Jó 27

Jób befejező beszédei: erősíti ártatlanságát és megmutatja mily múlandó az istentelenek szerencséje

1 Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda: 2 Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet, 3 Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban; 4 Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot! 5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom. 6 Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem. 7 Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok. 8 Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét? 9 Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá? 10 Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent? 11 Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el. 12 Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?! 13 Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek: 14 Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem. 15 Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják. 16 Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat: 17 Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik. 18 Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó. 19 Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen. 20 Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar. 21 Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről. 22 Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől. 23 Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.

Jó sustenta a sua integridade e sinceridade

1 De novo, prosseguiu Jó o seu *Jó 13.12;29.1discurso e disse:

2 Pela vida de Deus, *Jó 16.11, ref.;34.5que me tirou o direito,

e do Todo-Poderoso, *Jó 9.18que me amargurou a alma

3 (Pois ainda está em mim a minha vida,

e o *Jó 32.8;33.4sopro de Deus, no meu nariz.);

4 os meus lábios não falam a injustiça,

nem a minha *Jó 6.28;33.3língua profere o engano.

5 Não permita Deus que eu vos dê razão.

Até que eu morra, *Jó 6.29, ref.não apartarei de mim a minha integridade.

6 À minha justiça *Jó 2.3;13.18me apegarei e não a largarei.

Não reprova o meu coração dia algum da minha vida.

7 Seja como iníquo o meu inimigo,

e, como injusto, aquele que se levanta contra mim.

8 Pois qual é a *Jó 8.13;11.20esperança do ímpio quando Deus o corta,

quando lhe arrebata *Jó 12.10a alma?

9 Acaso, *Jó 35.12-13;Sl 18.41;Pv 1.28;Is 1.15;Jr 14.12;Mq 3.4ouvirá Deus o clamor,

quando lhe *Pv 1.27sobrevier a tribulação?

10 *Jó 22.26-27;Sl 37.4;Is 58.14Deleitar-se-á no Todo-Poderoso

e invocará a Deus em todo o tempo?

11 Ensinar-vos-ei acerca *Jó 27.13das obras de Deus,

E não ocultarei a mente do Todo-Poderoso.

12 Eis que todos vós o conheceis.

Por que, pois, vos entregais a juízos falsos?

13 Esta é, a porção do iníquo da *Jó 20.29parte de Deus,

e a herança que os *Jó 15.20opressores recebem do Todo-Poderoso.

14 Se seus filhos se multiplicarem, multiplicam-se *Jó 15.22, ref.;18.19para a espada;

a sua *Jó 20.10prole não se fartará de pão.

15 Os que ficarem deles na peste serão sepultados,

e as suas *Sl 78.64viúvas não chorarão.

16 Embora amontoe ele prata como pó

e aparelhe vestidos como barro,

17 ele pode aparelhá-los, *Jó 20.18-21mas o justo os vestirá,

e o inocente repartirá a prata.

18 Edifica a sua *Jó 8.15;18.14casa como a traça

e como a choça que o vigia faz.

19 Deita-se rico, porém não será recolhido à sepultura;

abre os seus olhos, *Jó 7.8,21;20.7e já não é.

20 *Jó 15.21, ref.Pavores o alcançam como águas,

*Jó 20.8;34.20de noite, o arrebata a tempestade.

21 *Jó 21.18O vento oriental leva-o, e ele se vai,

e varre-o *Jó 7.10, ref.do seu lugar.

22 Pois Deus atirará contra ele, *Jr 13.14;Ez 5.11;24.14e não o poupará a ele,

que quer *Jó 11.20, ref.fugir da sua mão a toda a pressa.

23 Os homens baterão palmas à sua queda

e o afugentarão *Jó 18.18;20.8com assobios.