Jó 9

Jób második védekezése: a Mindenhatóval senki nem perelhet

1 Felele pedig Jób, és monda: 2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél? 3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki. 4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon? 5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában. 6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek. 7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat. 8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos. 9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait. 10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul. 11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre. 12 Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel? 13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is. 14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat? 15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz. 16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé; 17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet. 18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól. 19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot? 20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet. 21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet. 22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt! 23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását. 24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő? 25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót. 26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű. 27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek: 28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem. 29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába? 30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: 31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem. 32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk. 33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között! 34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem: 35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!

Jó confessa a justiça de Deus e pede alívio à sua miséria

1 Então, respondeu Jó:

2 Na verdade, sei que assim é.

Mas como pode um *Jó 4.17;25.4homem ser justo para com Deus?

3 Se alguém quisesse *Jó 10.2;13.19;23.6;40.2contender com ele,

de mil coisas não lhe poderia *Jó 9.15,32responder nem sequer uma.

4 *Jó 11.6;12.13;28.23;38.36-37Sábio é ele de coração e *Jó 9.19;23.6poderoso em força.

*2Cr 13.12;Pv 29.1Quem se endureceu contra ele e foi bem sucedido?

5 Ele é *Jó 9.5-10;26.6-14;41.11quem remove os montes, sem que o saibam,

quando os transtorna na sua ira.

6 Ele *Is 2.19,21;13.13;Ag 2.6move a terra do seu lugar,

e as *Sl 75.3suas colunas estremecem.

7 Ele dá ordens ao *Is 13.10;Ez 32.7-8sol, e o sol não nasce;

e sela as estrelas.

8 Ele sozinho *Jó 37.18;Gn 1.1;Sl 104.2;Is 40.22estende os céus

*Jó 38.16;Sl 77.19e anda sobre as ondas do mar.

9 Ele faz a *Jó 38.31-32;Am 5.8Ursa, o Órion e as Plêiades

e as *Jó 37.9câmaras do Sul.

10 Ele *Jó 5.9faz grandes coisas inescrutáveis

e maravilhas sem número.

11 Eis que ele passa junto a mim, e eu *Jó 23.8-9;35.14não o vejo;

ele segue o seu caminho, mas eu não o percebo.

12 Eis que toma a presa! *Jó 10.7;11.10Quem o pode proibir?

Quem lhe dirá: *Is 45.9Que é o que fazes?

13 Deus não retirará a sua ira.

Debaixo dele, curvam-se os que ajudam a *Jó 26.12;Sl 89.10;Is 30.7;51.9Raabe.

14 Quanto menos lhe *Jó 9.3,32responderei eu

e escolherei as minhas palavras para discutir com ele?

15 *Jó 9.20-21;10.15Ainda que eu fosse justo, todavia, não lhe responderia;

*Jó 8.5faria súplicas ao meu adversário.

16 Se eu tivesse chamado, e ele me tivesse respondido,

ainda assim eu não creria que ele me desse ouvidos à minha voz.

17 Pois ele *Jó 16.12,14;30.22me desfaria com uma tempestade

e multiplicaria as minhas feridas sem causa.

18 *Jó 7.19;10.20Não me permitiria respirar,

mas me encheria de *Jó 13.26;27.2amargura.

19 Se falais da força do poderoso,

*Jó 9.4, ref.eis-me aqui, diz ele.

E, se do juízo: Quem me citará para comparecer?

20 *Jó 9.15Ainda que eu seja justo, a minha própria boca me *Jó 9.29;15.6condenará;

21 embora seja eu sincero, ela me convencerá de perverso.

Eu sou *Jó 1.1;12.4;13.18sincero; não me estimo a mim mesmo,

*Jó 7.16desprezo a minha vida.

22 Para mim, tudo é o mesmo. Portanto, digo:

*Jó 10.7-8Ele destrói o sincero e o iníquo.

23 Se o flagelo mata de repente,

ele *Jó 24.12zombará do desespero dos inocentes.

24 A terra *Jó 10.3;12.6;16.11está entregue nas mãos dos iníquos.

Ele *Jó 12.17cobre os rostos dos juízes dela;

se não é ele, quem é, logo?

25 *Jó 7.6Os meus dias são mais velozes do que um correio;

Fogem e *Jó 7.7não veem a felicidade.

26 Eles têm passado como *Is 18.2navios de papiro,

como a *Jó 39.29;Hc 1.8águia que se lança sobre a presa.

27 Se digo: Esquecer-me-ei da *Jó 7.11, ref.minha queixa,

deixarei o meu ar triste e tomarei alento;

28 tenho *Jó 3.25medo de todas as minhas tristezas,

sei que *Jó 7.21;10.14não me terás por inocente.

29 Eu serei *Jó 10.2;Sl 37.33condenado;

por que, pois, trabalho eu debalde?

30 Se eu *Jr 2.22me lavar com a água de neve

e limpar *Jó 31.7as minhas mãos o mais possível,

31 todavia, me submergirás no fosso,

*Jó 7.17, ref.E os meus próprios vestidos me abominarão.

32 Pois ele não é homem, como eu, para *Jó 9.3eu lhe responder,

para nos encontrarmos em juízo.

33 Não há entre nós um *Jó 9.19;1Sm 2.25;Is 1.18árbitro,

para pôr a sua mão sobre ambos.

34 *Jó 13.21Tire ele a sua vara de cima de mim,

e não me amedronte o seu terror;

35 então, *Jó 13.22eu falarei e não o temerei,

pois eu não sou assim em mim mesmo.