Ábrám különválik Lóttól
1 Feljöve azért Ábrám Égyiptomból, ő és az ő felesége, és mindene valamije vala, és Lót is ő vele, a déli tartományba. 2 Ábrám pedig igen gazdag vala barmokkal, ezüsttel és aranynyal. 3 És méne helyről helyre délfelől mind Béthelig, oda a hol először vala az ő sátora, Béthel és Hái között. 4 Annak az oltárnak helyére, melyet ott elsőben készített vala: és segítségűl hívá ott Ábrám az Úrnak nevét. 5 Lótnak is pedig, a ki Ábrámmal jár vala, valának juhai, ökrei és sátorai. 6 És nem bírá meg őket az a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk vala, és nem lakhatának együtt. 7 Versengés is támada az Ábrám barompásztorai között, és a Lót barompásztorai között; és a Kananeusok és a Perizeusok is ott laknak vala akkor azon a földön. 8 Monda azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem és közötted, se az én pásztoraim között és a te pásztoraid között: hiszen atyafiak vagyunk. 9 Avagy nincsen-é előtted mind az egész föld? Válj el kérlek, tőlem; ha te balra tartasz, én jobbra megyek; ha te jobbra menéndesz, én balra térek. 10 Felemelé azért Lót az ő szemeit, és látá, hogy a Jordán egész melléke bővizű föld; mert minekelőtte elvesztette volna az Úr Sodomát és Gomorát, mind Czoárig olyan vala az, mint az Úr kertje, mint Égyiptom földe. 11 És választá Lót magának a Jordán egész mellékét, és elköltözék Lót kelet felé: és elválának egymástól. 12 Ábrám lakozik vala a Kanaán földén, Lót pedig lakozik vala a Jordán-melléki városokban, és sátoroz vala Sodomáig. 13 Sodoma lakosai pedig nagyon gonoszok és bűnösök valának az Úr előtt.
Ismételt ígéret Ábrámnak
14 Az Úr pedig monda Ábrámnak, minekutánna elválék tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, a hol vagy, északra, délre, keletre és nyugotra. 15 Mert mind az egész földet, a melyet látsz, néked adom, és a te magodnak örökre. 16 És olyanná tészem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek porát, a te magod is megszámlálható lesz. 17 Kelj fel, járd be ez országot hosszában és széltében: mert néked adom azt. 18 Elébb mozdítá azért sátorát Ábrám, és elméne, és lakozék Mamré tölgyesében, mely Hebronban van, és oltárt építe ott az Úrnak.
Abrão volta do Egito e separa-se de Ló
1 Saiu do Egito Abrão com sua mulher e com tudo o que tinha, e Ló, com ele, para o Gn 12.9Neguebe. 2 Abrão era muito rico em gado, em prata e em ouro. 3 Fez as suas jornadas do Neguebe até Betel, até o lugar onde primeiro estivera a sua tenda, Gn 12.8entre Betel e Ai, 4 até o lugar do altar, que dantes ali havia feito; ali, invocou Abrão o nome de Jeová. 5 Gn 12.5Ló também, que ia com Abrão, tinha rebanhos, gado e tendas. 6 Gn 36.7A terra não podia sustentá-los, de maneira que habitassem juntos, Gn 12.5,16;13.2porque eram muitos os seus bens; de modo que não podiam habitar juntos. 7 Houve Gn 26.20contenda entre os pastores do gado de Abrão e os pastores do gado de Ló; naquele tempo, habitavam Gn 12.6;15.19-21os cananeus e os ferezeus na terra. 8 Pv 15.18;20.3Disse Abrão a Ló: Não haja contenda entre mim e ti, e entre os meus pastores e os teus, porque somos irmãos. 9 Porventura, não está toda a terra diante de ti? Rogo-te que te apartes de mim: se tu fores para a esquerda, eu irei para a direita; porém, se tu fores para a direita, eu irei para a esquerda. 10 Ló levantou os olhos e viu toda a Gn 19.17-29;Dt 34.3planície do Jordão, e que era toda bem regada (antes de haver Jeová destruído Sodoma e Gomorra), como o Gn 2.8jardim de Jeová, como Gn 47.6a terra do Egito, até chegar a Gn 14.8;Dt 34.3Zoar. 11 Assim Ló escolheu para si toda a planície do Jordão e partiu para o oriente; apartaram-se um do outro. 12 Habitou Abrão na terra de Canaã, e Ló, nas Gn 14.2;19.24-25cidades da planície e foi armando a sua tenda até chegar a Sodoma. 13 Ora, os homens de Sodoma eram maus e Gn 39.9;Nm 32.23;2Pe 2.7-8grandes pecadores contra Jeová.
Jeová promete-lhe a terra de Canaã
14 Disse Jeová a Abrão, depois que Ló se separou dele: Dt 3.27;34.1-4Levanta, agora, os olhos, e desde o lugar onde estás olha para o norte, para o sul, para o oriente e para o ocidente; 15 Gn 12.7porque toda essa terra que vês Gn 13.17;15.7-8;17.8te hei de dar a ti e à tua semente, para sempre. 16 Farei a tua semente Gn 16.10;28.14;Nm 23.10como o pó da terra; de maneira que se alguém poder contar o pó da terra, então, também poderá ser contada a tua semente. 17 Levanta-te, Nm 13.17-24percorre essa terra no seu comprimento e na sua largura: porque Gn 13.15a hei de dar a ti. 18 Abrão mudou a sua tenda e foi habitar perto dos terebintos de Gn 14.13Manre, que está em Hebrom, e ali edificou um Gn 8.20;12.7-8altar a Jeová.
/images/a/Tcg2NiV7ce24OT6kCIQGR)
/images/a/a0208299-6f37-40a0-66e1-2576b9435f00)