1 Reis 1

Dávid elgyengülése. Adónia akar a trón örököse lenni

1 Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni. 2 És mondának néki az ő szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szűz leányt, a ki a király körül legyen, és őt ápolja, aludjék karjai között, és melegítse fel az én uramat, a királyt. 3 Keresének annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban; és találák a Súnem városából való Abiságot, a kit el is hozának a királyhoz. 4 És a leány igen szép volt, és a királyt ápolta és szolgált néki. De a király nem ismeré őt. 5 Adónia pedig, Haggitnak fia, felfuvalkodék, ezt mondván: Én fogok uralkodni! És szerze magának szekereket, lovagokat és ötven előtte járó férfiakat. 6 Kit az ő atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?! Ez is pedig igen szép férfi volt, és őt Haggit szülte volt Dávidnak Absolon után. 7 És tanácskozék Joábbal, Séruja fiával és Abjátár pappal, kik az Adónia pártján voltak. 8 De Sádók pap, meg Benája, a Jójada fia, és Nátán próféta, és Sémei, és Réhi, és a Dávid erős vitézei nem állottak Adónia mellé. 9 Mikor pedig Adónia áldozatot mutatott be juhokból, ökrökből és egyéb kövér barmokból a Zohélet kősziklánál, a mely a Rógel forrása mellett volt: meghívá egész rokonságát, a király fiait, Júda minden férfiait, a király szolgáit; 10 De Nátán prófétát és Benáját és amaz erős vitézeket és Salamont, az ő atyjafiát nem hívá el. 11 Szóla akkor Nátán Bethsabénak, a Salamon anyjának, mondván: Nem hallottad-é, hogy Adónia, a Haggit fia uralkodik, és a mi urunk Dávid nem tud róla semmit? 12 Jövel azért, hadd adjak néked tanácsot, hogy megmentsd a te életedet, és a te fiadnak, Salamonnak életét. 13 Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt néki: Uram király, nemde nem esküdtél-é meg a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe? Miért uralkodik hát Adónia? 14 És ímé mialatt még te ott a királylyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és kiegészítem a te beszédidet. 15 És beméne Bethsabé a királyhoz a kamarába. És a király igen megvénhedett vala, és a Súnemből való Abiság szolgál vala a királynak. 16 És fejet hajta Bethsabé, és meghajtá magát a királynak. És monda a király: Mit kivánsz? 17 Felele néki Bethsabé: Édes uram, te megesküdtél az Úrra, a te Istenedre a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe. 18 És ímé mégis Adónia lett királylyá; és ímé, uram király, te nem tudsz erről semmit. 19 Mert áldozott ökrökkel és nagy sok kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait, és Abjátár papot és Joábot, a seregnek hadnagyát, csak Salamont, a te szolgádat nem hívta meg. 20 Még most te vagy, Uram, a király; az egész Izráel népének szemei reád néznek, hogy megjelentsed nékik, kicsoda fog ülni az én uramnak, a királynak székében, ő utána. 21 De ha az én uram, a király, az ő atyáival elaluszik: akkor én és az én fiam, Salamon leszünk bűnösök. 22 És ímé, mikor még a királylyal szólana, Nátán próféta megérkezék. 23 És bejelenték a királynak, mondván: Itt van Nátán próféta. És bemenvén a király eleibe, meghajtá magát a király előtt, arczczal a földre leborulván. 24 És monda Nátán: Uram király, te mondottad-é: Adónia legyen én utánam a király, és ő üljön az én királyi székembe? 25 Mert ma aláment, és áldozott ökrökkel és kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait és a seregnek hadnagyait és Abjátár papot: és ímé ők esznek és isznak ő előtte, és immár azt kiáltották: Éljen Adónia király! 26 Engem pedig, a ki a te szolgád vagyok, és Sádók papot és Benáját, a Jójada fiát, és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg. 27 Avagy az én uramtól, a királytól lett-é ez a dolog, hogy nem adtad tudtára a te szolgádnak, kicsoda fogna ülni az én uramnak, a királynak székiben az ő holta után. 28 És felelvén Dávid király, monda: Hívjátok hozzám Bethsabét, a ki beméne a király eleibe, és megálla a király előtt. 29 És megesküvék a király, mondván: Él az Úr, a ki megszabadította az én lelkemet minden nyomorúságból, 30 Hogy a miképen megesküdtem néked az Úrra, Izráel Istenére, ezt mondván: A te fiad Salamon uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe én helyettem: ezt ma így meg is teszem. 31 És fejet hajta Bethsabé, arczczal a földre leborulván, és magát meghajtván a király előtt, monda: Éljen az én uram, Dávid király, mindörökké!

Salamon királylyá kenetik

32 Azután monda Dávid király: Hívjátok hozzám Sádók papot és Nátán prófétát és Benáját, Jójadának fiát. És ezek bemenének a király eleibe. 33 És monda nékik a király: Vegyétek mellétek a ti uratoknak szolgáit, és ültessétek Salamont, az én fiamat az én öszvéremre, és vigyétek alá őt Gihonba; 34 És kenje őt ott Sádók pap és Nátán próféta Izráelnek királyává; és fújjátok meg a harsonákat, és kiáltsátok: Éljen Salamon király! 35 És jőjjetek fel onnét ő utána; és eljövén, üljön az én királyi székembe, és ő uralkodjék én helyettem; mert immár meghagytam néki, hogy ő legyen fejedelme mind Izráelnek, mind Júdának. 36 Felele akkor Benája, a Jójada fia a királynak, és monda: Ámen! Így szóljon az Úr, az én uramnak, a királynak Istene is. 37 A miképen vele volt az Úr az én urammal, a királylyal: azonképen legyen vele Salamonnal is, és magasztalja feljebb az ő királyi székét az én uramnak, Dávid királynak királyi székénél. 38 Aláméne azért Sádók pap és Nátán próféta és Benája, a Jójada fia, a Kereteusok is és a Peleteusok, és felülteték Salamont a Dávid király öszvérére, és alávivék őt Gihonba. 39 És vevé Sádók pap az olajos szarut az Úr sátorából, és megkené Salamont; azután kürtölének, és az egész nép ezt kiáltá: Éljen Salamon király! 40 És felvonult utána az egész nép, és a nép sípolt és felette ujjongott, úgy hogy a föld is megrepedne kiáltásuk zajától. 41 És Adónia is meghallotta és vendégei is mind, a kik nála valának, miután a lakomát már elvégezték; és meghallá Joáb is a kürtölés szavát, és monda: Miért e zaj és mozgás a városban? 42 És a mikor ő még szólana, ímé megérkezék Jonathán, az Abjátár pap fia. És monda Adónia: Jőjj be, mert megbízható férfiú vagy, és jó hírt mondasz. 43 Jonathán pedig felelvén, monda Adóniának: Igen, a mi urunk, Dávid király, Salamont tette királylyá. 44 És elküldötte ő vele Sádók papot a király és Nátán prófétát, és Benáját, a Jójada fiát, a Kereteusokat is és Peleteusokat, és őt a király öszvérére ülteték, 45 És Sádók pap Nátán prófétával együtt királylyá kente fel őt Gihonnál, és onnét vonulnak fel örömmel; ettől zendült meg a város. Ez az a zaj, a melyet hallottatok. 46 És immár be is ült Salamon az országnak királyi székibe; 47 És a király szolgái is bemenének, hogy áldják a mi urunkat, Dávid királyt, mondván: Tegye az Isten a Salamon nevét híresebbé a te nevednél, és magasztalja feljebb az ő székit a te székednél. És meghajtá magát a király az ő ágyán. 48 És ekképen is szóla a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, a ki adott e mai napon olyat, a ki szemeim láttára helyettem üljön az én királyi székemben. 49 Akkor megrettenének, és felkelének mindnyájan a hivatalosok, a kik Adóniával valának, és kiki mind dolgára méne. 50 De Adónia félt Salamontól, és felkészülve elfutott, és megragadta az oltárnak szarvait. 51 Hírül adák pedig Salamonnak ilyen szókkal: Ímé Adónia Salamon királytól való féltében megfogá az oltárnak szarvait, ezt mondván: Esküdjék meg ma nékem Salamon király, hogy meg nem öli az ő szolgáját fegyverrel. 52 És monda Salamon: Ha jámbor lészen, egy hajszál fejéről le nem esik a földre; de ha gonoszság találtatik ő benne, meg kell halnia. 53 Elkülde azért Salamon király, és elhozák őt az oltártól; és eljövén meghajtá magát Salamon király előtt; és monda Salamon király: Menj el a te házadhoz.

A velhice de Davi

1 Ora, o rei Davi era já velho e de idade avançada; e, por mais que o cobrissem de roupas, não aquecia. 2 Disseram-lhe os seus servos: Procure-se para o rei, meu senhor, uma jovem donzela, que esteja diante do rei, e tenha cuidado dele, e durma no seu seio, para que ele se aqueça. 3 Assim, procuraram por todos os termos de Israel uma donzela formosa; acharam Abisague, *Js 19.18;1Sm 28.4sunamita, e trouxeram-na ao rei. 4 Era a donzela sobremaneira formosa; cuidava do rei e lhe assistia; porém o rei não a conheceu.

5 *2Sm 3.4Adonias, filho de Hagite, se exaltou, dizendo: Eu reinarei. *2Sm 15.1Adquiriu para si um carro, cavalos e cinquenta homens que corressem adiante dele. 6 Nunca seu pai o contrariou, dizendo: Por que fizeste isso? Ele era também de boa presença e *2Sm 3.3-4mais moço do que Absalão. 7 Tinha inteligência com *1Cr 11.6Joabe, filho de Zeruia, e com o sacerdote *1Sm 22.20,23Abiatar, que, seguindo a Adonias, o ajudavam. 8 Mas *2Sm 20.25;1Cr 16.39Zadoque, o sacerdote, e *2Sm 8.18Benaia, filho de Joiada, e *2Sm 12.1Natã, o profeta, e Simei, e Reí, e *2Sm 23.8-39os valentes que Davi tinha não eram por Adonias. 9 Adonias imolou ovelhas, e bois, e animais cevados junto à pedra de Zoelete, que está perto de *Js 15.7;18.16;2Sm 17.17En-Rogel. Convidou todos os seus irmãos, filhos do rei, e todos os homens de Judá, servos do rei, 10 porém a Natã, o profeta, e a Benaia, e os valentes e a *2Sm 12.24Salomão, seu irmão, não os convidou.

11 Então, disse Natã a Bate-Seba, mãe de Salomão: Não ouviste que Adonias, filho de Hagite, reina e que Davi, nosso senhor, não o sabe? 12 Vem, agora e permite que eu te dê um conselho, para que salves a tua vida e a de teu filho Salomão. 13 Vai, entra ao rei Davi e dize-lhe: Não juraste tu, ó rei, meu senhor, à tua escrava, dizendo: *1Rs 1.30;1Cr 22.9-13Teu filho Salomão há de reinar depois de mim e há de sentar-se no meu trono? Por que reina logo Adonias? 14 Estando tu lá falando ainda com o rei, eu também entrarei depois de ti e confirmarei as tuas palavras.

Bate-Seba advoga a causa de seu filho Salomão

15 Entrou Bate-Seba ao rei na sua câmara. *1Rs 1.1O rei estava muito velho, e Abisague, sunamita, lhe assistia. 16 Bate-Seba inclinou-se e fez uma reverência ao rei, que perguntou: Que é o que queres? 17 Respondeu-lhe ela: Meu senhor, tu juraste à tua escrava por Jeová, teu Deus, dizendo: *1Rs 1.13Teu filho Salomão há de reinar depois de mim e há de sentar-se no meu trono. 18 Agora, eis que Adonias reina; e tu, ó rei, meu senhor, não o sabes. 19 *1Rs 1.9Ele imolou bois, e animais cevados, e ovelhas em abundância. Convidou todos os filhos do rei, e o sacerdote Abiatar, e a Joabe, general do exército, mas a Salomão, teu filho, não o convidou. 20 Agora, ó rei, meu senhor, os olhos de todo o Israel estão sobre ti, para que lhe declares quem há de sentar-se no teu trono depois de ti. 21 De outra forma, sucederá que, *1Rs 2.10;Dt 31.16;2Sm 7.12quando o rei, meu senhor, dormir com seus pais, eu e meu filho Salomão seremos tidos por culpados.

Natã secunda os esforços de Bate-Seba

22 Enquanto ela ainda falava com o rei, entrou o profeta Natã. 23 Avisaram ao rei, dizendo: Eis aí está o profeta Natã. Tendo entrado à presença do rei, lançou-se com o rosto em terra. 24 E disse Natã: Ó rei, meu senhor, disseste tu: Adonias há de reinar depois de mim e há de sentar-se no meu trono? 25 *1Rs 1.9Pois desceu, hoje, e imolou bois, e animais cevados, e ovelhas em abundância, e convidou todos os filhos do rei, e os generais do exército, e ao sacerdote Abiatar. Eis que estão comendo, e bebendo diante dele, e dizendo: *1Sm 10.24Viva o rei Adonias! 26 *1Rs 1.8,10Porém não me convidou a mim, que sou servo teu, nem ao sacerdote Zadoque, nem Benaia, filho de Joiada, nem ao teu servo Salomão. 27 Foi feito isso da parte do rei, meu senhor? Não declaraste ao teu servo quem havia de assentar-se no teu trono depois de ti?

28 O rei Davi respondeu: Chamai-me a Bate-Seba. Ela se apresentou ao rei e ficou de pé perante ele. 29 O rei jurou e disse: *2Sm 4.9Pela vida de Jeová, que me livrou a alma de toda a angústia, 30 que, *1Rs 1.13,17como te jurei por Jeová, rei de Israel, dizendo: Teu filho Salomão há de reinar depois de mim e há de sentar-se no meu trono em meu lugar, assim o hei de cumprir hoje. 31 Bate-Seba prostrou-se com o rosto em terra, e fez uma reverência ao rei, e disse: *Dn 2.4;3.9Viva o rei Davi, meu senhor, para sempre!

Salomão é ungido rei

32 Disse o rei Davi: Chamai-me a *1Rs 1.8Zadoque, o sacerdote, e a Natã, o profeta, e a Benaia, filho de Joiada. Eles entraram à presença do rei. 33 Disse-lhes o rei: Tomai convosco *2Sm 20.6-7os servos do vosso senhor, fazei montar na minha mula meu filho Salomão e levai-o a *2Cr 32.30;33.14Giom. 34 O sacerdote Zadoque e o profeta Natã *1Sm 10.1;16.3,12o unjam ali em rei sobre Israel. *2Sm 15.10Tocai a trombeta e dizei: *1Rs 1.25Viva o rei Salomão! 35 Então, subireis após ele, e ele há de vir e sentar-se no meu trono; pois há de reinar em meu lugar. A ele designei para ser príncipe sobre Israel e sobre Judá. 36 Benaia, filho de Joiada, respondeu ao rei: Amém! Assim o diga também Jeová, Deus do rei, meu senhor. 37 *Js 1.5,17;1Sm 20.13Bem como Jeová tem sido com o rei, meu senhor, assim seja ele com Salomão *1Rs 1.47e faça o trono deste maior do que o trono do rei Davi, meu senhor.

38 Desceu *1Rs 1.8Zadoque, o sacerdote, e Natã, o profeta, e Benaia, filho de Joiada, e os *2Sm 8.18quereteus, e os peleteus, e fizeram montar a Salomão na mula do rei Davi, e levaram-no a *1Rs 1.33Giom. 39 O sacerdote Zadoque *Êx 30.23-32;1Cr 16.39;Sl 89.20tomou da Tenda o chifre do óleo e *1Cr 29.22ungiu a Salomão. *1Rs 1.34Tocaram a trombeta e todo o povo disse: Viva o rei Salomão! 40 Todo o povo subiu após ele, tocando flauta e alegrando-se com grande alegria, de modo que a terra retiniu com o seu clamor.

41 Adonias e todos os convidados que com ele estavam o ouviram, ao tempo em que tinham acabado de comer. Tendo Joabe ouvido o soar da trombeta, perguntou: Para que é este ruído da cidade alvoroçada? 42 Ainda ele falava, eis que chegou *2Sm 15.27,36;17.17Jônatas, filho do sacerdote Abiatar; e disse Adonias: Entra, *2Sm 18.27pois tu és homem de bem e trazes boas novas. 43 Respondeu Jônatas a Adonias: O rei Davi, nosso senhor, constituiu rei a Salomão. 44 O rei enviou com ele a Zadoque, o sacerdote, e a Natã, o profeta, e a Benaia, filho de Joiada, e aos quereteus e aos peleteus, os quais o fizeram montar na mula do rei. 45 O sacerdote Zadoque e o profeta Natã ungiram-no rei em Giom; e dali subiram alegres, de modo que *1Rs 1.40a cidade se alvoroçou. Este é o ruído que ouvistes. 46 Também *1Cr 29.23Salomão já está sentado no trono do reino. 47 Além disso, os servos do rei foram abençoar o rei Davi, nosso senhor, dizendo: *1Rs 1.37Faça Deus o nome de Salomão melhor do que o teu nome e faça o trono dele maior do que o teu trono. *Gn 47.31Inclinou-se o rei no leito. 48 Também assim falou o rei: Bendito seja Jeová, Deus de Israel, que *1Rs 3.6;2Sm 7.12deu quem hoje aos meus olhos se assentasse no meu trono!

Adonias alarma-se

49 Todos os convidados de Adonias tremeram e levantaram-se, e cada um foi para sua parte. 50 Adonias teve medo por causa de Salomão, e levantou-se, e *1Rs 2.28;Êx 27.2;30.10foi abraçar com os chifres do altar. 51 Foi dito a Salomão: Adonias tem medo de Salomão, pois eis que está agarrado aos chifres do altar, dizendo: Jure-me, hoje, o rei Salomão que não fará morrer seu servo à espada. 52 Salomão respondeu: Se ele se houver como homem de bem, não *1Sm 14.45;2Sm 14.11cairá à terra nem um só cabelo seu; porém, se se achar nele maldade, morrerá. 53 Enviou o rei Salomão, e fizeram-no descer, tirando-o do altar. Adonias veio e fez uma reverência ao rei Salomão, que lhe disse: Vai para tua casa.