Gênesis 12

Ábrám elhivatása

1 És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. 2 És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. 3 És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.

Ábrám Kanaán földére megy

4 És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból. 5 És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére. 6 És általméne Ábrám a földön mind Sikhem vidékéig, Móréh tölgyeséig. Akkor Kananeusok valának azon a földön.

Első igéret Ábrámnak

7 És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki. 8 Onnan azután a hegység felé méne Bétheltől keletre és felüté sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségűl hívá az Úr nevét. 9 És tovább költözék Ábrám; folyton délfelé húzódván.

Ábrám Égyiptomban

10 Azonban éhség lőn az országban, és Ábrám aláméne Égyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban. 11 És lőn mikor közel vala, hogy bemenjen Égyiptomba, monda feleségének Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy. 12 Azért mikor meglátnak téged az égyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak. 13 Mondd azért, kérlek, hogy húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak te éretted. 14 És lőn mikor Ábrám Égyiptomba érkezék, láták az égyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép. 15 Mikor megláták őt a Faraó főemberei, magasztalák a Faraó előtt és elvivék az asszonyt a Faraó udvarába. 16 És jól tőn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi. 17 De megveré az Úr a Faraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért. 18 Hívatá azért a Faraó Ábrámot és monda: Miért mívelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged? 19 Miért mondottad: Húgom ő; azért vevém magamnak feleségűl. Most már imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el. 20 És parancsola felőle a Faraó némely embereknek, a kik elbocsáták őtet és az ő feleségét, és mindenét a mije vala.

Abrão, chamado de Deus, vai a Canaã

1 Ora, disse *At 7.3;Hb 11.8Jeová a Abrão: Sai-te da tua terra, da tua parentela e da casa de teu pai para a terra que te mostrarei; 2 *Gn 17.4-5;18.18farei de ti uma grande nação, e te *Gn 22.17abençoarei, e engrandecerei o teu nome. *Zc 8.13Sê tu uma bênção. 3 *Gn 27.29Abençoarei os que te abençoarem e amaldiçoarei aquele que te amaldiçoar; *At 3.25;Gl 3.8por meio de ti, serão benditas todas as famílias da terra. 4 Partiu, pois, Abrão, como Jeová lhe ordenara, e *Gn 11.27,31foi com ele Ló; tinha Abrão setenta e cinco anos quando saiu de Harã. 5 Abrão levou consigo a Sarai, sua mulher, e a Ló, filho de seu irmão, e todos os *Gn 13.6bens que tinham adquirido, e as *Gn 14.14;Lv 22.11almas que lhes acresceram em Harã; saíram para ir à terra de Canaã; e lá chegaram. 6 Atravessou Abrão a terra até o lugar de *Gn 35.4;Dt 11.30Siquém, até o terebinto de Moré. Nesse tempo, estavam os cananeus na terra. 7 *Gn 17.1;18.1Apareceu Jeová a Abrão e disse: *Gn 13.15;15.18;Gl 3.16À tua semente darei esta terra. Ali, edificou Abrão *Gn 13.18;22.9um altar a Jeová, que lhe aparecera. 8 Passando dali para o monte ao oriente de Betel, levantou a sua tenda, ficando-lhe *Js 8.9,12Betel ao ocidente, e Ai, ao oriente; ali, edificou um altar a Jeová e *Gn 4.26;21.33invocou o nome de Jeová. 9 Continuou Abrão o seu caminho, indo sempre para o *Gn 13.1,3;20.1;24.62Neguebe.

Abrão desce ao Egito

10 Havia fome naquela terra; Abrão, pois, desceu ao Egito para peregrinar ali, porquanto era grande a fome na terra. 11 Quando ele estava quase a entrar no Egito, disse a Sarai, sua mulher: Ora, bem sei que és *Gn 26.7;29.17mulher formosa à vista. 12 *Gn 20.11Acontecerá que, quando os egípcios te virem, hão de dizer: Esta é a mulher dele, e me matarão a mim, mas a ti te guardarão em vida. 13 Dize, pois, que és minha *Gn 20.2,5,12irmã; para que me vá bem por tua causa, e para que viva *Jr 38.17,20a minha alma em atenção a ti. 14 Tendo Abrão entrado no Egito, viram os egípcios que a mulher era em extremo formosa. 15 Os príncipes de Faraó viram-na e gabaram-na diante de Faraó; e *Gn 20.2foi levada a mulher para a casa de Faraó. 16 Ele *Gn 20.14tratou bem a Abrão por amor dela; e *Gn 13.2este veio a ter ovelhas, bois, jumentos, servos, servas, jumentas e camelos. 17 Mas *Sl 105.14feriu Jeová a Faraó e a sua casa com grandes pragas por causa de Sarai, mulher de Abrão. 18 Então, chamou Faraó a Abrão e disse: *Gn 20.9-10Que é isso que me fizeste? Por que não me disseste que ela era tua mulher? 19 Por que disseste: É minha irmã? Assim a tomei para ser minha mulher. Agora, pois, eis tua mulher; toma-a e vai-te. 20 Faraó deu ordens à sua gente a respeito dele, e o conduziram pelo caminho, a ele, sua mulher e tudo o que tinha.