2 Samuel 17

Akhitófel ravasz tanácsa meghiusul, őmaga szégyenletes véget ér

1 Monda azért Akhitófel Absolonnak: Engedj kiválasztanom tizenkétezer embert, hogy felkeljek, és üldözzem Dávidot ez éjjel. 2 És megtámadom őt, míg fáradt és erőtlen kezű; megrettentem őt, és megfutamodik az egész nép, mely vele van; és a királyt magát megölöm. 3 És visszavezetem te hozzád az egész népet, mert az egésznek visszatérése attól a férfiútól függ, a kit te üldözöl; és akkor az egész nép békességben lesz. 4 Igen tetszék e beszéd Absolonnak és Izráel minden véneinek. 5 És monda Absolon: Hívják ide mégis az Arkeabeli Khúsait is, és hallgassuk meg, mit szól ő is. 6 És mikor megérkezék Khúsai Absolonhoz, monda néki Absolon ilyenképen: Akhitófel ilyen tanácsot ád, megfogadjuk-é az ő szavát, vagy ne? Szólj hozzá. 7 Monda akkor Khúsai Absolonnak: Nem jó tanács az, a melyet Akhitófel ez egyszer adott. 8 És monda Khúsai: Tudod magad, hogy a te atyád és az ő emberei igen erős vitézek és igen elkeseredett szívűek, mint a kölykeitől megfosztott medve a mezőn. Annakfelette a te atyád igen hadakozó ember, ki nem alszik a néppel együtt. 9 Ilyenkor ő valami barlangban lappang, vagy valami más helyen, és meglehet, hogy mindjárt kezdetben elesvén némelyek közülök, valaki meghallja, és azt kezdi mondani: Megveretett az Absolon népe. 10 És még az erős vitéz is, kinek szíve olyan, mint az oroszlánnak szíve, igen megrémül; mert az egész Izráel tudja, hogy a te atyád igen erős vitéz, és azok is, a kik vele vannak, erős vitézek. 11 Én azért azt tanácsolom, hogy gyűjtsd magadhoz az egész Izráelt Dántól fogva mind Bersebáig, oly számban, mint a tenger partján való föveny; és magad is menj el a hadba. 12 Akkor aztán támadjuk meg őt azon a helyen, a hol található, és úgy lepjük meg őt, miként a harmat a földre esik, hogy se közüle, se azok közül, a kik vele vannak, egy se maradjon meg. 13 Ha pedig városba szaladna, mind az egész Izráel köteleket húzzon a város körül, és vonjuk azt a patakba, hogy még csak egy kövecskét se találjanak ott. 14 És monda Absolon és Izráelnek minden férfia: Jobb az Arkeabeli Khúsainak tanácsa az Akhitófel tanácsánál. Az Úr parancsolta vala pedig, hogy az Akhitófel tanácsa elvettessék, mely jó vala, hogy veszedelmet hozzon az Úr Absolonra. 15 Monda pedig Khúsai Sádók és Abjátár papoknak: Ilyen s ilyen tanácsot adott Akhitófel Absolonnak és Izráel véneinek; én pedig ilyen s ilyen tanácsot adtam. 16 Azért sietve küldjetek el, és izenjétek meg Dávidnak ilyen szóval: Ne maradj ez éjjel a pusztának mezején, hanem inkább menj át, hogy valamiképen el ne nyelettessék a király és az egész nép, mely vele van. 17 Jonathán pedig és Akhimás a Rógel forrásánál állanak vala, a hová méne egy leányzó, ki megmondá ezeket nékik, és ők elmenvén, megmondák Dávid királynak, mert nem akarják vala magokat megmutatni, bemenvén a városba. 18 Meglátá mindazáltal őket egy szolga, és megmondá Absolonnak: Elmenének azért ők ketten sietséggel, és menének egy ember házába Bahurim városában, kinek tornáczában volt egy kút, és oda szállának alá. 19 Az asszony pedig egy terítőt vőn és beteríté a kút száját, arra pedig darált árpát hintett; és nem vevék észre. 20 Menének pedig az Absolon szolgái az asszonyhoz a házba, és mondának: Hol van Akhimás és Jonathán? Felele nékik az asszony: Általgázolának a patakon. És keresék őket, de mivel nem találták, visszatérének Jeruzsálembe. 21 Mikor pedig elmentek, kijövének a kútból, és elmenvén, megmondák ezeket Dávid királynak, és mondának Dávidnak: Keljetek fel és menjetek által gyorsan a vizen; mert ilyen tanácsot adott ti ellenetek Akhitófel. 22 Felkele azért Dávid és mind a vele való nép, és általkelének a Jordánon, míg megvirrada; egy sem hiányzék, a ki által nem ment volna a Jordánon. 23 Látván pedig Akhitófel, hogy az ő tanácsát nem hajtották végre: megnyergelé szamarát, és felkelvén elméne házához, az ő városába; és elrendezvén háznépének dolgát, megfojtá magát, és meghala; és eltemetteték az ő atyjának sírjába. 24 És midőn Dávid Mahanáimba érkezett, átkele Absolon a Jordánon, ő és Izráelnek férfiai mindnyájan ő vele. 25 És Amasát tevé Absolon fővezérré a sereg felett Joáb helyett. Amasa pedig egy férfi fia vala, a kinek a neve az Izráelita Jithra vala, a ki beméne Abigailhoz, a Náhás leányához, ki Sérujának, a Joáb anyjának nővére vala. 26 És tábort jára Izráel és Absolon a Gileád földén. 27 Lőn pedig, hogy mikor Dávid Mahanáimba jutott, ímé Sóbi, az Ammoniták városából, Rabbából való Náhásnak fia, és a Ló-Debár városból való Ammielnek fia, Mákir, és a Gileád tartományában, Rógelimban lakozó Barzillai. 28 Ágyneműt, medenczéket és cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, pergelt búzát, babot, lencsét, pergelt árpát,29 Mézet, vajat, juhot, ünősajtokat hozának Dávidnak és az ő vele való népnek eleségül. Mert azt gondolják vala magokban: A nép éhes, fáradt és eltikkadt a pusztában.

1 Disse também Aitofel a Absalão: Deixa-me escolher doze mil homens, e me levantarei e perseguirei a Davi esta noite. 2 *2Sm 16.14Virei sobre ele, enquanto está cansado e frouxo de mãos, e o espantarei. Fugirá todo o povo que está com ele; *1Rs 22.31e ferirei tão somente ao rei. 3 Farei tornar a ti todo o povo como todo o povo costuma voltar (é o que tu buscas), e todo o povo ficará em paz. 4 O parecer agradou a Absalão e a todos os anciãos de Israel.

O conselho de Husai é adotado

5 Disse Absalão: *2Sm 15.32-34Chamai, agora, a *2Sm 15.32-34Husai, arquita, e ouçamos também o que ele diz. 6 Tendo Husai chegado à presença de Absalão, disse-lhe Absalão: Desta maneira falou Aitofel: Seguiremos o seu conselho? Se não, fala tu. 7 Husai respondeu a Absalão: *2Sm 16.21Não é bom o conselho que Aitofel deu esta vez. 8 Prosseguiu Husai: Tu sabes que teu pai e os homens que estão com ele são valentes e que estão com o espírito amargurado *Os 13.8como a ursa no campo roubada dos seus cachorros. Teu pai é homem de guerra e não passará a noite com o povo. 9 Eis que, agora, está ele escondido em alguma caverna ou em qualquer outro lugar; e, ao caírem alguns do povo no primeiro ataque, quem isso ouvir dirá: Há matança entre o povo que segue a Absalão. 10 Até o valente, cujo coração é como o dum leão, *Js 2.9-11sem dúvida se derreterá. Porque todo o Israel sabe que teu pai é um herói e tem bravos consigo. 11 O meu conselho, porém, é que se ajunte a ti, sem demora, todo o Israel, *1Sm 3.20desde Dã até Berseba, *Gn 22.17;1Sm 13.5em multidão como a areia do mar; e que tu vás em pessoa no meio deles. 12 Assim, daremos sobre ele em qualquer lugar em que for achado e desceremos sobre ele como costuma cair o *Sl 110.3;Mq 5.7orvalho sobre a terra; não será deixado nem sequer um só homem dos que estão com ele. 13 Porém, se ele se retirar para alguma cidade, todo o Israel trará cordas àquela cidade, e *Mq 1.6arrastá-la-emos para o ribeiro, até que não se ache ali nem uma só pedrinha. 14 Disse Absalão e todos os homens de Israel: O conselho de Husai, arquita, é melhor do que o de Aitofel. *2Sm 15.31,34Pois Jeová ordenara que fosse dissipado o bom conselho de Aitofel, para trazer o mal sobre Absalão.

15 *2Sm 15.35-36Disse Husai ao sacerdote Zadoque e Abiatar: Assim e assim aconselhou Aitofel a Absalão e os anciãos de Israel; porém eu aconselhei assim e assim. 16 Agora, enviai depressa a avisar a Davi, dizendo: *2Sm 15.28Não fiques esta noite nos vaus do deserto, mas, sem demora, atravessa para a outra banda; não suceda que seja engolido o rei e todo o povo que com ele está. 17 *2Sm 15.27,36Ora, Jônatas e Aimaás estavam junto a *Js 15.7;18.16En-Rogel; uma criada ia avisar-lhes, pois não podiam ser vistos entrar na cidade; eles partiram a dizer ao rei Davi. 18 Viu-os, porém, um rapaz e avisou a Absalão. Mas ambos partiram às pressas e entraram em casa dum homem de *2Sm 3.16;16.5Baurim, que tinha um poço no pátio de sua casa, ao qual desceram. 19 *Js 2.4-6A mulher, tomando a tampa, estendeu-a sobre a boca do poço, espalhou frutas sobre ela; e nada se soube. 20 Chegando os servos de Absalão à casa da mulher, perguntaram: Onde estão Aimaás e Jônatas? *Lv 19.11;Js 2.3-5;1Sm 19.12-17Respondeu-lhes a mulher: Já passaram o ribeiro. Tendo-os procurado, sem os acharem, voltaram para Jerusalém.

Davi é aconselhado a atravessar o Jordão

21 Logo que se retiraram, saíram Aimaás e Jônatas do poço, e foram avisar o rei Davi, e disseram-lhe: *2Sm 17.15-16Levantai-vos e passai depressa as águas, porque assim e assim aconselhou Aitofel contra vós. 22 Então, se levantou Davi e todo o povo que estava com ele, e passaram o Jordão; antes de raiar o dia, não lhes faltava nem sequer um que não tivesse passado o Jordão. 23 Vendo Aitofel que não se havia seguido o seu conselho, albardou o seu jumento, e levantou-se, e foi para casa, para *2Sm 15.12a sua cidade; *2Rs 20.1tendo posto em ordem a sua casa, *Mt 27.5enforcou-se, morreu e foi enterrado na sepultura de seu pai.

24 Davi chegou a *2Sm 2.8;Gn 32.2,10Maanaim. Absalão, tendo passado o Jordão com todos os homens de Israel, 25 deu o mando do exército a *2Sm 19.13;20.9-12;1Rs 2.5,32Amasa em lugar de Joabe. Ora, Amasa era filho dum homem que se chamava Itra, israelita, que entrou a Abigail, filha de *1Cr 2.13,16Naás, irmã de Zeruia, mãe de Joabe. 26 Israel e Absalão acamparam-se na terra de Gileade.

A vitória do exército de Davi sobre o de Absalão

27 Tendo Davi chegado a Maanaim, *2Sm 10.1-2;1Sm 11.1Sobi, filho de Naás, de *2Sm 12.26,29Rabá que pertencia aos filhos de Amom, e *2Sm 9.4Maquir, filho de Amiel, de Lo-Debar, e *2Sm 19.31-40;1Rs 2.7Barzilai, gileadita de Rogelim, 28 tomaram camas, bacias e louça de barro; trigo, cevada, farinha, grão torrado, favas e lentilhas também torradas; 29 e mel, coalhada, ovelhas e queijos de vacas, os quais trouxeram a Davi e ao povo que estava com ele, para que comessem. Porque disseram: O povo está faminto, cansado e sedento, *2Sm 16.2,14no deserto.