Jethró látogatása Mózesnél
1 És meghallá Jethró, Midián papja, Mózes ipa, mindazt a mit Isten Mózessel és Izráellel az ő népével cselekedett vala, hogy kihozta az Úr Izráelt Égyiptomból. 2 És felvevé Jethró, a Mózes ipa Czipporát, a Mózes feleségét – miután haza bocsátotta őt – 3 És az ő két fiát is, a kik közűl az egyiknek neve Gersom, mert azt mondotta vala: Bujdosó valék az idegen földön; 4 A másiknak neve pedig Eliézer; mert: Az én atyám Istene segítségül volt nékem és megszabadított engem a Faraó fegyverétől. 5 Eljuta tehát Jethró, a Mózes ipa, az ő fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, a hol ő táborozott vala az Isten hegye mellett. 6 És megizené Mózesnek: Én Jethró a te ipad megyek te hozzád a te feleségeddel és az ő két fia is ő vele. 7 Kiméne azért Mózes az ő ipa eleibe és meghajtá magát és megcsókolá őt; és megkérdék egymást állapotuk felől és bemenének a sátorba. 8 És elbeszélé Mózes az ő ipának mind azt, a mit az Úr a Faraóval és az Égyiptombeliekkel cselekedett vala Izráelért; mindazt a sok bajt, a melyek útközben érték vala őket, és mimódon szabadította meg őket az Úr. 9 És örvendeze Jethró mindazon a jón, a mit az Úr az Izráellel cselekedett vala, hogy megszabadítá őt az Égyiptombeliek kezéből. 10 És monda Jethró: Áldott legyen az Úr, a ki megszabadított titeket az Égyiptombeliek kezéből és a Faraó kezéből; a ki megszabadította a népet az Égyiptombeliek keze alól. 11 Most tudom már, hogy nagyobb az Úr minden istennél; mert az lett vesztökre, a mivel ellenök vétkeztek. 12 És Jethró, a Mózes ipa égőáldozattal és véresáldozattal áldozék az Istennek; Áron pedig és Izráel minden vénei jövének, hogy kenyeret egyenek a Mózes ipával Isten előtt.
Mózes bírákat választ a népnek
13 És lőn másod napon, leűle Mózes törvényt tenni a népnek; a nép pedig áll vala Mózes előtt reggeltől estig. 14 S a mikor látja vala Mózes ipa mind azt, a mit ő a néppel cselekedék, monda: Mi dolog az, a mit te a néppel cselekszel; miért űlsz te egymagad, mind az egész nép pedig előtted áll reggeltől estig? 15 És monda Mózes az ő ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám; 16 Ha ügyök-bajok van, én hozzám jőnek és törvényt teszek az ember között és felebarátja között és tudtára adom az Isten végezéseit és törvényeit. 17 Mózes ipa pedig monda néki: Nem jó az, a mit te cselekszel. 18 Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, a mely veled van; mert erőd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad. 19 Most azért hallgass az én szavamra, tanácsot adok néked és az Isten veled lesz. Te légy a népnek szószólója az Isten előtt, és te vidd az ügyeket Isten eleibe. 20 És tanítsd őket a rendeletekre és törvényekre és add tudtokra az útat, a melyen járniok kell és a tenni valót, a melyet tenniök kell. 21 És szemelj ki magad az egész nép közűl derék, istenfélő férfiakat, igazságos férfiakat, a kik gyűlölik a haszonlesést és tedd közöttük előljárókká, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké és tizedesekké. 22 Ezek tegyenek ítéletet a népnek minden időben, úgy hogy minden nagyobb ügyet te elődbe hozzanak, minden csekélyebb dologban pedig ők ítéljenek; így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák. 23 Ha ezt cselekszed és az Isten is parancsolja néked: megállhatsz és az egész nép is helyére jut békességben. 24 És hallgata Mózes az ő ipa szavára és mindazt megtevé, a mit mondott vala. 25 És választa Mózes az egész Izráelből derék férfiakat és a nép fejeivé tevé őket, ezeredesekké, századosokká, ötvenedesekké, és tizedesekké. 26 És ítélik vala a népet minden időben; a nehéz dolgokat Mózes elé viszik vala, minden kisebb dologban pedig ők ítélnek vala. 27 És elbocsátá Mózes az ő ipát, és ez elméne hazájába.
Jetro aconselha a Moisés que nomeie maiorais sobre o povo
1 Êx 2.18;3.1Jetro, sacerdote de Midiã, sogro de Moisés, ouviu tudo o que Deus havia feito a Moisés e a Israel, seu povo, como Jeová tinha tirado a Israel do Egito. 2 Jetro, sogro de Moisés, tomou a Êx 2.21;4.25Zípora, mulher de Moisés, depois que este lha enviara, 3 e Êx 2.22;4.20;At 7.29aos dois filhos dela, dos quais um se chamava Gérson, pois disse Moisés: Fui Êx 2.22peregrino numa terra estrangeira; 4 e o outro, Eliézer, pois disse: Gn 49.25O Deus de meu pai foi o meu auxílio e livrou-me da espada de Faraó. 5 Veio Jetro, sogro de Moisés, com a mulher e os filhos deste a Moisés, no deserto onde se tinha acampado, junto ao Êx 3.1,12;4.27;24.13monte de Deus; 6 e disse a Moisés: Eu, teu sogro Jetro, venho a ti, com tua mulher e seus dois filhos. 7 Saiu Moisés ao encontro de seu sogro, Gn 43.26,28inclinou-se diante dele e Êx 4.27o beijou; perguntaram Gn 43.27um ao outro como estavam e entraram na tenda. 8 Então, contou Moisés a seu sogro tudo o que Jeová tinha feito a Faraó e aos egípcios Êx 4.23;7.4-5por causa de Israel, Nm 20.14;Ne 9.32todo o trabalho que lhes sobreviera no caminho e como Êx 15.6,16Jeová os livrou. 9 Jetro alegrou-se por toda Is 63.7-14a bondade que Jeová mostrara a Israel, como libertá-lo da mão dos egípcios, 10 e disse: 1Rs 8.56;Sl 68.19-20Bendito seja Jeová, que vos livrou da mão dos egípcios e da mão de Faraó! Que livrou o povo de debaixo da mão dos egípcios! 11 Agora, eu sei que Êx 12.12;15.11Jeová é maior que todos os deuses, naquilo mesmo em que se houveram com orgulho contra o povo. 12 Êx 24.5;Gn 31.54Então, Jetro, sogro de Moisés, tomou um holocausto e sacrifícios para Deus; e veio Arão e todos os anciãos de Israel para comer pão com o sogro de Moisés, diante de Deus.
13 Aconteceu que, no dia seguinte, Moisés se assentou para julgar o povo; e o povo conservou-se junto de Moisés desde a manhã até à tarde. 14 Vendo o sogro de Moisés tudo o que ele fazia ao povo, perguntou: Que é isto que tu fazes ao povo? Por que estás tu assentado só e todo o povo conserva-se junto a ti desde a manhã até à tarde? 15 Respondeu Moisés a seu sogro: É porque o povo vem a mim para Gn 25.22;Nm 9.8;27.5;Dt 17.8-13consultar a Deus. 16 Quando eles têm alguma questão, vêm a mim; eu julgo entre um e outro e faço-lhes saber os estatutos de Deus e as suas leis. 17 Replicou-lhe o sogro de Moisés: Não é bom o que tu fazes. 18 Dt 1.12Sem dúvida, tu te consumirás tanto a ti como a este povo que está contigo; pois te é pesado demais; tu só não o podes fazer. 19 Ouve, pois, a minha voz, eu te aconselharei, e seja Deus contigo; sê tu pelo povo diante de Deus, e traze tu as causas a Deus; 20 Dt 1.18ensinar-lhes-ás os estatutos e as leis e lhes mostrarás o caminho em que devem andar e a obra que devem fazer. 21 Além disso, procurarás dentre o povo Êx 18.25;Dt 1.13,15;Sl 15.1-5homens capazes, tementes a Deus, homens de verdade, que aborrecem a avareza; a estes porás sobre eles por maiorais de mil, maiorais de cem, maiorais de cinquenta e maiorais de dez; 22 e julguem estes ao povo em todo o tempo. Dt 1.17-18Toda causa grave a trarão a ti, mas toda causa pequena a julgarão eles mesmos; assim será mais leve para ti, e eles levarão a carga contigo. 23 Se isso fizeres, e assim Deus te mandar, poderás aturar, e todo este povo também irá em paz ao seu lugar. 24 Assim, ouviu Moisés a voz de seu sogro e fez tudo quanto este lhe dissera. 25 Moisés escolheu de todo o Israel Êx 18.21homens capazes e pô-los por cabeças sobre o povo: maiorais de mil, maiorais de cem, maiorais de cinquenta e maiorais de dez. 26 Estes julgaram o povo em todo o tempo; Êx 18.22as causas graves, as trouxeram a Moisés, mas toda causa pequena, a julgaram eles mesmos. 27 Moisés despediu a seu sogro; e este se foi para a sua terra.