Jó 7

Folytatás: Jób kéri Istent, hogy vagy vegye el életét, vagy kímélja meg őt

1 Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai? 2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét: 3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra. 4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig. 5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bőröm összehúzódik és meggennyed. 6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el. 7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót. 8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok! 9 A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé. 10 Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé. 11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében. 12 Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy őrt állítasz ellenem? 13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam: 14 Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem; 15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat. 16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tőlem, mert nyomorúság az én életem. 17 Micsoda az ember, hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá? 18 Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt. 19 Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem? 20 Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére. 21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.

1 Não é a sorte do homem sobre a terra *Jó 5.7;10.17;14.1,14a dum soldado?

Não são os seus dias como os dum *Jó 14.6jornaleiro?

2 Como o escravo que suspira pela sombra

e como o jornaleiro que espera pela sua paga,

3 assim se me fez passar meses de vaidade,

*Jó 16.7e noites trabalhosas me são apontadas.

4 *Jó 7.13-14;Dt 28.67Ao deitar-me, digo:

Quando me levantarei? Mas comprida é a noite;

estou farto de me revolver até o romper da alva.

5 *Jó 2.7, ref.A minha carne está vestida de vermes e de crostas terrosas;

a minha pele solda-se e, de novo, rebenta.

6 Os meus dias são *Jó 9.25mais velozes do que a lançadeira do tecelão

e gastam-se *Jó 13.15;14.19;17.15-16;19.10sem esperança.

7 Lembra-te de que a minha vida é *Jó 7.16vento;

os meus olhos *Jó 9.25não tornarão a ver a felicidade.

8 *Jó 8.18;20.9Os olhos do que me vê não me contemplarão mais;

os teus olhos estarão sobre mim, porém *Jó 7.21não serei mais.

9 Assim como a *Jó 30.15nuvem se desfaz e passa,

assim *Jó 3.13-19, ref.aquele que desce ao *Jó 11.8;14.13;17.13,16Sheol não subirá mais.

10 Nunca mais tornará à sua casa,

nem *Jó 8.18;20.9;27.21,23o lugar onde habita o conhecerá jamais.

11 Portanto, *Jó 10.1;21.4;23.2eu não reprimirei a minha boca,

falarei na angústia do meu espírito

e queixar-me-ei na amargura da minha alma.

12 Sou eu o mar ou *Ez 32.2-3monstro do mar,

para que me ponhas guarda?

13 Dizendo eu: *Jó 7.4;Sl 6.6Consolar-me-á o meu leito,

a minha cama aliviará a minha queixa;

14 então, me assustas com sonhos,

e, com visões, me atemorizas;

15 de sorte que a minha alma escolhe a sufocação

e a morte antes do que estes meus ossos.

16 *Jó 6.9;9.21;10.1Abomino a minha vida; não quero viver para sempre.

Deixa-me, pois, porque *Jó 7.7os meus dias são vaidade.

17 *Jó 22.2;Sl 8.4;144.3;Hb 2.6Que é o homem, para tu o engrandeceres,

e pores nele o teu coração,

18 *Jó 14.3e o visitares todos os dias,

e o experimentares a todo o momento?

19 Até quando *Jó 9.18;10.20;14.6não apartará de mim a tua vista,

até quando não me darás tempo de engolir a minha saliva?

20 *Jó 35.3,6Se pequei, que é o que te pude fazer, ó vigia dos homens?

Por que *Jó 10.14;16.12me puseste como tropeço a ti,

de sorte que me tornei pesado a mim mesmo?

21 Por que *Jó 9.28;10.14não perdoas a minha transgressão

e não tiras a minha iniquidade?

Pois, agora, *Jó 10.9me deitarei no pó;

tu me buscarás com empenho, *Jó 8.8porém eu não serei mais.