Gênesis 49

Jákób áldása tizenkét fiára

1 És szólítá Jákób az ő fiait, és monda: Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg néktek, a mi rátok következik a messze jövőben. 2 Gyűljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izráelre, a ti atyátokra. 3 Rúben, te elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban. 4 Állhatatlan, mint a víz, nem leszesz első, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő. 5 Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverök. 6 Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesűljön dicsőségem, mert haragjokban férfit öltek, s kedvök telve inát szegték az ökörnek. 7 Átkozott haragjok, mert erőszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izráelben. 8 Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyáidnak fiai. 9 Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel? 10 Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közűl; míg eljő Siló, és a népek néki engednek. 11 Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében. 12 Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai. 13 Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig s határának széle Czídonig ér. 14 Izsakhár erős csontú szamár, a karámok közt heverész. 15 S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz. 16 Dán ítéli az ő népét, mint Izráel akármelyik nemzetsége. 17 Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik. 18 Szabadításodra várok Uram! 19 Gád! had háborgatja; majd ő hág annak sarkába. 20 Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat. 21 Nafthali, gyorslábú szarvas, az ő beszéde kedves. 22 Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat. 23 Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók: 24 De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izráel pásztorától, kősziklájától. 25 Atyád Istenétől, a ki segéljen; a mindenhatótól, a ki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival. 26 Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közűl kiválasztatottnak koponyájára. 27 Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt. 28 Mind ezek Izráel nemzetségei, tizenketten, és ez az a mit mondott nékik az ő atyjok, mikor őket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.

Jákób végakarata és halála

29 És parancsola nékik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a Khitteus Efron mezején van. 30 Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezővel együtt a Khitteus Efrontól, temetésre való örökségül. 31 Oda temették el Ábrahámot és Sárát az ő feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az ő feleségét; s oda temettem el Leát is. 32 Szerzemény e mező és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól. 33 És elvégezé Jákób a mit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlék és az ő népéhez takaríttaték.

A profecia de Jacó acerca de seus filhos

1 Tendo Jacó chamado a seus filhos, disse: Ajuntai-vos para que vos anuncie o que vos há de acontecer *Nm 24.14nos dias vindouros.

2 Ajuntai-vos e ouvi, filhos de Jacó;

Ouvi a Israel, vosso pai.

3 Rúben, tu és meu primogênito, minha força e *Dt 21.17;Sl 78.51;105.36as primícias do meu vigor,

preeminente em dignidade e preeminente em poder.

4 Fervente como a água, não tenhas a proeminência!

*Gn 35.22;Dt 27.20Porque subiste ao leito de teu pai;

então, o contaminaste; subiu à minha cama!

5 *Gn 34.25-30Simeão e Levi são irmãos;

as suas espadas são instrumentos de violência.

6 *Sl 64.2Não entres, minha alma, no seu concílio;

não te ajuntes, minha glória, com a sua assembleia;

porque na sua ira mataram homens

e na sua teimosia jarretaram touros.

7 Maldito seja o seu furor, porque era forte;

e maldita seja a sua ira, porque era cruel.

*Js 19.1,9;21.1-42Dividi-los-ei em Jacó

e espalhá-los-ei em Israel.

8 Judá, a ti te louvarão teus irmãos;

sobre a cerviz de teus inimigos será a tua mão;

*Gn 27.29;1Cr 5.2diante de ti se prostrarão os filhos de teu pai.

9 Judá é *Ez 19.5-7;Mq 5.8leãozinho:

da presa subiste, meu filho.

Encurva-se, deita-se como um leão

e como uma leoa; quem o despertará?

10 Não se apartará de Judá *Nm 24.17;Sl 60.7;108.8o cetro,

nem a vara do comando, dentre seus pés,

até que venha aquele de quem ela é,

*Sl 2.6-9;72.8-11e a esse obedecerão os povos.

11 *Dt 8.7-8;2Rs 18.32Atando o seu jumentinho à vide

e o filho da sua jumenta à videira seleta,

*Is 63.2tem lavado em vinho as suas roupas

e, em sangue de uva, os seus vestidos.

12 Os seus olhos são vermelhos de vinho,

e os seus dentes, brancos de leite.

13 *Dt 33.18-19Zebulom habitará na praia do mar:

ele será porto de navios,

e o seu termo estender-se-á até Sidom.

14 Issacar é jumento ossudo,

*Jz 5.16;Sl 68.13deitado entre os rebanhos de ovelhas:

15 viu que o descanso era bom

e que a terra era agradável;

sujeitou os seus ombros à carga

e entregou-se ao serviço forçado de um escravo.

16 *Dt 33.22;Jz 18.26-27Dã julgará o seu povo,

como uma das tribos de Israel.

17 Dã será uma serpente no caminho,

uma cerasta na vereda,

que morde os calcanhares ao cavalo,

de maneira que caia para trás o seu cavaleiro.

18 *Êx 15.2;Sl 25.5;40.1-3;119.166,174;Is 25.9;Mq 7.7A tua salvação tenho esperado, ó Jeová!

19 *Dt 33.20Gade, uma guerrilha o acometerá;

mas ele a perseguirá.

20 *Dt 33.24-25Aser, o seu pão será gordo,

e ele produzirá delícias reais.

21 *Dt 33.23Naftali é gazela solta:

ele profere belas palavras.

22 *Dt 33.13-17José é um ramo frutífero,

ramo frutífero junto à fonte;

seus raminhos se estendem sobre o muro.

23 Os flecheiros têm-no maltratado,

atirado contra ele, e têm-no perseguido;

24 o seu arco, porém, permaneceu firme,

e foram feitos ativos *Sl 18.34;73.23;Is 41.10os braços de suas mãos

pelas mãos do *Sl 132.2,5;Is 1.24;49.26Poderoso de Jacó

(Daí, o *Sl 23.1;80.1Pastor, a *Sl 118.22;Is 28.16;1Pe 2.6-8Pedra de Israel),

25 sim, pelo *Gn 28.13;32.9Deus de teu pai — que ele te ajude,

e pelo *Gn 28.3;48.3Poderoso — que ele te abençoe

*Gn 27.28com as bênçãos do céu acima,

com as bênçãos do abismo que jaz abaixo,

com as bênçãos dos peitos e da madre.

26 As bênçãos de teu pai

ultrapassam as bênçãos dos montes eternos;

as coisas desejadas *Dt 33.15-16dos eternos outeiros,

sejam elas sobre a cabeça de José

e sobre o alto da cabeça daquele que é o príncipe entre seus irmãos.

27 Benjamim é lobo que despedaça:

pela manhã, devora a presa

e à tarde reparte o despojo.

28 Todas estas são as doze tribos de Israel, e isso é o que lhes disse seu pai, quando os abençoou; a cada um, segundo a sua bênção, os abençoou. 29 Deu-lhes esta ordem, dizendo: Vou ser *Gn 25.8reunido ao meu povo; sepultai-me com meus pais na cova que está no campo de *Gn 23.16-20Efrom heteu, 30 na cova que está no campo de Macpela, em frente de Manre, na terra de Canaã, a qual juntamente com o campo comprou Abraão de Efrom heteu para posse de um lugar de sepultura. 31 Ali sepultaram a *Gn 25.9Abraão e a *Gn 23.19Sara, sua mulher; ali sepultaram a *Gn 35.29Isaque e a Rebeca, sua mulher; e ali sepultei a Lia; 32 o campo e a cova que está nele, comprados aos filhos de Hete. 33 Tendo Jacó acabado de dar essas instruções a seus filhos, encolheu os pés na cama, *Gn 25.8;At 7.15expirou e *Gn 49.29foi reunido a seus pais.