Gênesis 18

Az Úr látogatása Ábrahámnál

1 Megjelenék pedig ő néki az Úr a Mamré tölgyesében, és ő űl vala a sátor ajtajában, a hő napon. 2 És felemelé az ő szemeit, és látá, hogy ímé három férfiú áll ő előtte. És látván, eléjök siete a sátor ajtajából, és földig meghajtá magát. 3 És monda: Jó Uram, ha kedves vagyok te előtted, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat. 4 Hadd hozzanak, kérlek, egy kevés vizet, és mossátok meg a ti lábaitokat, és dőljetek le a fa alatt. 5 Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket, azután menjetek tovább, mert azért tértetek be a ti szolgátokhoz. És mondának: Cselekedjél, a mint szólál. 6 És besiete Ábrahám a sátorba Sárához, és monda: Siess, gyúrj meg három mérték lisztlángot, és csinálj pogácsát. 7 A baromhoz is elfuta Ábrahám, és hoza egy gyenge kövér borjút, és adá a szolgának, az pedig siete azt elkészíteni. 8 És vőn vajat és tejet, és a borjút, melyet elkészített vala, és eléjök tevé: és ő mellettök áll vala a fa alatt, azok pedig evének.

Izsák újra megigértetik

9 És mondának néki: Hol van Sára a te feleséged? Ő pedig felele: Ímhol van a sátorban. 10 És monda: Esztendőre ilyenkor bizonynyal megtérek hozzád és ímé akkor a te feleségednek Sárának fia lesz. Sára pedig hallgatózik vala a sátor ajtajában, mely annak háta megett vala. 11 Ábrahám pedig és Sára élemedett korú öregek valának; megszünt vala Sáránál az asszonyi természet. 12 Nevete azért Sára ő magában, mondván: Vénségemre lenne-é gyönyörűségem? meg az én uram is öreg! 13 És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szűlhetek-é, holott én megvénhedtem? 14 Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. 15 Sára pedig megtagadá, mondván: Nem nevettem én; mivelhogy fél vala. De monda az Úr: Nem úgy van, mert bizony nevettél.

Az Úr megjelenti Sodoma vesztét

16 Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket. 17 És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok? 18 Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei. 19 Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle. 20 Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett: 21 Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.

Ábrahám közbenjárása

22 És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala. 23 És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe? 24 Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak? 25 Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot? 26 És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért. 27 És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok. 28 Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt. 29 És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért. 30 Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat. 31 És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért. 32 És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért. 33 És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.

Aparecem três anjos a Abraão

1 Apareceu *Gn 12.7;17.1Jeová a Abraão junto aos *Gn 13.18;14.13terebintos de Manre, quando ele estava sentado à entrada da tenda, no calor do dia. 2 Tendo ele levantado os olhos, olhou, e eis que três *Gn 18.16,22;32.24;Js 5.13;Jz 13.6-11homens estavam de pé em frente dele; quando os viu, correu da entrada da tenda para os receber, prostrou-se em terra 3 e disse: Senhor meu, se tenho achado graça nos teus olhos, rogo-te que não passes de teu servo: 4 que seja trazida um pouco de água, *Gn 19.2;24.32;43.24lavai os pés e reclinai-vos debaixo da árvore; 5 *Jz 6.18-19;13.15-16trarei um bocado de pão, e confortai o vosso coração; depois, ireis adiante, pois, por isso chegastes ao vosso servo. Responderam: Faze assim como disseste. 6 Apressou-se Abraão em entrar na tenda a ter com Sara e disse: Amassa depressa três medidas de flor de farinha e faze pão assado ao borralho. 7 Correu Abraão ao gado, tomou um bezerro tenro e bom e deu-o ao criado, que se apressou em prepará-lo. 8 Então, tomou leite azedo, e leite fresco, e o bezerro que mandara preparar e pôs tudo diante deles. Ficou de pé ao lado deles debaixo da árvore, e eles comeram.

9 Eles lhe perguntaram: Onde está Sara, tua mulher? Respondeu ele: Ela está na tenda. 10 Disse um deles: *Rm 9.9Certamente, voltarei a ti daqui a um ano; e Sara, tua mulher, terá um filho. Ouviu-o Sara à entrada da tenda, que estava atrás dele. 11 Ora, *Gn 17.17Abraão e Sara eram já velhos e de idade avançada; e a Sara tinha cessado o costume das mulheres. 12 Assim, riu-se Sara consigo, dizendo: Terei prazer, depois de envelhecida, *1Pe 3.6sendo também velho o meu senhor? 13 Perguntou Jeová a Abraão: Porque se riu Sara, dizendo: É verdade que eu, que sou velha, darei à luz um filho? 14 *Jr 32.17,27Há, porventura, alguma coisa que seja demasiadamente difícil a Jeová? Ao *Gn 17.21;18.10tempo determinado, daqui a um ano, voltarei a ti, e Sara terá um filho. 15 Então, Sara, porque teve medo, o negou, dizendo: Não me ri. Mas ele disse: Não é assim; pois tu te riste.

Jeová anuncia a destruição de Sodoma e Gomorra

16 Tendo-se levantado dali *Gn 18.2,22;19.1os homens, olharam para Sodoma; e Abraão ia com eles para os encaminhar. 17 *Gn 18.22,26,33Disse Jeová: Ocultarei eu a Abraão o que *Gn 18.21;19.24faço; 18 visto que Abraão, certamente, virá a ser uma grande e poderosa nação, e por meio dele serão benditas *Gl 3.8todas as nações da terra? 19 Porque o tenho *Ne 9.7;Am 3.2conhecido, a fim de que ordene a seus filhos e a sua casa depois dele *Gn 17.9que guardem o caminho de Jeová, para praticarem a justiça e o juízo; a fim de que Jeová faça vir sobre *Gn 12.2-3Abraão o que a respeito dele tem falado. 20 Disse mais Jeová: *Gn 19.13;Ez 16.49-50Em verdade, o clamor de Sodoma e Gomorra tem-se multiplicado, e o seu pecado tem-se agravado muito; 21 *Gn 11.5;Êx 3.8descerei e verei se em tudo têm praticado segundo o seu clamor, que é chegado a mim; e, se assim não é, sabê-lo-ei.

Abraão intercede com Deus

22 Então, os *Gn 18.16;19.1homens voltaram dali os seus rostos, e foram em direção a Sodoma; porém Abraão ficou ainda em pé diante de *Gn 18.17Jeová. 23 Chegando-se Abraão, disse: *Êx 23.7Hás de perder os justos com os ímpios? 24 Há, talvez, cinquenta justos dentro da cidade; destruirás e não pouparás o lugar por amor dos cinquenta justos que estão ali? 25 Longe de ti fazeres tal coisa, que mates *Dt 1.16-17os justos com os ímpios, de sorte que sejam os justos como os ímpios; seja isto longe de ti: não fará justiça *Dt 32.4o Juiz de toda a terra? 26 Respondeu Jeová: Se eu achar em Sodoma cinquenta justos dentro da cidade, perdoarei o lugar todo por amor deles. 27 Disse-lhe mais Abraão: Eis que tomei a liberdade de falar ao Senhor, ainda *Gn 3.19;Jó 30.19;42.6que sou pó e cinza: 28 porventura, faltarão cinco para os cinquenta justos; destruirás toda a cidade porque lhe faltam estes cinco? Respondeu ele: Não a destruirei, se achar ali quarenta e cinco. 29 Disse-lhe ainda mais Abraão: Porventura, se acharão ali quarenta. Respondeu ele: Não o farei por amor dos quarenta. 30 Disse Abraão: *Êx 32.22Não se ire o Senhor, e falarei; porventura, achar-se-ão ali trinta. Respondeu o Senhor: Não o farei, se eu achar ali trinta. 31 Disse Abraão: Eis que tomei a liberdade de falar ao Senhor; porventura, achar-se-ão ali vinte. Respondeu o Senhor: Não a destruirei por amor dos vinte. 32 Disse Abraão: Não se ire o Senhor, e ainda falarei somente esta vez; porventura, achar-se-ão ali dez. Respondeu o Senhor: Não a destruirei por amor dos dez. 33 *Gn 17.22;35.13Foi-se Jeová logo que acabou de falar com Abraão; e Abraão voltou para o seu lugar.