Jó 37

Elihu beszédének befejezése: Isten felséges volta a zivatarban

1 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön! 2 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig. 3 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült. 4 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük. 5 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok. 6 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve. 7 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad. 8 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy. 9 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége. 10 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma. 11 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén. 12 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt. 13 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit. 14 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma? 15 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?16 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől? 17 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör? 18 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk. 19 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna! 20 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül. 21 Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség. 22 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja. 23 Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.

O homem, por conhecer as obras de Deus e a sua sabedoria, deve temê-lo

1 Sobre isso treme também o meu coração, salta do seu lugar.

2 Dai ouvidos ao *Jó 36.33;37.4-5;Sl 29.3-9estrondo da voz de Deus

e ao sonido que sai da sua boca.

3 Ele o envia por sob a extensão do céu

e o seu relâmpago, até *Jó 37.12;28.24;38.13as extremidades da terra.

4 Depois, ruge uma voz;

troveja com a sua voz majestosa;

não retarda os raios, quando a sua voz é ouvida.

5 *Jó 26.14Troveja Deus maravilhosamente com a sua voz,

*Jó 37.14,16,23;5.9faz grandes coisas que não podemos compreender.

6 Pois diz à *Jó 38.22neve: Cai sobre a terra;

di-lo também às chuvas,

até as *Jó 36.27, ref.chuvas mais fortes.

7 *Jó 12.14Põe um selo à mão de cada homem,

para que o conheçam todos os homens que fez.

8 Então, as feras entram nos *Jó 38.40;Sl 104.22esconderijos

e ficam nos seus covis.

9 *Jó 9.9Da câmara do Sul sai o tufão,

e, do Norte, o frio.

10 Ao sopro de Deus, forma-se *Jó 38.29;Sl 147.17o gelo,

e as amplas águas são congeladas.

11 *Jó 36.27Carrega de umidade a densa nuvem

*Jó 36.29e estende a sua *Jó 37.15nuvem de relâmpagos,

12 que faz evoluções sobre a sua direção,

para efetuar *Jó 36.32;Sl 148.8tudo o que lhe ordena

sobre a *Is 14.21;27.6superfície do mundo habitável:

13 ou seja, para a *Êx 9.18,23;1Sm 12.18-19correção (ou seja, *Jó 38.26-27para sua terra)

ou para *1Rs 18.45misericórdia, que ele a faça vir.

14 Inclina, Jó, os teus ouvidos a isso;

para e considera as maravilhas de Deus.

15 Acaso, sabes como Deus lhes dá as suas ordens

e faz brilhar o relâmpago da sua nuvem?

16 Porventura, sabes o equilíbrio das nuvens,

*Jó 37.5,14,23as maravilhas daquele *Jó 36.4que é perfeito em conhecimento.

17 Tu, cujos vestidos são quentes,

quando a terra está quieta por causa do siroco,

18 acaso, podes, como ele, *Jó 9.8;Sl 104.2;Is 45.12;Jr 10.12;Zc 12.1estender o firmamento,

que é sólido como um espelho fundido?

19 Ensina-nos o que lhe diremos,

pois, ignorantes, *Jó 9.14;Rm 8.26nós não podemos dirigir-lhe a palavra.

20 Ser-lhe-á dito que quero discutir?

Desejaria um homem ser aniquilado?

21 Eis que o homem não pode olhar para o sol que brilha no firmamento,

quando o vento tem passado e o deixa limpo.

22 Do norte vem o áureo esplendor;

Deus está cercado de majestade terrível.

23 Quanto ao Todo-Poderoso, *Jó 11.7-8, ref.;Rm 11.33;1Tm 6.16não o podemos compreender; *Jó 9.4;36.5grande é em poder.

*Jó 8.3, ref.Não perverterá o juízo e a *Is 63.9;Na 1.12;Lm 3.33plenitude da justiça.

24 Portanto, os homens o temem.

Ele *Jó 5.13;1Co 1.26não se importa com os que se julgam sábios.