd menjenek el az én szolgáim a te szolgáiddal e hajókon; de Josafát nem akará. 51 És elaluvék Josafát az ő atyáival; és eltemetteték az ő atyáival az ő atyjának, Dávidnak városában; és az ő fia, Jórám, uralkodék helyette.

Izráel országa. Akházia

52 Akházia pedig, az Akháb fia kezde uralkodni Izráelen Samariában, Josafátnak, a Júda királyának tizenhetedik esztendejében, és uralkodék Izráelben két esztendeig. 53 És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, járván az ő atyjának és anyjának útján, és Jeroboámnak, a Nébát fiának útján, a ki bűnbe ejté az Izráelt; 54 És szolgála a Baálnak, és azt imádá és haragra indítá az Urat, Izráel Istenét, mint a hogy az ő atyja cselekedett.

Acabe faz aliança com Josafá

1 Passaram-se três anos sem haver guerra entre a Síria e Israel. 2 2Cr 18.2No terceiro ano, porém, desceu 1Rs 15.24Josafá, rei de Judá, a ter com o rei de Israel. 3 Disse o rei de Israel aos seus servos: Não sabeis vós que 1Rs 4.13;Dt 4.43;Js 21.38Ramote-Gileade é nossa, e nós ficamos quietos e não a tiramos das mãos do rei da Síria? 4 Perguntou a Josafá: Virás comigo à guerra contra Ramote-Gileade? Respondeu Josafá ao rei de Israel: 2Rs 3.7Como tu és, sou eu; o meu povo, como o teu povo, os meus cavalos, como os teus cavalos.

5 Disse Josafá ao rei de Israel: Consulta a palavra de Jeová. 6 O 1Rs 18.19rei de Israel ajuntou os profetas, cerca de quatrocentos homens, e perguntou-lhes: Irei à peleja contra Ramote-Gileade ou deixarei de ir? Responderam eles: Sobe, porque Jeová a entregará nas mãos do rei. 7 Mas 2Rs 3.11Josafá disse: Não há aqui ainda algum profeta de Jeová para o consultarmos? 8 O rei de Israel respondeu a Josafá: Ainda há um homem por quem podemos consultar a Jeová, Micaías, filho de Inlá. Eu, porém, o aborreço, porque ele não profetiza acerca de mim o bem, mas o mal. Josafá disse: Não fale assim o rei. 9 Chamou o rei de Israel a um oficial e disse: Traze-me aqui depressa a Micaías, filho de Inlá. 10 Ora, o rei de Israel e Josafá, rei de Judá, estavam sentados, cada um no seu trono, vestidos de trajes reais, numa eira à entrada da porta de Samaria; e 1Rs 22.6todos os profetas profetizavam diante deles. 11 Zedequias, filho de Quenaaná, fez para si uns Zc 1.18-21chifres de ferro e disse: Assim diz Jeová: Dt 33.17Com estes repelirás os siros, até serem eles consumidos. 12 Todos os profetas profetizavam da mesma maneira, dizendo: Sobe a Ramote-Gileade e sê bem sucedido, porque Jeová a entregará nas mãos do rei.

Profecia de Micaías contra Acabe

13 O mensageiro que foi chamar a Micaías disse-lhe: Eis que, agora, as palavras dos profetas declaram, a uma voz, boas coisas ao rei; seja, pois, a tua palavra como a dum deles, e fala tu o que é bom. 14 Respondeu Micaías: 1Rs 18.10,15Pela vida de Jeová, o que Nm 22.18;24.13Jeová me disser, isso falarei. 15 Tendo ele chegado ao rei, perguntou-lhe este: Micaías, iremos à peleja contra Ramote-Gileade ou deixaremos de ir? Ele lhe respondeu: 1Rs 22.12Sobe e sê bem sucedido, que Jeová a entregará nas mãos do rei. 16 O rei disse-lhe: Quantas vezes te hei de conjurar que não me fales em nome de Jeová senão a verdade? 17 Então, disse ele: Vi todo o Israel disperso pelos montes, 1Rs 22.34-36;Nm 27.17como ovelhas que não têm pastor; e Jeová disse: Estes não têm senhor; torne cada um em paz para sua casa. 18 Disse o rei de Israel a Josafá: 1Rs 22.8Não te disse eu que ele não profetizaria acerca de mim o bem, mas o mal? 19 Micaías prosseguiu: Ouve, portanto, a palavra de Jeová: Is 6.1;Ez 1.26-28;Dn 7.9-10Vi Jeová sentado no seu trono Jó 1.6;2.1;Dn 7.10e todo o exército do céu, em pé, junto a ele, à sua mão direita e à sua esquerda. 20 Perguntou Jeová: Quem enganará a Acabe, para que suba e caia em Ramote-Gileade? Um disse uma coisa, e outro, outra. 21 Saiu um espírito, apresentou-se diante de Jeová e disse: Eu o enganarei. 22 Perguntou-lhe Jeová: Como? Respondeu ele: Sairei e Jz 9.23;1Sm 16.14;18.10;19.9serei um espírito mentiroso na boca de todos os seus profetas. Disse Jeová: Tu o enganarás e virás a prevalecer; sai e faze-o assim. 23 Agora, eis que Jeová pôs um espírito mentiroso na boca de todos estes teus profetas; e Jeová pronunciou o mal a respeito de ti.

24 Chegou-se 1Rs 22.11;Mt 5.39;At 23.2-3Zedequias, filho de Quenaaná, e feriu a Micaías no queixo, e disse: Por onde saiu de mim o espírito de Jeová para falar a ti? 25 Micaías disse: Tu o verás naquele dia em que entrares numa 1Rs 20.30câmara interior para te esconderes. 26 Disse o rei de Israel: Tomai a Micaías e levai-o a Amom, governador da cidade, e a Joás, filho do rei; 27 e dizei: Assim diz o rei: 2Cr 16.10;18.25-27Metei este homem na cadeia e sustentai-o com pão e água de angústia, até que eu volte em paz. 28 Micaías disse: Dt 18.22Se, na verdade, voltares em paz, não falou Jeová por meio de mim. Acrescentou: Mq 1.2Ouvi, povos, todos vós.

A guerra contra os siros e a morte de Acabe

29 Subiram 1Rs 22.3-4o rei de Israel e Josafá, rei de Judá, a Ramote-Gileade. 30 O rei de Israel disse a Josafá: 2Cr 35.22Eu me disfarçarei e entrarei na peleja; porém veste tu os teus vestidos. Disfarçou-se o rei de Israel e entrou na peleja. 31 Ora, 1Rs 20.1,16,24;2Cr 18.30o rei da Síria tinha ordenado aos trinta e dois capitães dos seus carros, dizendo: Não pelejeis nem contra pequeno nem contra grande, mas tão somente contra o rei de Israel. 32 Quando os capitães dos carros viram a Josafá, disseram: Sem dúvida este é o rei de Israel. Desviaram-se para pelejar contra ele, e Josafá gritou. 33 Vendo os capitães dos carros que ele não era o rei de Israel, voltaram deixando de persegui-lo. 34 Um homem armou o seu arco ao acaso e feriu ao rei de Israel por entre as juntas da sua armadura; pelo que ele disse a quem lhe guiava o carro: Dá volta, leva-me para fora do exército, porque 2Cr 35.23estou gravemente ferido. 35 A peleja tornou-se renhida naquele dia. O rei foi sustido no seu carro contra os siros e, à tarde, morreu. O sangue corria da ferida para o fundo do carro. 36 Ao pôr do sol, 2Rs 14.12percorreu pelas hostes a palavra: Cada um para a sua cidade e cada um para a sua terra.

37 Morreu o rei e foi levado a Samaria, onde o enterraram. 38 Lavaram o carro junto ao tanque de Samaria, e os cães lamberam-lhe o sangue (Ora, as prostitutas ali se banhavam.), 1Rs 21.19segundo a palavra que Jeová proferiu. 39 O restante dos atos de Acabe, e tudo o que ele fez, e a Am 3.15casa de marfim que construiu, e todas as cidades que edificou, porventura, não estão escritos no Livro das Crônicas dos Reis de Israel? 40 Assim, adormeceu Acabe com seus pais. Em seu lugar, reinou Acazias, seu filho.

O reinado de Josafá e a sua morte

41 2Cr 20.31Josafá, filho de Asa, começou a reinar sobre Judá no quarto ano de Acabe, rei de Israel. 42 Josafá tinha trinta e cinco anos quando começou a reinar e reinou vinte e cinco anos em Jerusalém. Sua mãe chamava-se Azuba, filha de Sili. 43 2Cr 17.3Ele andou em todo o caminho de Asa, seu pai; dele não se desviou, fazendo o que era bom aos olhos de Jeová. 1Rs 15.14;2Rs 12.3Todavia, não se tiraram os altos; o povo ainda oferecia sacrifícios e queimava incenso nos altos. 44 1Rs 22.2;2Rs 8.13;2Cr 19.2Josafá fez paz com o rei de Israel.

45 Ora, o restante dos atos de Josafá, e o poder que manifestou, e como guerreou, porventura, não estão escritos 2Cr 20.34no Livro das Crônicas dos Reis de Judá? 46 O restante dos 1Rs 14.24;15.12;Gn 19.5;Dt 23.17sodomitas que ficaram nos dias de seu pai Asa, expeliu-o da terra. 47 2Sm 8.14;2Rs 3.9Não havia rei em Edom, porém um vice-rei. 48 Josafá fez 1Rs 10.22navios de Társis para irem a 1Rs 9.28Ofir, em busca de ouro; mas não foram, porque os navios se destroçaram em 1Rs 9.26Eziom-Geber. 49 Então, disse Acazias, filho de Acabe, a Josafá: Vão os meus servos embarcados com os teus. Mas Josafá não quis. 50 2Cr 21.1Adormeceu Josafá com seus pais e foi enterrado com eles na Cidade de seu Davi. Em seu lugar, reinou seu filho Jorão.

Acazias, rei de Israel

51 Acazias, filho de Acabe, 1Rs 22.40começou a reinar sobre Israel, em Samaria, no ano dezessete de Josafá, rei de Judá, e reinou sobre Israel dois anos. 52 Ele fez o mal aos olhos de Jeová e 1Rs 15.26;21.25andou no caminho de seu pai, e no caminho de sua mãe, e no caminho de Jeroboão, filho de Nebate, pelo qual fez pecar a Israel. 53 1Rs 16.30-32Ele serviu a Baal, e o adorou, e provocou à ira a Jeová, Deus de Israel, segundo tudo o que seu pai havia feito.