2 Samuel 19

Júda vissza viszi Dávidot a királyságba

1 És megjelenték Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja Absolont. 2 És gyászra fordult a szabadulás azon a napon az egész népre nézve, mert a nép azon a napon hallja vala, hogy beszélik: Így bánkódik a király az ő fián. 3 És belopózkodék a nép azon a napon, bemenvén a városba, mint lopózkodni szokott a nép, mely szégyenli magát, hogy a harczból elmenekült. 4 A király pedig eltakarván orczáját, fenszóval kiáltja vala a király: Édes fiam, Absolon! Absolon, édes fiam! szerelmes fiam! 5 Akkor méne Joáb a házba a királyhoz, és monda: Megszégyenítetted e mai napon minden te szolgáidnak orczáját, kik e mai napon a te lelkedet megszabadították, és a te fiaidnak és leányidnak lelkeit, és feleségidnek lelkeit, és ágyasidnak lelkeit; 6 Szeretvén azokat, a kik téged gyűlölnek és gyűlölvén azokat, a kik téged szeretnek; mert kijelentetted ma, hogy előtted a vezérek és szolgák mind semmik; mert tapasztaltam ma, hogy csak élne Absolon, ha mi mindnyájan meghaltunk volna is ma, jobbnak tetszenék néked. 7 Azért most kelj fel, menj ki, és szólj kedvök szerint a te szolgáidnak; mert esküszöm az Úrra, hogy ha ki nem jössz, ez éjjel egy ember sem marad melletted, és ez gonoszabb lesz reád nézve mindama nyomorúságnál, mely veled történt ifjúságodtól fogva, mind e mai napig. 8 Felkele azért a király és leüle a kapuban, és hírül adták az egész népnek, mondván: Ímé a király a kapuban ül. Akkor mind az egész nép eleibe jöve a királynak. Izráel pedig elmenekült, kiki az ő sátorába. 9 Mind az egész nép között pedig nagy veszekedés vala Izráelnek mindenik nemzetségében, kik ezt mondják vala: A király szabadított meg minket a mi ellenségeinknek kezéből, a Filiszteusok kezéből is ő szabadított meg; és most Absolon elől elmenekült az országból. 10 Absolon pedig, kit felkentünk vala, meghalt a hadban. Mit késtek azért hazahozni a királyt? 11 Dávid király pedig elkülde Sádók és Abjátár papokhoz, mondván: Szóljatok a júdabeli véneknek, ezt mondván: Mi az oka, hogy utolsók akartok lenni a királynak hazahozásában? Mert az egész Izráelnek szava eljutott a királynak házába. 12 Én atyámfiai vagytok, én csontom és én testem vagytok; miért lesztek tehát utolsók a királynak hazahozásában? 13 És Amasának azt mondjátok: Nemde te is nem én csontom és testem vagy-é? Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha nem leszel a sereg fővezére minden időben én előttem Joáb helyett. 14 És megnyeré Júda minden emberének szívét, mint egy emberét, kik elküldének a királyhoz: Jőjj haza mind te, mind a te szolgáid. 15 Hazatére azért a király; és a mint a Jordánhoz érkezék, Júda férfiai Gilgálba menének, hogy a királynak eleibe jussanak, és általvigyék a királyt a Jordánon.

Dávid királyi nagylelkűsége és hálája

16 Siete pedig Sémei is, Gérának fia, a Bahurimból való Benjáminita, és ő is a Júda nemzetségével eleibe méne Dávid királynak. 17 És ezer ember vala ő vele Benjámin nemzetségéből, és Siba, a Saul házában való szolga, és tizenöt fia, és húsz szolgája is vele valának, és általmenének a Jordánon a király előtt. 18 Kompot is vivének által, hogy a király háznépét általhozzák, és hogy kedve szerint cselekedjenek. Sémei pedig Gérának fia, térdre esék a király előtt, mikor a Jordánon általment. 19 És monda a királynak: Ne tulajdonítsa vétkül nékem az én uram az én álnokságomat; és ne emlékezzél meg arról, hogy gonoszul cselekedék veled a te szolgád azon a napon, a melyen az én uram, a király Jeruzsálemből kiméne, hogy szívére venné a király; 20 Mert elismeri a te szolgád, hogy én vétkeztem, és ímé az egész József nemzetsége közül én jöttem ma először, hogy a királynak, az én uramnak eleibe menjek. 21 És felele Abisai, Sérujának fia és monda: Nem ölöd-é meg azért Sémeit, hogy káromlásokat szólott az Úrnak felkentje ellen? 22 Monda pedig Dávid: Mi közöm van veletek, Sérujának fiai, hogy ellenkezni akartok velem ma? Ma kellene-é embert ölni Izráelben? Mintha nem tudnám, hogy ma lettem újonnan Izráel királya. 23 És monda a király Sémeinek: Nem halsz meg; és megesküvék néki a király. 24 Méfibóset is, Saulnak fia eleibe jöve a királynak, és sem lábait, sem szakálát meg nem tisztította, sem ruháját meg nem mosatta attól a naptól fogva, hogy a király elment vala, mindama napig, a melyen békességgel haza jöve. 25 És lőn, hogy mikor Jeruzsálemből kijött eleibe a királynak, monda néki a király: Miért nem jöttél volt el velem Méfibóset? 26 És ő felele: Uram király, az én szolgám csalt meg engem; mert azt mondotta a te szolgád: Megnyergeltetem a szamarat, és felülök rá, és elmegyek a királylyal; mert sánta a te szolgád. 27 És rágalmazott engem, a te szolgádat az én uram, a király előtt; de az én uram, a király olyan, mint az Istennek angyala: azért cselekedjél úgy, a mint néked tetszik! 28 Mert jóllehet az én atyámnak egész háznépe csak halált érdemlett volna az én uramtól, a királytól, mégis a te szolgádat azok közé helyezéd, a kik asztalodnál esznek. Azért micsoda követelésem és micsoda kérésem volna még a király előtt? 29 Monda néki akkor a király: Mi szükség többet szólnod? Én megmondottam, hogy te és Siba osztozzatok meg a jószágon. 30 És monda Méfibóset a királynak: Elveheti az egészet, csakhogy az én uram, a király békességben haza jöhete. 31 A Gileádból való Barzillai is eljöve Rógelimból, és általméne a királylyal a Jordánon, kisérvén őt a Jordánon. 32 Barzillai pedig igen vén ember vala, nyolczvan esztendős, és ő táplálta vala a királyt, míg Mahanáimban lakott; mert igen gazdag ember vala. 33 Monda pedig a király Barzillainak: Jere velem és eltartlak téged magamnál Jeruzsálemben. 34 Barzillai pedig monda a királynak: Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy én felmehetnék a királylyal Jeruzsálembe? 35 Nyolczvan esztendős vagyok ma, avagy képes vagyok-é még különbséget tenni a jó és rossz között, vagy érzem-é, a te szolgád, ízét annak, a mit eszem és iszom, vagy gyönyörködhetem-é az éneklő férfiak és asszonyok hangjaiban? Miért lenne terhére a te szolgád az én uramnak, a királynak? 36 Egy kevés ideig óhajtana a Jordánon átmenni a királylyal a te szolgád; miért adna azért a király nékem ily nagy jutalmat? 37 Hadd menjen vissza, kérlek, a te szolgád, és hadd haljak meg az én városomban, az én atyámnak és anyámnak temetőhelyében. Hanem inkább ímhol a te szolgád, Kimhám, menjen el ő a királylyal, az én urammal, és cselekedjél úgy vele, a mint néked jónak tetszik. 38 És monda a király: Jőjjön el velem Kimhám és azt cselekszem vele, a mi néked tetszik; és valamit tőlem kivánsz, megcselekeszem veled. 39 Mikor pedig általkelt a Jordánon az egész nép, és a király is általment, megcsókolván a király Barzillait, megáldá őt, ki visszatére az ő helyére. 40 Általméne pedig a király Gilgálba, és Kimhám ő vele megy vala és Júdának egész népe, a kik a királyt átszállították, sőt Izráel népének is fele. 41 És ímé, Izráelnek minden férfiai eljövének a királyhoz és mondák a királynak: Miért loptak el téged a mi atyánkfiai, a Júda nemzetsége? És hozták által a királyt és az ő háznépét a Jordánon, és Dávidnak minden embereit vele egyetemben? 42 Felelének pedig mindnyájan a Júda férfiai az Izráel férfiainak: Azért, mert a király közelebb áll hozzám; és miért neheztelsz ezért a dologért? Avagy megvendégelt-é azért a király? Avagy megajándékozott-é valami ajándékkal? 43 Felelvén pedig az Izráel férfiai a Júda férfiainak, mondának: Tízszeres részem van nékem a királyhoz, és Dávidra nézve is elsőbbségem van feletted. Miért tartottál azért semminek engem? Avagy nem én tettem-é legelőször szóvá, hogy hozzuk haza a mi királyunkat? De mindazáltal erősebb lőn a Júda férfiainak szava, az Izráel férfiainak szavánál.

Joabe reprova Davi

1 Foi dito a Joabe: Eis que *2Sm 18.5,14o rei chora e lamenta a Absalão. 2 E a vitória converteu-se em luto, naquele dia, para todo o povo, porque o povo ouviu dizer naquele dia: O rei faz lamentações por seu filho. 3 Entrou o povo, naquele dia, na cidade às furtadelas, como o faz quando foge envergonhado da batalha. 4 O rei, *2Sm 15.30tendo coberto o rosto, clamava em alta voz: *2Sm 18.33Meu filho Absalão! Absalão, filho meu, filho meu! 5 Joabe entrou ao rei, em casa, e disse: Cobriste hoje de confusão o rosto de todos os teus servos que hoje salvaram a tua vida, e a vida de teus filhos e filhas, e a de tuas mulheres e concubinas, 6 amando aos que te aborrecem e aborrecendo aos que te amam. Hoje, declaraste que não se te dá nem de príncipes nem de servos, pois conheço agora que, se Absalão vivesse, e todos nós fôssemos mortos, tu ficarias muito contente. 7 Levanta-te sem demora, sai e fala palavras de conforto aos teus servos. Juro por Jeová que, se não saíres, nem sequer um homem ficará contigo esta noite; e isso será pior do que todos os males que têm vindo sobre ti desde a tua mocidade até agora. 8 O rei levantou-se e *2Sm 15.2;18.24assentou-se à porta; e todo o povo veio apresentar-se perante o rei.

Ora, *2Sm 18.17Israel havia fugido, cada um para a sua tenda. 9 Todo o povo, em todas as tribos de Israel, queixava-se, dizendo: *2Sm 8.1-14O rei livrou-nos da mão dos nossos inimigos, *2Sm 5.20;8.1ele nos salvou das mãos dos filisteus e agora *2Sm 15.14saiu da terra fugindo de Absalão. 10 Absalão, a quem ungimos sobre nós, morreu na batalha. Agora, por que não tratais vós de fazer voltar o rei?

Davi volta para Jerusalém

11 O *2Sm 15.29rei Davi mandou dizer aos sacerdotes Zadoque e Abiatar: Falai aos anciãos de Judá: Por que sois vós os últimos em fazer voltar o rei para a sua casa? Pois já a palavra de todo o Israel é chegada ao rei, no sentido de o trazer para sua casa. 12 Vós sois meus irmãos, *2Sm 5.1sois meu osso e minha carne; por que, então, sois vós os últimos em fazer voltar o rei? 13 *2Sm 17.25Dizei a Amasa: Não és tu meu osso e minha carne? *1Rs 19.2Assim me faça Deus e ainda mais, se não fores diante de mim para sempre *2Sm 8.16general do exército, *2Sm 3.27-39;19.5-7em lugar de Joabe. 14 Então, moveu ele o coração de todos os homens de Judá *Jz 20.1como se fora um só homem, de modo que enviaram a dizer ao rei: Volta com todos os teus servos. 15 Voltou o rei e chegou ao Jordão. Judá foi a *Js 5.9;1Sm 11.14-15Gilgal para receber o rei, a fim de fazê-lo passar o Jordão.

16 Apressou-se *2Sm 16.5-13;1Rs 2.8Simei, filho de Gera, benjamita, que era de Baurim, e desceu com os homens de Judá a encontrar-se com o rei Davi. 17 Com ele estavam mil homens de Benjamim e *2Sm 16.1-4;19.26-27Ziba, servo da casa de Saul, acompanhado de seus quinze filhos e dos seus vinte servos. Meteram-se pelo Jordão adiante do rei, 18 passando repetidas vezes o vau, para conduzirem os da casa real e para fazerem o que lhe era agradável. Simei prostrou-se perante o rei, quando havia passado o Jordão, 19 e disse-lhe: *2Sm 16.6-8;1Sm 22.15Não me tenhas por culpado, meu senhor, nem te lembres do que, perversamente, fez o teu servo no dia em que o rei, meu senhor, saiu de Jerusalém, para levá-lo em conta. 20 Pois eu, teu servo, conheço que pequei; por isso, sou vindo hoje *2Sm 16.5o primeiro de toda a casa de José para descer ao encontro do rei, meu senhor.

21 Abisai, porém, filho de Zeruia, respondeu e disse: *2Sm 16.7-8Não será morto Simei, *Êx 22.28por ter amaldiçoado o ungido de Jeová? 22 Davi disse: *2Sm 3.39;16.9-10Que tenho eu convosco, filhos de Zeruia, para que hoje me sejais adversários? *1Sm 11.13Há de hoje tirar-se a vida a alguém em Israel? Pois não sei eu que hoje sou feito rei em Israel? 23 Então, disse o rei a Simei: *1Rs 2.8Não morrerás. O rei lho jurou.

Mefibosete encontra-se com Davi

24 Desceu também *2Sm 9.6-10Mefibosete, filho de Saul, a receber o rei; *2Sm 12.20ele não dera cuidado aos pés, nem tinha feito a barba, *Êx 19.10nem lavado os vestidos desde o dia em que o rei saíra até o dia em que voltou em paz. 25 Tendo chegado a Jerusalém para se encontrar com o rei, perguntou-lhe este: *2Sm 16.17Por que não foste comigo, Mefibosete? 26 Respondeu ele: Ó rei, meu senhor, o meu criado me enganou. Pois o teu servo disse: Eu albardarei um jumento, para nele montar e ir com o rei; *2Sm 9.3porque o teu servo é coxo. 27 Mas *2Sm 16.3-4ele, falsamente, acusou o teu servo diante do rei, meu senhor; porém tu, ó rei, meu senhor, és *2Sm 14.17,20como um anjo de Deus. Faze, pois, o que bem te parecer. 28 Pois *2Sm 21.6-9toda a casa de meu pai não era senão digna de morte diante do rei, meu senhor; *2Sm 9.7,10,13contudo, puseste o teu servo entre os que comem à tua mesa. Que direito mais tenho eu de clamar ainda ao rei? 29 Respondeu-lhe o rei: Por que falas ainda dos teus negócios? Resolvo que com Ziba repartas as terras. 30 Disse Mefibosete ao rei: Fique ele muito embora com tudo, uma vez que o rei, meu senhor, já voltou em paz à sua casa.

Barzilai encontra-se com Davi

31 Também *2Sm 17.27-29;1Rs 2.7Barzilai, gileadita, desceu de Rogelim, e passou na companhia do rei para o acompanhar até a outra banda do Jordão. 32 Era Barzilai muito velho, da idade de oitenta anos. Ele tinha provido o rei de víveres, quando estava em Maanaim, porque era um homem muito rico. 33 Disse o rei a Barzilai: Passa tu comigo, e te sustentarei em Jerusalém. 34 Respondeu Barzilai ao rei: *Gn 47.8Quantos são os dias dos anos da minha vida, para que eu suba com o rei a Jerusalém? 35 *Sl 90.10Oitenta anos tenho hoje; poderei eu discernir entre o bom e o mau? Poderá o teu servo perceber o sabor no que come ou no que bebe? Poderei mais ouvir a *Ec 2.8;Is 5.11-12voz dos cantores ou das cantoras? *2Sm 15.33Por que há de ser o teu servo ainda pesado ao rei, meu senhor? 36 O teu servo só quer passar o Jordão com o rei; por que há de me pagar o rei com tal recompensa? 37 Deixa voltar o teu servo para que eu morra na minha cidade e seja enterrado junto à sepultura de meu pai e de minha mãe. Mas eis aqui o teu servo *2Sm 19.40;1Rs 2.7;Jr 41.17Quimã. Passe ele com o rei, meu senhor; e faze-lhe o que for do teu agrado. 38 Respondeu o rei: Quimã passará comigo e far-lhe-ei o que bem te parecer. Tudo o que de mim exigires, isso te farei. 39 Todo o povo passou o Jordão; também o rei passou. O rei *2Sm 14.33;Gn 31.55;Rt 1.14beijou a Barzilai e o abençoou; e este voltou para o seu lugar.

Ciúmes entre Israel e Judá

40 Passou o rei para Gilgal, e Quimã passou em sua companhia. Todo o povo de Judá conduziu o rei, e bem assim a *2Sm 19.9-10metade do povo de Israel. 41 Eis que todos os homens de Israel vieram ter com o rei e lhe disseram: *Jz 8.1;12.1Por que te roubaram nossos irmãos, *2Sm 19.11-12os homens de Judá, e fizeram ao rei, e a toda a sua casa, e a todos os homens de Davi passar o Jordão? 42 Todos os homens de Judá responderam aos homens de Israel: Porque *2Sm 19.12o rei é nosso parente chegado. Por que é que vos irais por isso? Acaso, temos comido à custa do rei? Ou tem-se-nos dado algum presente? 43 Os homens de Israel responderam aos homens de Judá: *2Sm 5.1;1Rs 11.30-31Dez partes temos no rei, e mais nos toca também Davi a nós do que a vós; por que não fizestes caso de nós, quando fomos nós que primeiro falamos em fazer voltar o nosso rei? Porém as palavras dos homens de Judá eram mais desabridas do que as palavras dos homens de Israel.