Gênesis 43

József bátyjai Benjáminnal együtt mennek Égyiptomba

1 Az éhség pedig elhatalmazott vala az országon. 2 És lőn mikor fogytán vala az eleség, melyet Égyiptomból hoztak vala, monda nékik az ő atyjok: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget. 3 És felele néki Júda, mondván: Erősen fogadkozék az a férfiú, mondván: Színem elé ne kerűljetek, ha veletek nem lesz a ti atyátokfia. 4 Ha azért elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget; 5 Ha pedig el nem bocsátod, nem megyünk, mert az a férfiú megmondá nékünk: Színem elé ne kerűljetek, ha a ti atyátokfia veletek nem lesz. 6 És monda Izráel: Miért cselekedtetek gonoszul velem, hogy megmondtátok annak a férfiúnak, hogy még van egy öcsétek? 7 Azok pedig mondának: Nagyon tudakozódék az a férfiú felőlünk és nemzetségünk felől, mondván: Él-é még atyátok? van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti atyátokfiát? 8 És monda Júda Izráelnek, az ő atyjának: Bocsásd el azt a fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink. 9 Én leszek kezes érette, az én kezemből kérd elő. Ha vissza nem hozom őt hozzád, és elődbe nem állítom őt, mind éltig bűnös legyek előtted. 10 Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig már kétszer is megjöhettünk volna. 11 És monda nékik Izráel az ő atyjok: Ha csakugyan így kell lenni, akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld válogatott gyümölcseiből a ti edényeitekbe, és vigyetek ajándékot annak a férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, fűszerszámokat, mirhát, diót, mandulát. 12 Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sőt a mely pénzt meghoztatok a ti zsákjaitok szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, talán tévedés ez. 13 Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a férfiúhoz. 14 A mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet találjatok annál a férfiúnál, és bocsássa vissza ti veletek a másik atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.

József szivesen fogadja testvéreit

15 Vevék azért a férfiak azt az ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az ő kezökbe, és Benjámint, és felkelének és alámenének Égyiptomba, és megállának József előtt. 16 A mint meglátá József ő velök Benjámint, monda az ő háza gondviselőjének: Vidd be azokat az embereket a házba, és ölj barmot, s készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek ma délben. 17 És az a férfiú aképen cselekedék, amint József parancsolta vala, és bevivé az a férfiú azokat az embereket a József házába. 18 És megfélemlének azok az emberek, a miért bevivék őket a József házába, és mondának: A pénzért hozattatánk ide be, mely először a mi zsákjainkba tétetett volt, hogy reánk rohanjon, megtámadjon és minket rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt. 19 És járulának József házának gondviselőjéhez, és szólának néki a ház ajtajában. 20 És mondának: Kérünk uram! Ennekelőtte alájöttünk vala eleséget venni. 21 És lőn mikor éjjeli szállásra jutánk és kioldjuk vala a mi zsákjainkat: ímé mindenikünknek pénze az ő zsákjának szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal. 22 De más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket zsákjainkba. 23 És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti atyátok Istene adta néktek azt a kincset zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És kihozá hozzájok Simeont. 24 Bevivé azután a férfiú azokat az embereket a József házába, és vizet hozata, és megmosák lábaikat, és abrakot is ada az ő szamaraiknak.

József megvendégeli testvéreit

25 Ők pedig elkészíték az ajándékot mire József délben megjöve; mert megértették vala, hogy ott ebédelnek. 26 Mikor József haza jöve, bevivék néki az ajándékot, mely kezökben vala, a házba, és leborulának előtte a földig. 27 És kérdezősködék egészségök felől, s monda: Egészségben van-é a ti vén atyátok, a kiről nékem szóltatok? él-é még? 28 Azok pedig mondának: Egészségben van a te szolgád, a mi atyánk, még él. És meghajták magokat és leborulának. 29 És felemelé szemeit és látá Benjámint az ő atyjafiát, az ő anyjának fiát, és monda: Ez-é a ti legkisebbik atyátokfia, a ki felől nékem szóltatok vala? És ismét monda: Az Isten légyen hozzád kegyelmes, fiam! 30 Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede szíve az ő öcscse iránt, és erőlteti vala a sírás; beméne azért szobájába, és ott síra. 31 Azután megmosá orczáját, és kiméne, és megtartóztatá magát, és monda: Hozzatok enni valót. 32 És elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön: Mert nem ehettek az Égyiptombeliek együtt a héberekkel, mert utálatos az az Égyiptombeliek előtt. 33 Leűlének azért ő előtte, az elsőszülött az ő elsőszülöttsége szerint, és a fiatalabb az ő fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének egymásra. 34 Ő pedig részt juttata azoknak maga elől és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala mindnyájok részénél. És ivának és megittasodának ő nála.

Os irmãos de José descem outra vez ao Egito com Benjamim

1 A *Gn 41.56-57fome era gravíssima na terra. 2 Tendo eles acabado de comer o trigo que trouxeram do Egito, disse-lhes seu pai: Voltai, comprai-nos um pouco de mantimento. 3 Respondeu-lhe Judá: *Gn 43.5;44.23Fortemente nos protestou o homem, dizendo: Não vereis a minha face, se vosso irmão não estiver convosco. 4 Se queres enviar conosco nosso irmão, desceremos e te compraremos mantimento; 5 mas, se não queres enviá-lo, não desceremos, pois o homem nos disse: Não vereis a minha face, se vosso irmão não estiver convosco. 6 Perguntou Israel: Por que me fizestes este mal, fazendo saber ao homem que tínheis outro irmão? 7 Responderam eles: O homem perguntou particularmente por nós e pela nossa parentela, dizendo: *Gn 42.13;43.27Vive ainda vosso pai? Tendes ainda outro irmão? Respondemos-lhe segundo o teor destas palavras; podíamos, porventura, saber com certeza que ele havia de dizer: Fazei descer vosso irmão? 8 Então, disse Judá a Israel, seu pai: Envia o moço comigo, e levantar-nos-emos e iremos; *Gn 42.2para que vivamos e não morramos, nem nós, nem tu, nem nossos filhinhos. 9 *Gn 42.37Eu serei fiador dele, da minha mão o requererás: se eu to não trouxer e o não colocar diante da tua face, serei réu de crime para contigo em todo o tempo. 10 Se não nos tivéssemos demorado, certamente, já segunda vez teríamos estado de volta. 11 Respondeu-lhes Israel, seu pai: Se é assim, então, fazei isso: tomai dos melhores frutos da terra nas vossas vasilhas e levai ao homem um *Gn 43.25-26presente: um pouco de *Gn 37.25bálsamo, e um pouco de mel, tragacanto, e ládano, nozes de pistácia, e amêndoas. 12 Levai também em vossas mãos dinheiro em dobro; *Gn 43.21-22o dinheiro que foi posto na boca dos vossos sacos, tornai a levá-lo em vossas mãos; bem pode ser que fosse engano. 13 Levai também vosso irmão, levantai-vos e ide ter com o homem; 14 Deus *Gn 17.1;28.3;35.11Todo-Poderoso vos *Sl 106.46dê misericórdia diante do homem, para que ele vos restitua *Gn 42.24vosso irmão Benjamim. Mas, quanto a mim, *Gn 42.36se eu ficar sem filhos, sem filhos ficarei. 15 Tomaram, pois, os homens *Gn 43.11aquele presente, e o dinheiro em dobro, e a Benjamim; levantando-se, desceram ao Egito e apresentaram-se a José.

Os irmãos de José jantam com ele

16 Vendo José a Benjamim com eles, disse ao despenseiro de sua casa: Conduze os homens para casa, mata reses e apronta tudo; pois eles hão de comer comigo ao meio-dia. 17 Fez o homem como José ordenara e levou os homens para a casa de José. 18 Os homens tiveram medo, porque foram levados à casa de José; e disseram: É por causa do dinheiro que da outra vez foi reposto em nossos sacos que somos trazidos aqui, para nos assaltar, e cair sobre nós, e reduzir-nos à escravidão, tanto a nós como aos nossos jumentos. 19 Tendo-se chegado ao despenseiro da casa de José, disseram-lhe à porta da casa: 20 Senhor meu, na verdade, descemos dantes a comprar mantimento; 21 quando chegamos à estalagem, abrimos os nossos sacos, e eis *Gn 42.35que o dinheiro de cada um estava na boca do seu saco, nosso dinheiro por seu peso; *Gn 43.12,15tornamos a trazê-lo em nossas mãos. 22 Outro dinheiro trouxemos em nossas mãos para comprarmos mantimento; não sabemos quem tenha posto o nosso dinheiro em nossos sacos. 23 Ele disse: Paz seja convosco, não temais; *Gn 42.28o vosso Deus e o Deus de vossos pais deu-vos um tesouro nos vossos sacos; o vosso dinheiro chegou a mim. *Gn 42.24Ele lhes trouxe fora Simeão. 24 Então, os conduziu para a casa de José e *Gn 18.4;19.2;24.32deu-lhes água, e eles lavaram os pés; também deu de comer aos jumentos deles. 25 Eles prepararam o *Gn 43.11,15presente para quando José viesse ao meio-dia, pois ouviram que ali haviam de comer.

26 Tendo José entrado em casa, trouxeram-lhe para dentro o presente que tinham nas suas mãos e *Gn 37.7,10prostraram-se perante ele com o rosto em terra. 27 Ele lhes perguntou como estavam e disse: *Gn 43.7;Gn 45.3Vai bem vosso pai, o velho de quem me falastes? Ainda vive? 28 Responderam eles: Vai bem o teu servo, nosso pai; ele ainda vive. *Gn 37.7,10E inclinaram as cabeças e prostraram-se. 29 José levantou os olhos, e viu a Benjamim, seu irmão, filho de sua mãe, e perguntou: Este é o *Gn 42.13vosso irmão mais pequeno, de quem me falastes? E disse: *Nm 6.25;Sl 67.1Deus se compadeça de ti, meu filho. 30 José apressou-se, porque se lhe comoveram as entranhas por causa de seu irmão. Procurou onde chorar e, entrando na sua câmara, *Gn 42.24;45.2,14-15;46.29chorou ali. 31 Tendo lavado o rosto, saiu; e *Gn 45.1conteve-se e disse: Ponde a comida na mesa. 32 Serviram-lhe a ele à parte, e a eles também, à parte, e, à parte, aos egípcios que comiam com ele; os egípcios não podiam comer com os hebreus, porquanto é isso *Gn 46.34abominação aos egípcios. 33 Sentaram-se diante dele, *Gn 42.7o primogênito segundo a sua primogenitura, e o mais moço segundo a sua mocidade; e os homens se maravilharam entre si. 34 Enviou-lhes as porções que estavam diante dele; mas *Gn 35.24a porção de Benjamim era cinco vezes maior do que qualquer porção deles. Eles beberam e se regalaram com ele.