Gênesis 50

Jákób temetése Hebronban

1 József pedig az ő atyja orczájára borúla és siránkozék felette és csókolgatá őt. 2 És megparancsolá József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az ő atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izráelt. 3 Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták őt az Égyiptombeliek hetven napig. 4 És elmúlának az ő siratásának napjai, és szóla József a Faraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok előttetek, szóljatok kérlek a Faraónak, mondván: 5 Az én atyám engem megesketett, mondván: Ímé én meghalok; az én síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek. 6 És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, a mint megesketett téged. 7 Elméne azért József, hogy az ő atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a Faraó szolgái, az ő házának vénei és Égyiptom földének minden vénei. 8 Józsefnek is egész háznépe; és az ő bátyjai, és az ő atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén. 9 Felmenének annakfelette ő vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala. 10 Mikor eljutának Atád szérűjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az ő atyját. 11 És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérűjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Miczrajimnak, mely a Jordánon túl van. 12 Aképen cselekedének azért Jákóbbal az ő fiai, a miképen megparancsolta vala nékik. 13 Elvivék ugyanis őt az ő fiai Kanaán földére és eltemeték őt a Makpelah mezőnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezővel együtt temetésre való örökségnek a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében. 14 És visszatére József Égyiptomba, ő, és az ő atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek vala az ő atyjának temetésére, minekutána eltemette az ő atyját.

József nagylelkűsége

15 A mint láták József bátyjai, hogy az ő atyjok meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, a mit rajta elkövettünk. 16 Izenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az ő holta előtt, mondván: 17 Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák néki. 18 Járulának pedig ő hozzá az ő testvérei is, és leborúlának előtte és mondának: Ímé mi a te szolgáid vagyunk. 19 József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt vagyok-é én? 20 Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa. 21 Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalá őket és szívökre beszéle. 22 József pedig Égyiptomban lakozék; mind ő, mind az ő atyjának házanépe. És éle József száz tíz esztendeig. 23 És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei.

József halála

24 És monda József az ő testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 25 És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal. 26 És meghala József száz tíz esztendős korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Égyiptomban.

A lamentação por Jacó e o seu enterro

1 José se lançou sobre o rosto de seu pai, chorou sobre ele e o beijou. 2 Ordenou a seus servos, os médicos, que *Gn 50.26embalsamassem a seu pai; e os médicos embalsamaram a Israel. 3 Cumpriram-se-lhe quarenta dias, pois assim se cumprem os dias da embalsamação; e os egípcios *Gn 50.10;Nm 20.29;Dt 34.8choraram-no setenta dias.

4 Acabados os dias de o chorarem, disse José à casa de Faraó: Se agora achei graça aos vossos olhos, rogo-vos que faleis aos ouvidos de Faraó: 5 *Gn 47.29-31Meu pai me fez jurar, dizendo: Eis que eu morro; no meu sepulcro que fiz abrir para mim na terra de Canaã, ali me sepultarás. Agora, pois, deixa-me subir e sepultar meu pai; depois, voltarei. 6 Respondeu Faraó: Vai sepultar teu pai como ele te fez jurar. 7 José subiu para sepultar a seu pai; e com ele subiram todos os servos de Faraó, os anciãos da sua casa, e todos os anciãos da terra do Egito, 8 e toda a casa de José, e seus irmãos e a casa de seu pai; somente deixaram na terra de Gósen os seus pequeninos, os seus rebanhos e os seus gados. 9 Subiram com ele tanto carros como cavaleiros; e houve um concurso mui grande. 10 Vieram à eira de Atade, que está além do Jordão, e ali prantearam com mui grande e forte pranto sete dias; e fez José uma lamentação por seu pai. 11 Tendo os moradores da terra, os cananeus, visto o pranto na eira de Atade, disseram: Grande pranto é este dos egípcios; pelo que o lugar foi chamado Abel-Mizraim, que está além do Jordão. 12 Fizeram-lhe seus filhos como lhes havia ordenado: 13 levaram-no para a terra de Canaã e o sepultaram na *Gn 23.16-20cova no campo de Macpela, em frente de Manre, a qual Abraão comprou com o campo para posse de lugar de sepultura a Efrom heteu. 14 Depois de haverem feito isto, voltou José para o Egito, ele, seus irmãos e todos os que com ele subiram para sepultar seu pai.

José anima seus irmãos

15 Vendo os irmãos de José que seu pai tinha morrido, disseram: *Gn 37.28;42.21-22Porventura, José nos aborrecerá e nos retribuirá todo o mal que lhe fizemos. 16 Mandaram, então, esta mensagem a José: Teu pai ordenou antes da sua morte, dizendo: 17 Assim direis a José: Perdoa a transgressão de teus irmãos e o seu pecado, porque te fizeram mal. Agora, pois, rogamos-te que perdoes a transgressão dos servos do Deus de teu pai. José chorou enquanto lhe falavam. 18 Vieram também seus irmãos, *Gn 37.8-10;41.43prostraram-se diante dele e disseram: Nós somos teus servos. 19 Respondeu-lhes José: Não temais; acaso, estou eu em lugar de Deus? 20 Vós, na verdade, *Gn 37.26-27;45.5,7intentastes o mal contra mim; porém Deus o intentou para o bem, para fazer, como é agora, que se conserve muita gente em vida. 21 Agora, pois, não temais; *Gn 45.11;47.12eu vos sustentarei a vós e a vossos filhinhos. Assim, os consolou e lhes falou ao coração.

A morte de José

22 José habitou no Egito, ele e a casa de seu pai; e viveu cento e dez anos. 23 Viu José os filhos de Efraim até a terceira geração; também os filhos de Maquir, filho de Manassés, *Gn 30.3nasceram sobre os joelhos de José. 24 Disse José a seus irmãos: Eu morro; porém *Gn 48.21;Hb 11.22Deus, certamente, vos visitará e vos fará subir desta terra para a terra que jurou a *Gn 13.15,17;15.7-8Abraão, a *Gn 26.3Isaque e a *Gn 28.13;35.12Jacó. 25 José fez os filhos de Israel jurar, dizendo: Certamente, Deus vos visitará, e *Êx 13.19;Js 24.32;Hb 11.22fareis transportar deste lugar os meus ossos. 26 Assim, morreu José, tendo cento e dez anos de idade; *Gn 50.2embalsamaram-no e puseram-no num caixão no Egito.