Jó 42

Jób töredelme

1 Jób pedig felele az Úrnak, és monda: 2 Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál. 3 Ki az – mondod – a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom. 4 Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem! 5 Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged. 6 Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!

Isten igazat ad Jóbnak barátaival szemben

7 Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób. 8 Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób. 9 Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.

Isten megáldja Jóbot jobban mint azelőtt

10 Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, a mije volt. 11 És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden előbbi ismerőse, és evének ő vele együtt kenyeret az ő házában; sajnálkozának felette és vigasztalák őt mindama nyomorúság miatt, a melyet az Úr reá bocsátott vala, és kiki ada néki egy-egy pénzt, és kiki egy-egy aranyfüggőt. 12 Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lőn néki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. 13 És lőn néki hét fia és három leánya. 14 És az elsőnek neve vala Jémima, a másodiké Kecziha, a harmadiké Kéren-Happuk. 15 És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az ő atyjok örökséget is ada nékik az ő fiútestvéreik között. 16 Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig. 17 És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.

Jó humilha-se perante Deus e dá-lhe glória

1 Então, respondeu Jó a Jeová:

2 Sei que tudo podes

e que nenhum propósito teu se pode impedir.

3 Quem é este que, sem conhecimento, *Jó 38.2encobre o conselho?

Portanto, proferi o que não entendia,

coisas *Sl 40.5;131.1;139.6demasiado maravilhosas para mim, as quais eu não conhecia.

4 Ouve, pois, e eu falarei;

*Jó 38.3;40.7eu te perguntarei, e tu me responderás.

5 Eu *Jó 26.14tinha ouvido de ti com os ouvidos;

mas, agora, te veem *Is 6.5os meus olhos.

6 Pelo que me abomino a mim mesmo e me arrependo

no pó e na cinza.

Deus manda os amigos de Jó ir ter com ele e oferecer sacrifícios

7 Tendo Jeová falado essas palavras a Jó, disse a Elifaz, temanita: A minha ira acendeu-se contra ti e contra os teus dois amigos, pois não tendes falado de mim o que é reto, *Jó 42.1-6;40.3-5como o meu servo Jó. 8 Agora, tomai vós sete novilhos e sete carneiros, e ide ao meu servo Jó, e oferecei *Jó 1.5um holocausto por vós. O meu servo Jó orará por vós; *Jó 22.30porque a ele o aceitarei, para que eu vos não trate segundo a vossa estultícia; pois não tendes falado de mim o que é reto, como o meu servo Jó. 9 Foram Elifaz, temanita, Bildade, suíta, e Zofar, naamatita, e fizeram como Jeová lhes ordenou. Jeová aceitou a Jó.

Deus confere a Jó o dobro da prosperidade que antes tinha

10 *Dt 30.3;Sl 14.7;85.1-3;126.1-6Jeová tirou o cativeiro de Jó, quando este orava pelos seus amigos, e deu-lhe o dobro do que antes possuía. 11 Então, vieram ter com ele todos os seus *Jó 19.13irmãos, e todas as suas irmãs, e todos quantos antes o haviam conhecido e comeram com ele em sua casa. *Jó 2.11Condoeram-se dele e consolaram-no de todo o mal que Jeová lhe havia enviado. Também cada um lhe deu uma moeda e um anel de ouro. 12 *Jó 1.10Abençoou Jeová o último estado de Jó mais que o seu primeiro. Jó *Jó 1.3chegou a ter quatorze mil ovelhas, seis mil camelos, mil juntas de bois e mil jumentas. 13 *Jó 1.2Teve também sete filhos e três filhas. 14 Chamou o nome da primeira, Jemima, o nome da segunda, Queziz, e o nome da terceira, Quéren-Hapuque. 15 Não foram achadas em toda a terra mulheres tão formosas como as filhas de Jó. Seu pai deu-lhes herança entre seus irmãos. 16 Depois disso, Jó viveu cento e quarenta anos e viu seus filhos e os filhos de seus filhos até quatro gerações. *Jó 5.26;Gn 15.15;25.8;35.29Assim, morreu Jó, velho e cheio de dias.