Jó 3

Jób ajka átokszóra nyílik

1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját. 2 És szóla Jób, és monda: 3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott. 4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon. 5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé. 6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz. 7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon. 8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt. 9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját! 10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot. 11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem? 12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?! 13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék – 14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek. 15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat. 16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek? 17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt. 18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát. 19 Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad. 20 Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek? 21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset. 22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót. 23 A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül. 24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok. 25 Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam. 26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

Jó amaldiçoa o seu nascimento e lamenta a sua miséria

1 Depois disso, começou Jó a falar e amaldiçoou o seu dia. 2 E Jó disse:

3 *Jr 20.14-18Pereça o dia em que nasci

e a noite que disse:

Foi concebido um homem.

4 Converta-se aquele dia em trevas;

não olhe Deus para ele lá de cima,

nem sobre ele resplandeça a luz.

5 Reclamem-no para si as trevas e a sombra da morte;

sobre ele façam as nuvens a sua habitação;

espante-o tudo o que escurece o dia.

6 Aquela noite! Dela se apoderem densas trevas;

de que têm cantado os homens cantam.

não entre em o número dos meses.

7 Seja estéril aquela noite,

e nela não se ouçam vozes de regozijo.

8 Amaldiçoem-na os que amaldiçoam o dia

e são peritos *Jó 41.25em suscitar o Leviatã.

9 Escureçam-se as estrelas da sua alva;

espere ela a luz, e a luz não venha,

e não veja *Jó 41.18as pálpebras da manhã,

10 Porque não fechou as portas do ventre de minha mãe,

nem escondeu dos meus olhos a aflição.

11 *Jó 10.18-19Por que não morri ao sair da madre?

Por que não expirei ao deixar as entranhas?

12 Por que me receberam os joelhos?

Ou por que os peitos me amamentaram?

13 Pois, agora, *Jó 3.13-19;7.8-10,21;10.21-22;14.10-15,20-22;16.22;17.13-16;19.25-27;21.13,23-26;24.19-20;26.5-6;34.22eu estaria deitado e quieto;

eu dormiria e assim teria estado em descanso,

14 juntamente com os *Jó 12.18reis e *Jó 12.17conselheiros da terra

que edificaram para si mausoléus;

15 ou como os *Jó 12.21príncipes *Jó 27.16-17que possuíram ouro,

os quais encheram as suas casas de prata;

16 ou como aborto oculto eu não teria existido,

como infantes que nunca viram a luz.

17 Ali, os ímpios cessam de inquietar,

e ali *Jó 17.16descansam os cansados.

18 Ali, os encarcerados juntos repousam;

não ouvem a voz do encantador.

19 O pequeno e o grande ali estão,

e o servo está livre do seu senhor.

20 Porque se concede luz ao aflito,

e vida, aos amargurados de alma,

21 que esperam a morte, sem que ela venha,

e cavam em procura dela mais do que de tesouros escondidos;

22 que se regozijam em extremo

e exultam quando podem achar a sepultura?

23 Ao homem *Jó 19.6,8,12cujo caminho está escondido,

e a quem *Jó 19.8;Sl 88.8Deus cercou de todos os lados?

24 Como a minha comida, vêm *Jó 6.7;33.20os meus suspiros,

e, como águas, se derramam *Jó 30.16;Sl 42.4os meus gemidos.

25 Pois *Jó 9.28;30.15aquilo que temo me sobrevém,

e o de que tenho medo me acontece.

26 *Jó 7.13-14Não tenho repouso, nem estou quieto, nem tenho descanso,

mas vem inquietação.