Jó 16

Jób negyedik védekezése: barátaitól meg nem értetve Istennek panaszolja nyomorúságát

1 Felele pedig Jób, és monda: 2 Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan! 3 Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz? 4 Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet; 5 Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat. 6 Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem? 7 Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét. 8 Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem. 9 Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét. 10 Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem. 11 Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet. 12 Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának. 13 Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja. 14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. 15 Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat. 16 Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;17 Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta. 18 Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára! 19 Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban! 20 Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem, 21 Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát. 22 Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. 23 Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.

Jó acusa aos seus amigos de falta de compaixão e misericórdia

1 Então, respondeu Jó:

2 Tenho ouvido muitas coisas como estas;

todos vós sois *Jó 13.4;21.34consoladores enfadonhos.

3 Não se acabarão nunca essas *Jó 6.26palavras de vento?

Ou que é o que te provoca a dar respostas?

4 Eu também poderia falar como vós falais;

se a vossa alma estivesse no lugar da minha,

eu poderia amontoar palavras contra vós,

e contra vós *Sl 22.7;109.25;Sf 2.15;Mt 27.39menear a minha cabeça.

5 Poderia fortalecer-vos com a minha boca,

e a condolência dos meus lábios poderia mitigar a vossa dor.

6 Ainda que eu fale, não se mitiga *Jó 9.27-28a minha dor;

e, embora me cale, de que sou aliviado?

7 Mas, agora, me deixou ele exausto;

*Jó 16.20;19.13-15assolaste toda a minha companhia.

8 Puseste a mão sobre mim, e isso constitui *Jó 10.17uma testemunha contra mim;

*Jó 19.20;Sl 109.24e a minha magreza levanta-se contra mim, dá testemunho na minha cara.

9 Na sua ira, *Jó 19.11;Os 6.1me despedaçou e me perseguiu,

*Sl 35.16;Lm 2.16;At 7.54rangeu os dentes contra mim;

*Jó 13.24;33.10o meu adversário aguça os olhos contra mim;

10 *Sl 22.13abrem contra mim a boca,

com desprezo me *Is 50.6;Lm 3.30;At 23.2ferem no queixo;

à uma, *Jó 30.12;Sl 35.15se ajuntam contra mim.

11 Deus entrega-me aos ímpios

e lança-me na mão dos iníquos.

12 Descansado estava eu, e ele *Jó 9.17, ref.me quebrantou;

tomou-me pelo pescoço e despedaçou-me.

Pôs-me por seu *Jó 7.20;Lm 3.12alvo.

13 Cercam-me *Jó 6.4;19.12;25.3as suas flechas;

atravessa-me os rins e não me poupa;

derrama *Jó 20.25o meu fel sobre a terra.

14 *Jó 9.17Faz-me brecha sobre brecha,

*Jl 2.7arremete sobre mim como um guerreiro.

15 Sobre a minha pele cosi *Jó 2.8;Gn 37.34;Sl 69.11saco,

e, no pó, deitei *Jó 19.9;Lm 2.3a minha cabeça.

16 O meu rosto está inflamado *Jó 16.20de chorar,

e, sobre as minhas pálpebras, está *Jó 24.17a sombra da morte,

17 embora não haja *Is 59.6;Jn 3.8violência nas minhas mãos,

e seja pura *Jó 27.4a minha oração.

18 Ó terra, não cubras o meu sangue,

e não haja lugar em que se oculte o meu clamor.

19 Agora mesmo, a *Jó 19.25-27;Gn 31.50;Fp 1.8minha testemunha está no céu,

e, *Jó 31.2nas alturas, quem advoga a minha causa.

20 *Jó 16.7, ref.Os meus amigos são os que zombam de mim;

mas *Jó 17.7os meus olhos derramam lágrimas perante Deus,

21 para que ele defenda o direito que o homem tem diante de Deus,

e o que o filho do homem tem perante o seu próximo.

22 Pois, quando houver passado poucos anos,

seguirei o caminho *Jó 3.13, ref.donde não voltarei.