Jó 30

Jób leírja mostani nyomorúságát

1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna. 2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett! 3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot. 4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök. 5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt. 6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban. 7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek. 8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból. 9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk! 10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem. 11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik. 12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak. 13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök. 14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide. 15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő. 16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem. 17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim. 18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra. 19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz. 20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám! 21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem. 22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban. 23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába; 24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért? 25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú? 26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve. 27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai. 28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom. 29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak. 30 Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt. 31 Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

Jó descreve o estado miserável em que caiu

1 Agora, porém, *Jó 12.4zombam de mim os de menos idade,

cujos pais desdenhei de pôr com os cães do meu rebanho.

2 Pois de que me aproveitaria a força das mãos deles,

homens nos quais já pereceu o vigor?

3 De míngua e fome estão emagrecidos;

roem o deserto, desde muito em ruínas e desolado.

4 Apanham malvas junto aos arbustos,

e as raízes da giesta são o seu mantimento.

5 São expulsos do meio dos homens,

e grita-se atrás deles como atrás dum gatuno.

6 Têm que habitar nos desfiladeiros sombrios,

nas covas da terra e dos penhascos.

7 Zurram entre os arbustos,

estendem-se debaixo das urtigas,

8 São filhos de insensatos, filhos de gente infame;

foram enxotados para fora do país.

9 Agora, vim a ser a sua *Jó 12.4, ref.canção

e lhes sirvo de provérbio.

10 Eles me abominam, ficam longe de mim

e não hesitam em me *Jó 17.6;Nm 12.14;Dt 25.9;Is 50.6;Mt 26.67cuspir no rosto.

11 Pois Deus afrouxou a sua corda e me *Rt 1.21;Sl 88.7afligiu.

Eles também expeliram de si o *Sl 32.9freio diante de mim.

12 À minha direita, levanta-se gente vil,

*Sl 140.4-5empurram os seus pés

e contra mim *Jó 19.12erigem o seu caminho de destruição.

13 *Is 3.12Estragam a minha vereda

e promovem a minha calamidade,

uns homens esses a quem ninguém ajudaria.

14 Como por uma larga brecha, entram;

ao meio das ruínas, precipitam-se.

15 *Jó 3.25;31.23;Sl 55.3-5Terrores me assediam.

A minha honra é levada como pelo vento.

*Jó 7.9;Os 13.3Como nuvem passou a minha prosperidade.

16 Agora, dentro de mim, se derrama a *Jó 3.24;Sl 22.14;42.4;Is 53.12minha alma;

apoderam-se de mim dias de aflição.

17 À noite, *Jó 30.30os ossos se me traspassam e caem,

e as dores que me devoram não descansam.

18 Pela grande violência do mal, está *Jó 2.7desfigurado o meu vestido.

Ele se cola ao meu corpo como o cabeção da minha túnica.

19 Deus lançou-me na *Sl 69.2,14lama,

e tornei-me como pó e cinza.

20 *Jó 19.7Clamo a ti, e não me respondes;

Ponho-me em pé, e olhas para mim.

21 Tornas-te cruel para comigo

e, com a força da tua mão, *Jó 10.3;16.9,14;19.6,22me persegues.

22 *Jó 9.17;27.21Levantas-me ao vento, fazes-me cavalgar sobre ele;

dissolves-me na tempestade.

23 Pois sei que me *Jó 9.22;10.8levarás à morte

e à *Jó 3.19;Ec 12.5casa de reunião estabelecida para todo o vivente.

24 Contudo, não estende a mão quem vai cair?

Ou, ao ser ele destruído, *Jó 19.7não dá gritos?

25 Porventura, não *Sl 35.13-14;Rm 12.15chorava eu sobre o que estava angustiado?

Não se afligia a minha alma pelo *Jó 24.4, ref.necessitado?

26 *Jó 3.25-26;Jr 8.15Esperando eu o bem, veio-me o mal;

e, esperando a luz, *Jó 19.8veio a escuridão.

27 *Lm 2.11As minhas entranhas fervem e não descansam;

dias de aflição me sobrevieram.

28 *Jó 30.30;Sl 38.6;42.9;43.2Denegrido ando, porém não do sol.

Levanto-me na assembleia e *Jó 19.7clamo por socorro.

29 Sou irmão dos *Sl 44.19;Mq 1.8chacais

e companheiro de avestruzes.

30 A minha *Jó 2.7, ref.pele enegrece e se me cai,

e os meus *Sl 102.3ossos estão queimados do calor.

31 Por isso, se trocou a minha *Is 24.8harpa em pranto,

e a minha flauta, na voz dos que choram.