A 144000 a Sionon
1 És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégy ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve. 2 És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az ő hárfájokkal hárfáznak vala; 3 És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földről. 4 Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szűzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül. 5 És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek.
Három angyal jön, de egyúttal intő üzenetet hoz
6 És láték más angyalt az ég közepén repülni, a kinél vala az örökkévaló evangyéliom, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangyéliomot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, 7 Ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, a ki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait. 8 És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott Babilon, a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából adott inni minden pogány népnek. 9 És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, 10 Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; 11 És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. 12 Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét! 13 És hallék az égből szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.
Vidám aratás és rettenetes ősz
14 És látám, és ímé vala egy fehér felhő; és a felhőn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló. 15 És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, a ki a felhőn ül vala: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt. 16 Bocsátá azért, a ki a felhőn ül vala az ő sarlóját a földre; és learattaték a föld. 17 És más angyal jöve ki a mennyben való templomból, s annál is éles sarló vala. 18 Más angyal is jöve ki az oltártól, a kinek hatalma vala a tűzön, és kiálta nagy szóval annak, a kinél vala az éles sarló, ezt mondván: Bocsásd a te éles sarlódat, és szedd meg a föld szőleinek gerézdeit; mert megértek annak szőlei. 19 Bocsátá azért az angyal az ő éles sarlóját a földre, és a földnek szőleit megszedé, és veté az Isten haragjának nagy borsajtójába. 20 És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jöve ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezer hatszáz futamatnyira.
O Cordeiro e os seus remidos no monte Sião
1 Ap 5.6Olhei, e eis o Cordeiro em pé sobre Sl 2.6;Hb 12.22o monte Sião, e, com ele, Ap 14.3;Ap 7.4cento e quarenta e quatro mil que tinham escrito o nome dele e Ap 3.12o nome de seu Pai Ap 7.3sobre as suas testas. 2 Ouvi uma voz do céu como Ap 1.15a voz de muitas águas e como Ap 6.1a voz de um grande trovão; e a voz que ouvi era como de Ap 5.8harpistas que tocavam nas suas harpas. 3 Cantavam um Ap 5.9novo cântico, diante do trono, e diante Ap 4.6das quatro criaturas viventes, e dos Ap 4.4anciãos; e Ap 2.17ninguém podia aprender aquele cântico, senão os cento e quarenta e quatro mil que foram Ap 5.9comprados da terra. 4 Mt 19.12(?); cp.Ap 3.4;2Co 11.2;Ef 5.27Estes são os que não se contaminaram com mulheres, porque são virgens. Estes são os que Ap 7.17; cp.Ap 3.4;17.14seguem o Cordeiro para onde quer que vá. Estes foram Ap 5.9comprados dentre os homens para serem as Tg 1.18; cp.Hb 12.23primícias para Deus e para o Cordeiro. 5 Sf 3.13; cp.Sl 32.2;Ml 2.6;Jo 1.47;1Pe 2.22Na sua boca, não foi achada mentira; estão Jd 24; cp.Hb 9.14;1Pe 1.19sem defeito.
A primeira voz
6 Vi outro anjo voando pelo Ap 8.13meio do céu, tendo um Ap 10.7;1Pe 1.25evangelho eterno para anunciar Ap 3.10aos habitantes da terra, e a Ap 5.9toda nação, e tribo, e língua, e povo, 7 dizendo em alta voz: Ap 15.4Temei a Deus e Ap 11.13dai-lhe glória, porque é chegada a hora do seu juízo; e adorai aquele que Ap 4.11fez o céu, e a terra, e o mar, e Ap 8.10as fontes das águas.
A segunda voz
8 Um segundo anjo o seguiu, dizendo: Ap 18.2;Is 21.9;Jr 51.8Caiu, caiu a grande Ap 16.19;17.5;18.10; cp.Dn 4.30Babilônia, que Jr 51.7deu a beber a todas as nações do Ap 18.3;17.2,4vinho da ira da sua fornicação.
A terceira voz
9 Seguiu-se a estes um terceiro anjo, dizendo em alta voz: Se alguém Ap 14.11;Ap 13.12adora a besta e a sua Ap 14.11;Ap 13.14s.imagem e traz a sua Ap 13.16marca na testa ou na mão, 10 beberá este também do Ap 16.19; cp.19.15;Is 51.17;Jr 25.15-16,27vinho da ira de Deus, que está preparado, sem mistura, cp.Ap 18.6;Sl 75.8no cálice da sua cólera, e será atormentado em cp.Ap 19.20;20.10,14s.;21.8;Ez 38.22;2Ts 1.7fogo e em enxofre diante dos Mc 8.38santos anjos e diante do Cordeiro. 11 cp.Ap 18.9,18;19.3;Is 34.8-10O fumo do seu tormento sobe pelos séculos dos séculos, Ap 4.8e não têm repouso nem de dia nem de noite aqueles que Ap 14.9;Ap 13.12adoram a besta e a sua Ap 14.9;Ap 13.14s.imagem e quem receber a Ap 13.17marca do seu nome. 12 Ap 13.10Aqui está a perseverança dos santos que Ap 12.17guardam os mandamentos de Deus e cp.Ap 2.13a fé em Jesus.
A quarta voz
13 Ouvi uma voz do céu dizendo: Escreve: Ap 20.6Bem-aventurados os mortos que, cp.Ap 11.18desde agora, 1Co 15.18;1Ts 4.16morrem no Senhor. Sim, Ap 2.7;22.17diz o Espírito, para que Ap 6.11;Hb 4.9s.descansem dos seus trabalhos, porque as cp.1Tm 5.25suas obras os acompanham.
A ceifa
14 Olhei, e eis uma cp.Mt 17.5nuvem branca, e, sobre a nuvem, sentado um Ap 1.13semelhante a filho de homem, tendo uma Ap 6.2; cp.Sl 21.3coroa de ouro sobre a cabeça e uma foice afiada na mão. 15 Outro anjo Ap 14.17;Ap 15.6;16.17; vd.11.19saiu do santuário, clamando em alta voz ao que estava sentado sobre a nuvem: Ap 14.18;Mc 4.29;Jl 3.13Mete a tua foice e ceifa; pois a hora de ceifar é chegada, porque a Mt 13.39-41; cp.Jr 51.33seara da terra está madura. 16 Então, o que estava sentado sobre a nuvem meteu a sua foice à terra, e a terra foi ceifada.
A vindima
17 Ainda outro anjo saiu do santuário, que está no céu, tendo também ele uma foice afiada. 18 Outro anjo saiu do Ap 6.9; cp.8.3altar, cp.Ap 16.8aquele que tinha poder sobre o fogo, e clamou em alta voz ao que tinha a foice afiada, dizendo: Ap 14.15Mete a tua foice afiada e vindima os cachos da videira da terra, Jl 3.13porque as suas uvas estão bem maduras. 19 O anjo meteu a sua foice à terra e vindimou a videira da terra e lançou a vindima no Ap 19.15; cp.Is 63.2s.grande lagar da ira de Deus. 20 O lagar foi pisado cp.Hb 13.12;Ap 11.8fora da cidade, e saiu Gn 49.11;Dt 32.14sangue do lagar até os freios dos cavalos, pelo espaço de mil e seiscentos estádios.
/images/a/Tcg2NiV7ce24OT6kCIQGR)
/images/a/a0208299-6f37-40a0-66e1-2576b9435f00)