2 Samuel 24

Dávid népszámlálásának büntetése döghalál

1 Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát. 2 Monda azért Dávid Joábnak, az ő serege fővezérének: Menj el, járd be Izráelnek minden nemzetségeit, Dántól fogva Beersebáig, és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek számát. 3 És monda Joáb a királynak: Sokasítsa meg az Úr, a te Istened a népet, s adjon még százannyit, mint a mennyi most van, és lássák azt az én uramnak, a királynak szemei: de miért akarja ezt az én uram, a király? 4 Azonban hatalmasabb volt a királynak szava a Joábénál és a többi főemberekénél. Kiméne azért Joáb és a többi vezérek a király elől, hogy megszámlálják a népet, az Izráelt. 5 És általkelének a Jordánon és tábort járának Aroer város mellett jobbkéz felől, Gád völgyében, és Jáser mellett. 6 Azután menének Gileádba, és a Hodsi alföldére. Innét menének a Dán Jáán mellé, és Sídon környékére. 7 Ezután menének a Tírus erős városához, és a Hivveusoknak és Kananeusoknak minden városaiba. Innét menének a Júdának dél felől való részére, Beersebába. 8 És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilencz hónap és húsz nap mulva. 9 És beadá Joáb a megszámlált népnek számát a királynak; és Izráelben nyolczszázezer erős fegyverfogható férfi, és Júda nemzetségében ötszázezer férfiú vala. 10 Minekutána pedig Dávid a népet megszámlálta, megsebhedék az ő szíve, és monda Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem abban, a mit cselekedtem. Azért most, óh Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem! 11 És mikor felkelt reggel Dávid, szóla az Úr Gád prófétának, a ki Dávidnak látnoka vala, ezt mondván: 12 Menj el, és szólj Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három dolgot adok elődbe, válaszd egyiket magadnak ezek közül, hogy a szerint cselekedjem veled. 13 Elméne azért Gád Dávidhoz, és tudtára adá néki, és monda néki: Akarod-é, hogy hét esztendeig való éhség szálljon földedre? Vagy hogy három hónapig ellenségeid előtt bujdossál és ellenséged kergessen téged? Vagy hogy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg és lásd meg, micsoda választ vigyek annak, a ki engem elküldött. 14 És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem ember kezébe. 15 Bocsáta annakokáért az Úr döghalált Izráelre, reggeltől fogva az elrendelt ideig, és meghalának a nép közül Dántól fogva Beersebáig, hetvenezer férfiak.

Áldozat Arauna szérüjén

16 És mikor felemelte kezét az angyal Jeruzsálem ellen is, hogy azt is elpusztítsa, megelégelé az Úr a veszedelmet, és monda az angyalnak, a ki a népet öli vala: Elég immár, hagyd el. Az Úrnak angyala pedig vala a Jebuzeus Arauna szérűje mellett. 17 És szóla Dávid az Úrnak, mikor látta az angyalt, a ki a népet vágja vala, és monda: Ímé én vétkeztem és én cselekedtem hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, inkább forduljon a te kezed ellenem és az én atyámnak háznépe ellen. 18 Méne azért Gád Dávidhoz azon a napon, és monda néki: Eredj, menj el, és rakass oltárt az Úrnak a Jebuzeus Araunának szérűjén. 19 És elméne Dávid Gádnak beszéde szerint, a mint az Úr megparancsolta vala. 20 És feltekintvén Arauna, látá, hogy a király az ő szolgáival ő hozzá megy; és Arauna kimenvén, meghajtá magát a király előtt, arczczal a föld felé. 21 És monda Arauna: Mi az oka, hogy az én uram, a király az ő szolgájához jő? Felele Dávid: Azért, hogy megvegyem tőled e szérűt, és oltárt építsek ezen az Úrnak, hogy megszünjék a csapás a nép között. 22 Monda Arauna Dávidnak: Vegye el hát az én uram, a király, és áldozza fel, a mi néki tetszik. Ímhol vannak az ökrök az áldozathoz; a boronák és az ökrök szerszámai pedig fa helyett; 23 Arauna mindezt, óh király, a királynak adja. És monda Arauna a királynak: A te Urad Istened engeszteltessék meg általad. 24 Monda pedig a király Araunának: Nem, hanem pénzen veszem meg tőled, mert nem akarok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen való áldozatot áldozni. Megvevé azért Dávid azt a szérűt és az ökröket ötven ezüst sikluson. 25 És oltárt építe ott Dávid az Úrnak, és áldozék egészen égő és hálaáldozattal; és megkegyelmeze az Úr a földnek, és megszünék a csapás Izráelben.

A numeração do povo e o castigo que Deus enviou

1 *1Cr 21Tornou-se, *2Sm 21.1-2de novo, a acender a ira de Jeová contra Israel e incitou contra eles a Davi, dizendo: *1Cr 27.23-24Vai, numera a Israel e a Judá. 2 Disse o rei a Joabe, general do seu exército: Corre todas as tribos de Israel, *2Sm 3.10;Jz 20.1desde Dã até Berseba, e fazei resenha do povo, para que eu saiba o número do povo. 3 Joabe respondeu ao rei: *Dt 1.11Queira Jeová, teu Deus, multiplicar o povo cem vezes mais do que agora é, e veja-o o rei, meu senhor! Mas por que tem prazer nisso o rei, meu senhor? 4 Todavia, a palavra do rei prevaleceu contra Joabe e contra os generais do exército. Saiu da presença do rei Joabe, com os generais do exército a contar o povo de Israel. 5 Tendo eles passado o Jordão, acamparam-se em *Dt 2.36;Js 13.9,16Aroer, ao lado direito da cidade que está no meio do vale de Gade, indo até *Nm 21.32;32.35Jazer. 6 Em seguida, foram a Gileade e à terra de Tatim-Hodchi; foram a Dã-Jaã, dali virando-se para *Js 19.28;Jz 1.31Sidom, 7 chegaram *Js 19.29à fortaleza de Tiro, e a todas as cidades dos *Js 11.3;Jz 3.3heveus e dos cananeus; e acabaram a viagem no Neguebe de Judá, em *Gn 21.22-33Berseba. 8 Tendo corrido toda a terra, chegaram a Jerusalém ao fim de nove meses e vinte dias. 9 Deu Joabe ao rei a *Nm 1.44-46soma do recenseamento do povo. Havia em Israel *1Cr 21.5oitocentos mil homens valentes que puxavam da espada, e em Judá eram quinhentos mil.

10 *1Sm 24.5O coração de Davi o acusou, depois de ter ele numerado o povo. Disse Davi a Jeová: *2Sm 12.13Muito pequei no que fiz; porém agora, Jeová, rogo-te que perdoes a iniquidade do teu servo, porque *1Sm 13.13;2Cr 16.9procedi muito nesciamente. 11 Levantando-se Davi pela manhã, veio a palavra de Jeová ao *1Sm 22.5;1Cr 29.29profeta Gade, *1Sm 9.9vidente de Davi, dizendo: 12 Vai e fala a Davi: Assim diz Jeová: Três coisas te ofereço; escolhe qual delas queres que te faça. 13 Gade, indo ter com Davi, lho intimou e disse: Queres que te venham *1Cr 21.12;Ez 14.21sete anos de fome na tua terra? Ou queres fugir por três meses diante dos teus inimigos, enquanto estes te perseguirem? Ou que haja por três dias peste na tua terra? Delibera, agora, e vê que resposta hei de levar a quem me enviou. 14 Respondeu Davi a Gade: Acho-me em grande aperto. Caiamos nas mãos de Jeová, *Sl 51.1;130.4,7porque muitas são as suas misericórdias; porém nas mãos dos homens não caia eu.

15 Então, *1Cr 21.14;27.24enviou Jeová a peste a Israel, desde a manhã até o tempo determinado; e morreram do povo, *2Sm 24.2desde Dã até Berseba, setenta mil homens. 16 *Êx 12.23;2Rs 19.35;At 12.23Quando o Anjo estendeu a mão sobre Jerusalém para a destruir, *Êx 32.14;1Sm 15.11arrependeu-se do mal Jeová e disse ao Anjo que exterminava ao povo: Basta; detém, agora, a tua mão. O Anjo de Jeová estava junto à eira de Araúna, jebuseu. 17 Davi, quando viu ao Anjo que feriu o povo, falou a Jeová: *2Sm 24.10Eis que eu pequei e eu procedi perversamente, porém *2Sm 7.8;Sl 74.1estas ovelhas que fizeram? Seja a tua mão contra mim e contra a casa de meu pai.

Davi erige um altar na eira de Araúna

18 Veio Gade, naquele dia, ter com Davi e disse-lhe: Sobe e levanta um altar a Jeová na eira de *2Cr 3.1Araúna, jebuseu. 19 Davi subiu conforme a palavra de Gade, como Jeová ordenou. 20 Olhou Araúna, e, vendo que vinham ter com ele o rei e seus servos, saiu, e prostrou-se perante o rei com o rosto em terra. 21 Perguntou: Por que vem o rei, meu senhor, ter com o seu servo? Respondeu Davi: Para comprar de ti a eira, para edificar um altar a Jeová, *Nm 16.44-50a fim de que cesse dentre o povo a praga. 22 Araúna disse a Davi: Tome, e sacrifique o rei, meu senhor, o que bem lhe parecer; eis *1Sm 6.14;1Rs 19.21os bois para o holocausto, e os trilhos, e os aparelhos dos bois para a lenha. 23 *Gn 23.8-16Tudo isso, ó rei, Araúna te oferece. Disse Araúna ao rei: Que Jeová, teu Deus, *Ez 20.40-41te aceite! 24 Então, disse o rei a Araúna: Não; porém to comprarei pelo que vale; não *Ml 1.13-14oferecerei a Jeová, meu Deus, holocaustos que me não custem nada. *1Cr 21.24-25Comprou Davi a eira e os bois por cinquenta siclos de prata. 25 Edificou ali um altar a Jeová e ofereceu holocaustos e ofertas pacíficas. *2Sm 21.14Assim, Jeová se tornou propício para com a terra, e a praga cessou de Israel.