Gênesis 29

Jákób szolgál Lábánnál

1 Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére. 2 És látá, hogy ímé egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kő vala: 3 Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára. 4 És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk. 5 És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük. 6 Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az ő leánya Rákhel ímhol jő a juhokkal. 7 És monda Jákób: Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek. 8 Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat. 9 Még beszélget vala velők, mikor megérkezék Rákhel az ő atyja juhaival, melyeket legeltet vala. 10 S lőn, a mint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az ő anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait. 11 És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra. 12 S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy ő az ő atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ő atyjának. 13 És lőn mikor Lábán Jákóbnak, az ő húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá őt, és bevivé az ő házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak. 14 És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig, 15 És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred? 16 Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel. 17 Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetű és szép tekintetű vala. 18 Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért. 19 És monda Lábán: Jobb néked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj én nálam. 20 Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala őt.

Jákób házasélete

21 És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én időm kitelt, hadd menjek be hozzá. 22 És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat. 23 Estve pedig vevé az ő leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne ő hozzá. 24 És Lábán az ő szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az ő leányának Leának. 25 És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem? 26 Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik előtt. 27 Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig. 28 Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az ő leányát feleségűl. 29 És adá Lábán az ő leányának Rákhelnek, az ő szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen. 30 És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála ő nála még más hét esztendeig. 31 És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala. 32 Fogada azért Lea az ő méhében és szűle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem. 33 Azután ismét teherbe esék és szűle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak. 34 És megint teherbe esék és szűle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szűltem néki; azért nevezé nevét Lévinek. 35 És ismét teherbe esék, és fiat szűle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszűnék a szűléstől.

Jacó encontra-se com Raquel

1 Jacó pôs-se a caminho e chegou à terra *Jz 6.3,33dos filhos do Oriente. 2 Olhou, e eis *Gn 24.10-11;Êx 2.15-16um poço no campo, e três rebanhos de ovelhas deitadas junto dele; pois desse poço é que se dava de beber aos rebanhos. Era grande a pedra que tapava a boca do poço. 3 Ali se ajuntavam todos os rebanhos; e removiam os pastores a pedra da boca do poço, davam de beber às ovelhas e tornavam a pôr a pedra no seu lugar, sobre a boca do poço. 4 Perguntou-lhes Jacó: Irmãos meus, donde sois? Responderam eles: Somos *Gn 28.10de Harã. 5 Perguntou-lhes: Conheceis a Labão, *Gn 24.24,29filho de Naor? Responderam: Conhecemos. 6 Está ele bom? Continuou Jacó. Responderam: Está bom; *Êx 2.16eis que Raquel, sua filha, vem vindo com as ovelhas. 7 Disse-lhes: É ainda muito dia, nem é tempo de se ajuntar o gado; dai de beber às ovelhas e ide apascentá-las. 8 Não o podemos, responderam eles, até que se ajuntem todos os rebanhos e seja removida a pedra da boca do poço; então, damos de beber às ovelhas. 9 Estando Jacó ainda falando com eles, veio Raquel com as ovelhas de seu pai; porque ela as apascentava. 10 Quando Jacó viu a Raquel, filha de Labão, irmão de sua mãe, chegou-se, removeu a pedra da boca do poço e deu de beber ao rebanho de Labão, irmão de sua mãe. 11 Então, Jacó beijou a Raquel e, levantando a voz, chorou. 12 Jacó contou a Raquel que ele era *Gn 28.5irmão de seu pai e que era filho de Rebeca; e ela, *Gn 24.28correndo, foi noticiá-lo a seu pai.

Jacó na casa de Labão

13 Tendo *Gn 24.29-31Labão ouvido as novas de Jacó, filho de sua irmã, correu-lhe ao encontro, *Gn 33.4abraçou-o, e beijou-o e levou-o à sua casa. Relatou Jacó a Labão todas estas coisas. 14 Disse-lhe Labão: Verdadeiramente, tu és *Jz 9.2meu osso e minha carne. E Jacó ficou com ele por espaço de um mês. 15 Depois, perguntou Labão a Jacó: Acaso, porque és meu irmão, deves, portanto, servir-me de graça? Dize-me que será *Gn 31.41o teu salário? 16 Ora, Labão tinha duas filhas: o nome da mais velha era Lia, e o da mais moça, Raquel. 17 Lia tinha os olhos tenros, mas Raquel *Gn 12.11,14;26.7era formosa de porte e de semblante. 18 E Jacó *Gn 24.67amava a Raquel e disse: Sete anos *Os 12.12te servirei por ter a Raquel, tua filha mais moça. 19 Respondeu-lhe Labão: Melhor é que eu a dê a ti que a outro homem; fica comigo. 20 Assim, serviu Jacó sete anos por amor a Raquel; e estes lhe pareciam como poucos dias, por causa do amor que lhe votava.

Lia e Raquel

21 Jacó disse a Labão: Dá-me minha mulher, pois os meus dias já se completaram, para que eu esteja com ela. 22 Reuniu, pois, Labão todos os homens do lugar e fez um banquete. 23 À tarde, tomou a Lia, sua filha, e trouxe-a a Jacó, que esteve com ela. 24 (Labão deu sua serva Zilpa por serva a Lia, sua filha). 25 Quando amanheceu, eis que era Lia; e perguntou Jacó a Labão: *Gn 12.18;20.9;26.10Que é isso que me fizeste? Porventura, não te servi eu por amor de Raquel? Por que, então, *1Sm 28.12me enganaste? 26 Respondeu Labão: Não se faz assim em nossa terra, que se dê a mais moça antes da primogênita. 27 *Jz 14.12Acabada a semana desta, depois te daremos também a outra pelo *Gn 31.41trabalho de outros sete anos que ainda me servirás. 28 Assim fez Jacó e cumpriu a semana desta; Labão lhe deu por mulher Raquel, sua filha. 29 (Labão deu por serva a Raquel, sua filha, a sua serva Bila). 30 Jacó conheceu também a Raquel e *Gn 29.17-18amava mais a Raquel do que a Lia; e serviu com Labão ainda outros sete anos.

Os filhos de Jacó

31 Vendo Jeová que Lia era desprezada, fê-la fecunda; Raquel, porém, era estéril. 32 Concebeu Lia e deu à luz um filho, a quem chamou Rúben; pois disse: Porque Jeová *Gn 16.11;31.42atendeu à minha aflição; por isso, agora, me amará meu marido. 33 Tendo concebido outra vez, deu à luz um filho; e disse: Porquanto soube Jeová que eu era desprezada, *Dt 21.15portanto, me deu também este filho; e chamou-lhe Simeão. 34 Concebeu ainda outra vez e deu à luz um filho; e disse: Agora, esta vez se unirá meu marido a mim, porque lhe tenho dado três filhos; portanto, lhe chamou *Gn 49.5Levi. 35 De novo concebeu e deu à luz um filho; e disse: Esta vez *Gn 49.8;Mt 1.2louvarei a Jeová. Portanto, lhe chamou Judá; e cessou de dar à luz.