Gênesis 30

Jákób megáldatik gyermekekkel

1 És látá Rákhel, hogy ő nem szűle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az ő nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok. 2 Felgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy Isten vagyok-é én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét. 3 És monda ez: Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szűljön az én térdeimen, és én is megépüljek ő általa. 4 Adá tehát néki az ő szolgálóját Bilhát feleségűl, és beméne ahhoz Jákób. 5 És teherbe esék Bilha és szűle Jákóbnak fiat. 6 És monda Rákhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak. 7 Ismét fogada az ő méhében, és szűle Bilha, a Rákhel szolgálója más fiat is Jákóbnak. 8 És monda Rákhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és győztem; azért nevezé nevét Nafthalinak. 9 Látván pedig Lea hogy ő megszűnt a szűléstől, vevé az ő szolgálóját Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségűl. 10 És szűle Zilpa, Lea szolgálója, fiat Jákóbnak. 11 És monda Lea: Szerencsére! és nevezé nevét Gádnak! 12 És szűle Zilpa, Lea szolgálója, más fiat is Jákóbnak. 13 És monda Lea: Oh én boldogságom! bizony boldognak mondanak engem az asszonyok: és nevezé nevét Ásernek. 14 És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezőn mandragóra-bogyókat s vivé azokat az ő anyjának, Leának. És monda Rákhel Leának: Adj nékem kérlek a fiad mandragóra-bogyóiból. 15 Az pedig monda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem az én férjemet, s a fiam mandragóra-bogyóit is elvennéd tőlem? És monda Rákhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragóra-bogyóiért. 16 Mikor Jákób este a mezőről jöve, eleibe méne Lea, és monda: Én hozzám jőjj be, mert megvettelek a fiam mandragóra-bogyóiért; és nála hála azon éjszaka. 17 És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az ő méhében és szűle Jákóbnak ötödik fiat. 18 És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, a miért szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé nevét Izsakhárnak. 19 És ismét fogada az ő méhében Lea, és szűle hatodik fiat Jákóbnak. 20 És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal; most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szűltem néki, és nevezé nevét Zebulonnak. 21 Annakutána szűle leányt, és nevezé nevét Dínának. 22 Megemlékezék pedig az Isten Rákhelről; és meghallgatá őt az Isten és megnyitá az ő méhét. 23 És fogada méhében, és szűle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat. 24 És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nékem más fiat is.

Jákób meggazdagszik

25 És lőn, a mint szűlte vala Rákhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba. 26 Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, a kikért szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, a melylyel szolgáltalak téged. 27 És monda néki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid előtt! Úgy sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr. 28 És monda: Szabj bért magadnak és én megadom. 29 Ez pedig monda: Te tudod mimódon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam a te jószágod. 30 Mert a mi kevesed vala én előttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is? 31 És monda Lábán: Mit adjak néked? Felele Jákób: Ne adj nékem semmit; juhaidat ismét legeltetem és őrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed: 32 Nyájaidat ma mind végig járom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közűlök, és minden fekete bárányt a juhok közűl, s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közűl, s legyen ez az én bérem. 33 S a mikor majd bérem iránt eljövéndesz, mi előtted lesz, becsületességemről ez felel: a mi nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam. 34 És monda Lábán: Ám legyen: Vajha a te beszéded szerint lenne. 35 Külön választá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind a melyikben valami fehérség vala, és minden feketét a juhok közűl, és adá az ő fiainak keze alá. 36 És három napi járó földet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait. 37 És vőn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenye-vesszőket, és meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszők fehére. 38 És a vesszőket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az itató válúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek. 39 És a juhok a vesszők előtt foganának és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat. 40 Azután külön szakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját arczczal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra; így szerze magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé. 41 És lőn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor Jákób a vesszőket oda raká a válúkba a juhok eleibe, hogy a vesszőket látva foganjanak. 42 De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda s ily módon Lábánéi lőnek a satnyák, a java pedig Jákóbé. 43 És felette igen meggazdagodék a férfiú; és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.

1 Vendo Raquel que não dava filhos a Jacó, teve inveja da sua irmã e disse a Jacó: *1Sm 1.5-6Dá-me filhos, ou senão morro. 2 Então, se acendeu a ira de Jacó contra Raquel e perguntou: Acaso estou eu em lugar de Deus, que te há *Gn 20.18;29.31negado o fruto do ventre? 3 Respondeu ela: *Gn 16.2Eis a minha serva Bila, recebe-a por mulher; para que ela dê à luz sobre os meus joelhos, e eu também seja dela edificada. 4 *Gn 16.3-4Assim, lhe deu a Bila, sua serva, por mulher, e Jacó esteve com ela. 5 Concebeu Bila e deu à luz um filho a Jacó. 6 Então, disse Raquel: Julgou-me Deus, e também ouviu a minha voz, e deu-me um filho; portanto, lhe chamou Dã. 7 Concebeu outra vez Bila, serva de Raquel, e deu à luz um segundo filho a Jacó. 8 Disse Raquel: Com grandes lutas tenho lutado com minha irmã e tenho prevalecido; e chamou-lhe Naftali.

9 Vendo Lia que ela tinha cessado de ter filhos, tomou a Zilpa, sua serva, e deu-a a Jacó por mulher. 10 Zilpa, serva de Lia, deu a Jacó um filho. 11 Disse Lia: Afortunada! E chamou-lhe Gade. 12 Depois, Zilpa, serva de Lia, deu a Jacó um segundo filho. 13 Então, disse Lia: Feliz sou eu! Pois as filhas me chamarão feliz; e chamou-lhe Aser.

14 Foi Rúben nos dias da ceifa do trigo, e achou *Ct 7.13mandrágoras no campo, e trouxe-as a Lia, sua mãe. Então, disse Raquel a Lia: Dá-me das mandrágoras de teu filho. 15 Respondeu-lhe Lia: Porventura, é pouca coisa teres-me tirado meu marido? Queres tirar também as mandrágoras de meu filho? Prosseguiu Raquel: Portanto, ele se deitará contigo esta noite pelas mandrágoras de teu filho. 16 Vindo Jacó do campo, à tarde, saiu-lhe Lia ao encontro e disse: Hás de dormir comigo, porque, certamente, te aluguei pelas mandrágoras de meu filho. E com ela deitou-se Jacó aquela noite. 17 Ouviu Deus a Lia, e ela concebeu e deu a Jacó um quinto filho. 18 Então, disse Lia: Deus deu-me o meu pago, porque dei a minha serva a meu marido; e chamou-lhe Issacar. 19 Concebendo Lia outra vez, deu a Jacó um sexto filho. 20 E disse: Deus tem-me dado um bom dote; desta vez morará comigo meu marido, porque lhe tenho dado seis filhos; e chamou-lhe Zebulom. 21 Depois disto, deu à luz uma filha e chamou-lhe Diná. 22 *1Sm 1.19-20Lembrou-se Deus de Raquel, ouviu-a e fê-la fecunda. 23 Ela concebeu, deu à luz um filho e disse: Tirou-me Deus o opróbrio; 24 e chamou-lhe José, dizendo: Dê-me *Gn 35.17Jeová ainda outro filho.

Labão faz um novo pacto com Jacó

25 Tendo Raquel dado à luz a José, disse Jacó a Labão: *Gn 24.54,56Despede-me para que eu vá ao meu lugar e à minha terra. 26 Dá-me minhas mulheres e meus filhos, *Gn 29.18,27;Os 12.12pelos quais te hei servido, e deixa-me ir; pois tu sabes o meu serviço com que te hei servido. 27 Respondeu-lhe Labão: Se tenho achado graça aos teus olhos, fica comigo; pois tenho alcançado, por experiência, *Gn 39.5que Deus me abençoou por amor de ti. 28 Prosseguiu: *Gn 29.15;31.7,41Determina-me o teu salário, que to darei. 29 Respondeu-lhe Jacó: Tu sabes como te hei servido, e como tem passado o teu gado comigo. 30 Porque era pouca coisa que tinhas antes da minha vinda, e tem-se multiplicado em multidão; Jeová te há abençoado por onde quer que eu fui. Agora, pois, quando farei eu provisão também para minha casa? 31 Perguntou-lhe Labão: Que te darei? Respondeu-lhe Jacó: Não me darás nada; se me fizeres isto, tornarei a apascentar o teu rebanho e guardá-lo. 32 Passarei hoje por todo o teu rebanho, separando dele os *Gn 31.8salpicados e malhados, e todos os que são negros entre as ovelhas, e todos os malhados e salpicados entre as cabras; e isso será o meu salário. 33 Assim, responderá por mim a minha justiça, no dia de amanhã, quando vieres ver o meu salário, que está diante de ti; todo o que não for salpicado e malhado entre as cabras e negro entre as ovelhas, esse, se for achado comigo, será tido por furtado. 34 Disse Labão: Oxalá que seja conforme a tua palavra. 35 Ele separou, naquele mesmo dia, os bodes listrados e malhados, e todas as cabras salpicadas e malhadas, e todos que tinham algum branco, e todos os negros entre as ovelhas e os entregou às mãos de seus filhos; 36 pôs o espaço de três dias de jornada entre si e Jacó, e Jacó apascentava o restante dos rebanhos de Labão.

Como Jacó enganou a Labão

37 Jacó tomou umas varas verdes de álamo, de aveleira e de plátano; e, descascando-as em riscas brancas, fez aparecer o branco que nelas havia. 38 As varas que descascara pôs em frente dos rebanhos, no fundo dos tanques de água aonde vinham a beber, e conceberam quando vinham a beber. 39 Os rebanhos concebiam diante das varas e pariam listrados, salpicados e malhados. 40 Separou Jacó os cordeiros e fez os rebanhos olhar para os listrados e para os negros do rebanho de Labão; pôs o seu rebanho à parte e não o ajuntou ao rebanho de Labão. 41 Todas as vezes que concebiam as ovelhas fortes, punha Jacó as varas diante dos olhos do rebanho, no fundo dos tanques, para que concebessem entre as varas; 42 mas, quando o rebanho era fraco, não as punha: assim, as fracas eram de Labão, e as fortes, de Jacó. 43 *Gn 12.16;13.2;24.35;26.13-14O homem aumentou sobremaneira as suas posses e teve grandes rebanhos, servos, servas, camelos e jumentos.