Gênesis 22

Ábrahám kész feláldozni fiát

1 És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok. 2 És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked. 3 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala. 4 Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről. 5 És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok. 6 Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt. 7 És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány? 8 És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt. 9 Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére. 10 És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát. 11 Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. 12 És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem. 13 És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett. 14 És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.

Az igéretek megerősíttetnek

15 És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből. 16 És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: 17 Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. 18 És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek. 19 Megtére azért Ábrahám az ő szolgáihoz, és felkelének és együtt elmenének Beérsebába, mert lakozék Ábrahám Beérsebában.

Nákhor utódai

20 És lőn ezeknek utánna, hírt hozának Ábrahámnak mondván: Ímé Milkha is szűlt fiakat Nákhornak, a te atyádfiának: 21 Úzt az ő elsőszülöttét, és Búzt annak testvérét, és Kemuélt Arámnak atyját. 22 És Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Bethuélt. 23 Bethuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a nyolczat szűlé Milkha Nákhornak az Ábrahám atyjafiának. 24 Az ő ágyasa is, kinek neve Reuma vala, szűlé néki Tebáhot, Gakhámot, Thakhást és Mahákhát.

Deus prova a Abraão

1 Depois disto, *Dt 8.2,16experimentou Deus a Abraão e lhe disse: *Gn 22.11Abraão. Este lhe respondeu: Eis-me aqui. 2 Acrescentou Deus: Toma *Gn 22.12,16;Jo 3.16;1Jo 4.9teu filho, teu único filho, Isaque, a quem amas, e vai à terra de *2Cr 3.1Moriá; oferece-o ali em *Gn 8.20holocausto sobre um dos montes que te hei de mostrar. 3 Levantou-se, pois, Abraão de manhã cedo e albardou o seu jumento, levando consigo dois de seus moços e a Isaque, seu filho; tendo fendido a lenha para o holocausto, levantou-se e foi ao lugar que Deus lhe havia dito. 4 Ao terceiro dia, levantando Abraão os olhos, viu o lugar de longe. 5 Disse a seus moços: Ficai-vos aqui com o jumento, e eu e o mancebo iremos até lá; depois de adorarmos, voltaremos a vós. 6 Tomou a lenha do holocausto e a *Jo 19.17pôs sobre Isaque, seu filho; tomou também na mão o fogo e o cutelo, e caminharam ambos juntos. 7 Disse Isaque a Abraão, seu pai: Meu Pai! Respondeu Abraão: Eis-me aqui, meu filho! Perguntou-lhe Isaque: Eis o fogo e a lenha, porém onde está *Êx 29.38-42;Jo 1.29,36;Ap 13.8o cordeiro para o holocausto? 8 Respondeu Abraão: Deus proverá para si, meu filho, o cordeiro para o holocausto; assim, caminharam ambos juntos.

9 Chegaram *Gn 22.2ao lugar que Deus lhe havia dito; e ali edificou Abraão *Gn 12.7-8;13.18o altar, e pôs a lenha em ordem, e, tendo ligado a Isaque, seu filho, *Hb 11.17-19deitou-o sobre o altar, em cima da lenha. 10 Então, estendeu a mão e pegou no cutelo para imolar a seu filho. 11 Mas bradou-lhe do céu *Gn 16.7-11;21.17-18o Anjo de Jeová: Abraão! Abraão! Ele respondeu: Eis-me aqui! 12 Continuou o anjo: Não estendas a mão sobre o mancebo e não lhe faças nada; pois, agora, sei que tu temes a Deus, visto que não me negaste *Gn 22.2,16teu filho, teu único filho. 13 Tendo levantado Abraão os olhos, olhou, e eis atrás de si um carneiro embaraçado num mato pelos chifres; foi, tomou o carneiro e ofereceu-o em holocausto em lugar de seu filho. 14 Chamou Abraão àquele lugar Jeová-Jiré; donde, até o dia de hoje, se diz: *Gn 22.7No monte de Jeová se provê. 15 Então, bradou desde o céu o Anjo do Senhor a Abraão, pela segunda vez, 16 e disse: *Hb 6.13-14Por mim mesmo jurei, diz Jeová, porque fizeste isto e não me negaste teu filho, 17 que deveras te abençoarei e multiplicarei a tua descendência *Gn 15.5;26.4como as estrelas do céu e *Gn 32.12como a areia que está na praia do mar. *Gn 24.60Ela possuirá a porta dos seus inimigos, 18 e, *Gl 3.8,16;At 3.25por tua semente, se abençoarão todas as nações da terra, porque *Gn 18.19obedeceste à minha voz. 19 *Gn 22.5Então, voltou Abraão a seus moços, eles se levantaram e foram juntos a Berseba. Abraão habitou em Berseba.

A família de Naor

20 Depois destas coisas, foi dada notícia a Abraão nestes termos: Eis que *Gn 11.29Milca também tem dado à luz filhos a Naor, teu irmão: 21 Uz, seu primogênito, Buz, seu irmão, Quemuel, pai de Arã, 22 Quésede, Hazo, Pildas, Jidlafe e Betuel. 23 Betuel gerou a *Gn 24.15Rebeca; estes oito deu à luz Milca a Naor, irmão de Abraão. 24 Sua concubina chamava-se Reumá, que também deu à luz filhos: Tebá, Gaã, Taás e Maaca.