Êxodo 32

Az aranyborjú

1 Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földéből kihozott. 2 És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám. 3 Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz. 4 És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földéről. 5 Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz! 6 Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani. 7 Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földéből. 8 Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földéből. 9 Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép. 10 Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törűljem el őket: Téged azonban nagy néppé teszlek. 11 De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről? 12 Miért mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje őket a föld színéről? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet. 13 Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké. 14 És abba hagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére. 15 Megfordula azért és megindula Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felől, mind más felől beírva. 16 A táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra. 17 Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a táborban. 18 Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én.

Mózes felhevül az Úrért

19 És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt. 20 Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tűzben megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival. 21 És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted? 22 Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz. 23 Mert azt mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, a kik előttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földéről kihozott, nem tudjuk mint lőn dolga. 24 Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le; és nékem ide adák, én pedig a tűzbe vetettem, és e borjú formáltaték. 25 És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala őket, ellenségeik csúfjára. 26 Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám! és gyűlének ő hozzá mind a Lévi fiai. 27 És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát. 28 A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú. 29 És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az ő fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.

Mózes közbenjár a népért

30 És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek. 31 Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket. 32 De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál. 33 És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből. 34 Most azért eredj: vezesd a népet a hová mondottam néked: Ímé, Angyalom megy előtted; és az én látogatásom napján ezt az ő bűnöket is meglátogatom. 35 És megverte az Úr a népet ezért is, a mit cselekedtek a borjúval, melyet Áron készített vala.

Arão faz um bezerro de ouro

1 Mas o povo, vendo que Moisés *Êx 24.18;Dt 9.11-12tardava em descer do monte, acercou-se de Arão e disse-lhe: Levanta-te, *At 7.40faze-nos deuses que vão adiante de nós; pois quanto a *Êx 14.11este Moisés, a esse homem que nos tirou da terra do Egito, não sabemos o que lhe terá acontecido.

2 Respondeu-lhes Arão: *Êx 35.22Tirai as arrecadas de ouro que vossas mulheres, vossos filhos e vossas filhas têm nas orelhas e trazei-mas.

3 Todo o povo tirou as arrecadas de ouro que tinham nas orelhas, trazendo-as a Arão.

4 Ele as tomou das mãos deles, e, com um buril, deu forma ao ouro, e dele fez *Dt 9.16;At 7.14um bezerro fundido. Então, eles disseram: Estes são, ó Israel, os teus deuses que te tiraram da terra do Egito.

5 Arão, vendo isso, edificou um altar diante dele, fez uma proclamação e disse: Amanhã, será festa solene a Jeová.

6 Levantando-se de manhã cedo, *At 7.41ofereceram holocaustos e trouxeram ofertas pacíficas; *1Co 10.7o povo sentou-se a comer e a beber e levantou-se *Êx 32.17-19;Nm 25.2a folgar.

7 Então, disse Jeová a Moisés: Vai tu e desce, porque o teu povo, *Êx 32.4,11;Dt 9.12que fizeste sair do Egito, se corrompeu.

8 Bem depressa se desviou do caminho que eu lhes tinha ordenado; fizeram para si um bezerro fundido, adoraram-no e, *Êx 22.20;34.15;Dt 32.17oferecendo-lhe sacrifícios, disseram: Estes são, ó Israel, os deuses que te fizeram subir da terra do Egito.

9 *Nm 14.11-20Disse mais Jeová a Moisés: Tenho visto a este povo, e eis que é *Êx 33.3,5;34.9;At 7.51povo de cerviz dura.

10 Agora, *Dt 9.14deixa-me, para que a minha ira se acenda contra eles e para que eu os consuma; e de ti farei uma grande nação.

11 Porém *Dt 9.18Moisés suplicou a Jeová, seu Deus, dizendo: Por que se acende a tua ira contra o teu povo, que tiraste da terra do Egito com grande fortaleza e com uma poderosa mão?

12 Por que *Dt 9.28;Js 7.9diriam os egípcios: Para mal os tirou, a fim de os matar nos montes e a fim de os consumir da face da terra? Volve-te do furor da tua ira e arrepende-te deste mal contra o teu povo.

13 Lembra-te de Abraão, de Isaque e de Israel, teus servos, a quem por ti mesmo *Gn 22.16-18juraste e disseste: Multiplicarei a vossa descendência *Gn 15.5;26.4como as estrelas do céu *Êx 13.5,11;33.1e toda esta terra de que tenho falado, a darei à vossa descendência, e a herdarão para sempre.

14 *Sl 106.45Então, Jeová se arrependeu do mal que dissera que havia de fazer ao seu povo.

Moisés, indignado, quebra as tábuas do Testemunho

15 Em seguida, *Dt 9.15virou-se Moisés e desceu do monte, trazendo nas mãos as duas tábuas do Testemunho; *Êx 31.18tábuas estas escritas de ambas as bandas; de uma e de outra banda estavam escritas.

16 As tábuas eram obra de Deus, e a escritura era a mesma escritura de Deus, gravada nas tábuas.

17 Ouvindo Josué a voz do povo quando gritava, disse a Moisés: Há um alarido de guerra no arraial.

18 Respondeu-lhe Moisés: Não é alarido dos vencedores nem alarido dos vencidos, porém alarido dos que cantam é o que ouço.

19 Logo que se aproximou do arraial, viu o bezerro e as *Êx 32.6danças; acendeu-se-lhe a ira, e *Dt 9.17arrojou das mãos as tábuas e quebrou-as ao pé do monte.

20 *Dt 9.21Pegando o bezerro que tinham feito, queimou-o no fogo e o reduziu a pó, que lançou na água e deu a beber aos filhos de Israel.

21 Perguntou Moisés a Arão: Que te fez este povo, que sobre ele trouxeste um pecado enorme?

22 Respondeu-lhe Arão: Não se acenda a ira do meu senhor; tu sabes que o povo é *Dt 9.24propenso para o mal. 23 Pois *Êx 32.1-4me disseram: Faze-nos deuses, que irão adiante de nós; porque, quanto a este Moisés que nos fez subir da terra do Egito, não sabemos o que lhe terá acontecido. 24 Então, eu lhes disse: Todos os que têm ouro, arranquem-no. Assim mo deram; eu o *Êx 32.4lancei no fogo, e saiu este bezerro.

O povo é castigado

25 Vendo Moisés que o povo estava desenfreado (pois *1Rs 12.28-30;14.16Arão os desenfreou para serem mofados no meio dos seus inimigos), 26 pôs em pé à entrada do arraial e disse: Quem está do lado de Jeová, venha a mim. Então, se ajuntaram a ele todos os filhos de Levi. 27 Depois, lhes disse: Assim diz Jeová, o Deus de Israel: Cada um cinja a sua espada sobre a coxa. Passai e tornai a passar de porta pelo meio do arraial, e cada um mate a seu irmão, e cada um, a seu companheiro, e cada um, a seu vizinho. 28 *Nm 25.7-13;Dt 33.9Fizeram os filhos de Levi conforme a palavra de Moisés; e caíram do povo, naquele dia, quase três mil homens. 29 Moisés disse: Consagrai-vos hoje a Jeová, cada um contra seu filho, cada um contra seu irmão, para que ele vos conceda, neste dia, uma bênção.

Moisés intercede pelo povo

30 No dia seguinte, disse Moisés ao povo: Vós cometestes um grande pecado. Agora, subirei a Jeová; porventura, farei expiação pelo vosso pecado. 31 Voltou Moisés a Jeová e disse: Oh! Este povo cometeu um grande pecado e fez para si *Êx 20.23deuses de ouro. 32 Agora, pois, perdoa o seu pecado; ou, se não, risca-me do teu *Sl 69.28;Is 4.3;8.16;29.11,18;Dn 12.1;Ml 3.16-17livro que escreveste. 33 Respondeu Jeová a Moisés: *Êx 17.14;Dt 29.20;Sl 9.5Riscarei do meu livro todo aquele que tiver pecado contra mim. 34 Vai agora e conduze o povo *Êx 3.17ao lugar de que eu te falei. Eis que o *Êx 23.20meu anjo irá adiante de ti; todavia, no dia da minha visitação, *Sl 99.8castigarei o seu pecado. 35 *Êx 32.28Feriu, pois, Jeová ao povo, porque *Êx 32.4,24fizeram o bezerro que Arão fabricara.