2 Samuel 2

Dávid Júda királya, Isbóset Izráelé

1 Ezek után lőn, hogy megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-é Júdának valamelyik városába? Kinek felele az Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba. 2 Felméne azért oda Dávid és az ő két felesége is, Ahinoám, a Jezréelből való, és Abigail, a Karmelből való, Nábál felesége. 3 És embereit is, a kik vele valának, felvivé Dávid, kit-kit a maga házanépével, és lakának Hebron városaiban. 4 És eljövének Júda férfiai, és ott felkenék Dávidot királynak a Júda házán. Mikor pedig megjelentették Dávidnak, mondván: A Gileádból való Jábes emberei voltak azok, kik eltemették Sault; 5 Követeket külde Dávid a Gileádból való Jábes embereihez, és ezt izené néki: Áldottak vagytok ti az Úrtól, kik ezt az irgalmasságot cselekedtétek a ti uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek; 6 Annakokáért most az Úr cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot; sőt én is ezt a jót teszem veletek, hogy ezt cselekedtétek; 7 Most azért a ti kezeitek erősödjenek meg, és legyetek erős férfiak, mert megholt a ti uratok Saul, és immár engem felkent királynak Júda háza önmagán. 8 Abner pedig, a Nér fia, a ki Saulnak fővezére vala, felvevé Isbósetet, a Saul fiát, és elvivé Mahanáimba. 9 És királylyá tette őt Gileádon, Asuron és Jezréel városán, és az Efraim és Benjámin nemzetségein, és az egész Izráelen. 10 Negyven esztendős vala Isbóset, Saul fia, mikor uralkodni kezde Izráelen, és két esztendeig uralkodék. Csak Júdának háza követé Dávidot. 11 Lőn pedig az időnek száma, míg Dávid király volt Hebronban Júdának házán, hét esztendő és hat hónap. 12 És elméne Abner, a Nér fia, és Isbósetnek, a Saul fiának szolgái Mahanáimból Gibeonba. 13 Joáb is Sérujának fia, és a Dávid szolgái elmenvén, összetalálkozának azokkal a Gibeon halastavánál, és maradának ezek a halastón innét, amazok pedig a halastón túl. 14 Akkor monda Abner Joábnak: Nosza álljanak elő néhányan az ifjak, és viaskodjanak előttünk. És monda Joáb: Hát álljanak elő. 15 Felkelének azért és egyenlő számban általmenének a Benjámin nemzetéből és a Saul fiának, Isbósetnek seregéből tizenketten, és a Dávid szolgái közül is tizenketten. 16 És kiki az ő társának fejét megragadá, és fegyverét oldalába üté; és egyenlőképen mind elhullának; és nevezék azt a mezőt Helkáth-Hassurimnak, mely Gibeonban van.

Abner megöli Asáelt

17 És felette erős harcz lőn azon a napon, és megvereték Abner és az Izráel népe a Dávid szolgái által. 18 Három fia vala pedig ott Sérujának: Joáb, Abisai és Asáel; Asáel pedig könnyű lábú vala, mint egy vadkecske, mely a mezőn lakik. 19 És Asáel üldözé Abnert; és se jobbfelé, se balfelé nem tére ki Abner után való futásában. 20 Hátratekintvén pedig Abner, monda: Te vagy-é Asáel? Felele: Én vagyok. 21 És monda néki Abner: Térj másfelé, vagy jobbkézre vagy balkézre, és fogj meg egyet az ifjak közül, és foszd ki őt mindenéből; de Asáel nem akarta őt elhagyni. 22 Ismét monda Abner Asáelnek: Menj el hátam mögül. Miért verjelek téged a földhöz? És micsoda orczával menjek Joábhoz, a te bátyádhoz? 23 Mikor azért semmiképen nem akart eltérni, általüté őt Abner a dárda végével, az ötödik oldalcsontja között, és hátul jöve ki a dárda; és elesék azon a helyen, és ugyanott meghala. És lőn, hogy mindazok, a kik arra a helyre érkezének, a hol Asáel elesett és meghalt vala, megállának. 24 Joáb pedig és Abisai tovább üldözék Abnert; és midőn a nap lement, elérkezének az Amma halmára, mely Giah átellenében vala, a Gibeon pusztája melletti úton. 25 Akkor egybegyülekezének az Abner után való Benjámin fiai, egy csoportot alkotva, és megállának egy halomnak tetején. 26 És kiálta Abner Joábnak, és monda: Vajjon szűntelenül öldökölnie kell-é a fegyvernek? Nem tudod-é, hogy siralmas lesz ennek a vége? És meddig nem mondod a népnek, hogy térjenek vissza testvéreiknek hátukról? 27 És monda Joáb: Él az Isten, hogy ha te nem szólottál volna, bizony már reggel eltávozott volna a nép, és nem kergette volna az ő atyjafiait. 28 Trombitát fuvata azért Joáb, és megálla az egész nép, és nem üldözék tovább Izráelt, és nem harczolának tovább. 29 Abner pedig és az ő vitézei azon az egész éjszakán mennek vala a mezőségen, és általkelének a Jordánon, és az egész vidéket bejárván, jutának Mahanáimba. 30 Joáb pedig megtérvén Abner üldözéséből, összegyűjté az egész népet, és hiányozának Dávid szolgái közül tizenkilenczen és Asáel. 31 A Dávid szolgái pedig Benjámin nemzetéből, az Abner szolgái közül háromszázhatvan embert ölének meg, a kik meghalának. 32 És felvevén Asáelt, eltemeték őt atyjának sírboltjában, mely Bethlehemben vala. Joáb pedig és az ő vitézei egész éjjel menve, Hebronban virradának meg.

Davi é aclamado rei de Judá

1 Depois disso, *1Sm 23.2,4,9-12consultou Davi a Jeová, dizendo: Subirei a alguma das cidades de Judá? Respondeu-lhe Jeová: Sobe. Perguntou Davi: Para onde subirei? Respondeu Jeová: *Js 14.13;1Sm 30.31Para Hebrom. 2 Subiu Davi, e também *1Sm 25.42-43suas mulheres, Ainoã, a jezreelita, e Abigail, que fora mulher de Nabal, o carmelita. 3 Davi fez subir *1Sm 30.9;1Cr 12.1os homens que estavam com ele, cada um com a sua família; e habitaram nas cidades de Hebrom. 4 Vieram os homens de Judá e *2Sm 5.3,5;1Sm 16.13ungiram ali a Davi rei sobre a casa de Judá.

Noticiaram a Davi que *1Sm 31.11-13os homens de Jabes-Gileade tinham sepultado a Saul. 5 Então, enviou Davi mensageiros aos homens de Jabes-Gileade e disse-lhes: *1Sm 23.21Benditos sejais vós de Jeová! Porque fizestes esta beneficência ao vosso senhor, a Saul, e o sepultastes. 6 Agora, *Êx 34.6use Jeová de beneficência e fidelidade para convosco; eu também vos farei o bem, porque fizestes isso. 7 Agora, esforcem-se as vossas mãos, e sede homens de valor, porque Saul, vosso senhor, é morto, e os da casa de Judá me ungiram por seu rei.

Abner faz Is-Bosete rei de Israel

8 *1Sm 14.50Abner, filho de Ner, capitão do exército de Saul, tomara a Is-Bosete, filho de Saul, e o fizera passar a *2Sm 17.24;Gn 32.2,10Maanaim. 9 Depois, o constituiu rei sobre *Js 22.9Gileade, sobre os *Jz 1.32asuritas, sobre *1Sm 29.1Jezreel, sobre Efraim, sobre Benjamim e sobre todo o Israel 10 (Tinha Is-Bosete, filho de Saul, quarenta anos quando começou a reinar sobre Israel e reinou dois anos.). Só a casa de Judá seguiu a Davi. 11 *2Sm 5.5Foi o tempo que reinou Davi em Hebrom sobre a casa de Judá sete anos e seis meses.

Vitória de Davi sobre Is-Bosete

12 Abner, filho de Ner, com os servos de Is-Bosete, filho de Saul, saiu de Maanaim para *Js 10.12;18.25Gibeão. 13 *2Sm 8.16;1Cr 2.16;11.6Joabe, filho de Zeruia, e os servos de Davi saíram e encontraram-se com eles ao tanque de Gibeão. Pararam, estes da banda de cá do tanque, e aqueles da banda de lá. 14 Disse Abner a Joabe: Levantem-se os moços e *2Sm 2.16-17batam-se diante de nós. Respondeu Joabe: Levantem-se. 15 Levantaram-se e passaram em igual número: doze homens por Benjamim e por Is-Bosete, filho de Saul, e doze dos servos de Davi. 16 Cada um, tomando pela cabeça ao seu competidor, meteu-lhe a espada no lado; assim, caíram juntos. Pelo que aquele lugar que está em Gibeão foi chamado Helcate-Hazurim. 17 Seguiu-se uma crua peleja naquele dia, e *2Sm 3.1foi derrotado Abner e os homens de Israel, diante dos servos de Davi.

18 Estavam ali *1Cr 2.16os três filhos de Zeruia: Joabe, Abisai e Asael. Asael era *1Cr 12.8;Hc 3.19ligeiro de pés como uma gazela selvagem. 19 Perseguia Asael a Abner e não declinou de detrás de Abner nem para a direita nem para a esquerda. 20 Então, olhou Abner para trás e perguntou: És tu Asael? Ele respondeu: Sou eu. 21 Disse-lhe Abner: Desvia-te para a direita ou para a esquerda, apanha um dos mancebos e toma-lhe os despojos. Asael, porém, não quis desviar-se de detrás dele. 22 Abner tornou a dizer a Asael: Desvia-te de detrás de mim; por que te feriria e daria contigo em terra? *2Sm 3.27Como levantaria eu o meu rosto diante de Joabe, teu irmão? 23 Todavia, recusou desviar-se; pelo que Abner, *1Sm 26.7com um golpe de lança para trás, o feriu na barriga, e saiu-lhe a lança pelas costas. Asael caiu ali e morreu no mesmo lugar. Todos quantos chegavam ao lugar em que *2Sm 20.12Asael caiu e morreu paravam.

24 Mas Joabe e Abisai perseguiram a Abner, e pôs-se o sol, quando chegaram ao outeiro de Amá, que está defronte de Gia, pelo caminho do deserto de Gibeão. 25 Os filhos de Benjamim ajuntaram-se atrás de Abner e, cerrados num batalhão, fizeram alto no cume dum outeiro. 26 Então, gritou Abner a Joabe e disse: Devorará a espada para sempre? Não sabes que serão amargas as suas consequências? Até quando te demorarás em ordenar ao povo que deixe de perseguir a seus irmãos? 27 Joabe respondeu: Pela vida de Deus, *2Sm 2.14se não tivesses falado, só amanhã cedo o povo cessaria de perseguir, cada um a seu irmão. 28 Tocou Joabe a trombeta, e fez alto todo o povo; não perseguiram mais a Israel, *2Sm 3.1nem tampouco pelejaram mais. 29 Abner e seus homens marcharam toda aquela noite pela Arabá; passaram o Jordão e, percorrido todo o Bitrom, chegaram a *2Sm 2.8Maanaim.

30 Joabe voltou de seguir a Abner; e, tendo ele ajuntado todo o povo, faltavam dos servos de Davi dezenove homens e Asael. 31 Mas os servos de Davi tinham ferido trezentos e sessenta homens dentre os de Benjamim e dentre os de Abner, de tal maneira que morreram. 32 Levantaram a Asael e enterraram-no na sepultura de seu pai, o qual estava em Belém. Marcharam toda a noite Joabe e seus homens, e amanheceu-lhes o dia em Hebrom.