Gênesis 27

Jákób csellel elveszi az elsőszülötti áldást

1 És lőn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok. 2 És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját. 3 Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezőre, és vadászsz énnékem vadat. 4 És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelőtte meghalok. 5 Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az ő fiának Ézsaúnak monda; s a mint elméne Ézsaú a mezőre, hogy vadat vadászszon és hozzon: 6 Szóla Rebeka Jákóbnak az ő fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván: 7 Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr előtt, minekelőtte meghalok. 8 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok néked. 9 Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, a mint ő szereti. 10 Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelőtte meghal. 11 Jákób pedig monda Rebekának az ő anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szőrös ember, én pedig sima vagyok. 12 Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra. 13 És monda néki az ő anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem. 14 Elméne azért, és elhozá, és vivé az ő anyjának; és az ő anyja ételt készíte, a mint szereti vala az ő atyja. 15 És vevé Rebeka az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek ő nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az ő kisebbik fiát. 16 A kecskegödölyék bőrével pedig beborítá az ő kezeit, és nyakának simaságát. 17 És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak az ő fiának kezébe. 18 És beméne az ő atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te fiam? 19 Monda Jákób az ő atyjának: Én vagyok Ézsaú a te elsőszülötted, aképen cselekedtem a mint parancsolád, kelj fel, kérlek, űlj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked. 20 És monda Izsák az ő fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta előmbe. 21 És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem? 22 Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az ő atyjához, a ki megtapogatván őt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei. 23 És nem ismeré meg őt, mivelhogy kezei szőrösek valának mint Ézsaúnak az ő bátyjának kezei; annakokáért megáldá őt. 24 És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok. 25 Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék. 26 Akkor monda néki Izsák az ő atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem. 27 Oda méne azért, és megcsókolá őt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá őt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezőnek illatja, a melyet megáldott az Úr. 28 Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét. 29 Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott. 30 És lőn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az ő atyjának Izsáknak színe elől; az ő bátyja Ézsaú is megjöve vadászásából. 31 És készíte ő is ételt, s vivé az ő atyja elé, és mondá az ő atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az ő fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked. 32 És monda néki az ő atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsőszülött fiad Ézsaú. 33 Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, a ki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenből ettem minekelőtte te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lészen. 34 A mint hallotta vala Ézsaú az ő atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is atyám. 35 Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és ő vevé el a te áldásodat. 36 Az pedig monda: Nem méltán hívják-é őt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást? 37 Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem őt, és minden atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is borral is őt láttam el; mit míveljek azért immár veled fiam? 38 Monda Ézsaú az ő atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala. 39 Felele azért Izsák az ő atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz lakásod, és részed lesz az ég harmatjából onnan felűl; 40 És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.

Ézsaú Jákób megölését tervezi

41 Gyűlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta vala őt az ő atyja, és monda Ézsaú az ő szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és akkor megölöm az én öcsémet Jákóbot. 42 Mikor pedig hírűl vivék Rebekának, az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá az ő kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged. 43 Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba, 44 És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik; 45 Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról a mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon? 46 Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közűl vesz feleséget, a milyenek ezek is, ez ország leányai közűl valók; minek nékem az élet?

Jacó engana a seu pai e recebe a bênção

1 Quando Isaque já estava velho, e *Gn 48.10;1Sm 3.2os olhos se lhe enfraqueciam, de modo que não podia ver, chamou a Esaú, seu filho *Gn 25.25,33-34mais velho, e disse-lhe: Filho meu. Respondeu ele: Eis-me aqui. 2 *Gn 47.29Disse-lhe o pai: Eis que estou velho e não sei o dia da minha morte. 3 Agora, pois, toma as tuas armas, a tua aljava e o teu arco, sai ao campo *Gn 25.28e apanha para mim uma caça. 4 Faze-me um manjar saboroso, como eu gosto, e traze-mo, para que eu coma, a fim de que a *Gn 27.19,25,31minha alma te abençoe antes que eu morra.

5 Rebeca estava escutando quando Isaque falou a Esaú, seu filho. Esaú foi ao campo para apanhar caça e trazê-la. 6 Disse *Gn 25.28Rebeca a Jacó, seu filho: Ouvi a teu pai falar com Esaú, teu irmão, dizendo: 7 Traze-me caça e faze-me um manjar saboroso, para que eu coma e te abençoe diante de Jeová, antes que eu morra. 8 Agora, pois, meu filho, *Gn 27.13,43escuta a minha voz naquilo em que eu te mando. 9 Vai ao rebanho e traze-me de lá das cabras dois bons cabritos. Deles farei um manjar saboroso para teu pai, como ele gosta; 10 levá-lo-ás a teu pai, para que o coma, a fim de te abençoar antes que ele morra. 11 Respondeu Jacó a Rebeca, sua mãe: Eis que Esaú, meu irmão, *Gn 25.25é homem peloso, e eu sou liso. 12 Porventura, *Gn 27.21-22meu pai me apalpará, e serei aos seus olhos como mofador; e trarei sobre mim uma maldição e não uma bênção. 13 Respondeu-lhe sua mãe: Sobre mim caia a tua maldição, filho meu; somente *Gn 27.8escuta a minha voz e vai traze-mos. 14 Foi ele, tomou-os e os trouxe à sua mãe, que fez um manjar saboroso, como seu pai gostava. 15 Ela tomou os melhores *Gn 27.27vestidos de Esaú, seu filho mais velho, que tinha consigo em casa, e vestiu a Jacó, seu filho mais moço; 16 com as peles dos cabritos cobriu-lhe as mãos e a lisura do pescoço 17 e pôs na mão de seu filho Jacó o manjar saboroso e o pão que havia preparado.

18 Jacó foi a seu pai e disse: Meu pai! Ele respondeu: Eis-me aqui; quem és tu, meu filho? 19 Disse Jacó a seu pai: Eu sou Esaú, teu primogênito; fiz como me ordenaste; *Gn 27.31levanta-te, pois, senta-te e come da minha caça, para que *Gn 27.4a tua alma me abençõe. 20 Perguntou Isaque a seu filho: Como é que achaste tão depressa, meu filho? Respondeu ele: *Gn 24.12Porque Jeová, teu Deus, a mandou ao meu encontro. 21 Então, disse Isaque a Jacó: Chega-te, pois, *Gn 27.12para que eu te apalpe, meu filho, e veja se tu és meu filho Esaú ou não. 22 Chegou-se Jacó a seu pai Isaque, que o apalpou e disse: A voz é a voz de Jacó, porém as mãos são as mãos de Esaú. 23 Não o reconheceu, porque as suas mãos estavam *Gn 27.16pelosas como as mãos de seu irmão Esaú; assim, o abençoou. 24 Mas perguntou: És tu meu filho Esaú? Respondeu ele: Eu o sou. 25 Disse, pois: Traze-mo, e comerei da caça de meu filho, para que a *Gn 27.4minha alma te abençoe. Trouxe-lho, e ele comeu; também trouxe vinho, e ele bebeu. 26 Então, lhe disse Isaque, seu pai: Chega-te e dá-me um beijo, meu filho. 27 Chegou-se e deu-lhe um beijo. Sentindo seu pai o cheiro dos vestidos dele, *Hb 11.20o abençoou e disse:

Eis que *Ct 4.11o cheiro de meu filho

é como o cheiro de um campo *Sl 65.10que Jeová abençoou;

28 *Gn 27.39;Dt 33.13,28;Pv 3.20;Zc 8.12que Deus te dê do orvalho do céu,

e dos lugares férteis da terra,

e abundância de trigo e de mosto.

29 *Gn 25.23;Is 45.14;49.7,23;60.12,14Sirvam-te povos,

e nações te reverenciem:

*Gn 27.37;9.26-27Sê senhor de teus irmãos,

*Gn 37.7,10e te reverenciem os filhos de tua mãe.

*Gn 12.3;Nm 24.9Malditos sejam aqueles que te maldisserem,

e benditos sejam aqueles que te bendisserem.

30 Logo que Isaque acabou de abençoar a Jacó, apenas havia este saído da presença de Isaque, seu pai, chegou da sua caçada Esaú, seu irmão. 31 Ele também preparou um manjar saboroso e, trazendo-o a seu pai, disse-lhe: *Gn 27.19Levanta-te, meu pai, e come da caça de teu filho, para que *Gn 27.4a tua alma me abençoe. 32 Perguntou-lhe Isaque, seu pai: *Gn 27.18Quem és tu? Respondeu ele: Eu sou teu filho, *Gn 25.33-34teu primogênito, Esaú. 33 Então, estremeceu Isaque de um estremecimento muito grande e perguntou: *Gn 27.35Quem, pois, é aquele que apanhou caça e ma trouxe? Eu comi de tudo antes que viesses, abençoei-o, e *Gn 25.23ele será bendito. 34 Ao ouvir Esaú as palavras de seu pai, *Hb 12.17bradou com grande e mui amargo brado, dizendo a seu pai: Abençoa-me também a mim, meu pai! 35 Respondeu seu pai: *Gn 27.19Veio teu irmão e tirou a tua bênção. 36 Disse Esaú: Não se chama ele com razão *Gn 25.26,32-34Jacó? Pois já duas vezes me enganou: tirou-me o direito da primogenitura, e eis que agora me tirou a bênção. E perguntou: Não tens reservado uma bênção para mim? 37 Respondeu Isaque a Esaú: Eis que o tenho posto *Gn 27.28-29por senhor sobre ti e lhe tenho dado todos os seus irmãos por servos; de trigo e de mosto o tenho fortalecido; que, pois, farei por ti, meu filho? 38 Replicou Esaú a seu pai: Porventura, tens uma única bênção, meu pai? Abençoa-me, meu pai, também a mim. Levantou Esaú a voz e *Hb 12.17chorou.

39 *Hb 11.20Respondeu-lhe seu pai Isaque:

*Gn 27.28;Dt 33.13,28Longe dos lugares férteis da terra será a tua habitação

e sem o orvalho que cai do alto;

40 pela tua espada viverás e *Gn 27.29a teu irmão servirás;

*2Rs 8.20-22quando te tornares impaciente,

sacudirás o seu jugo de sobre a tua cerviz.

41 Esaú *Gn 32.3-11aborrecia a Jacó por causa da bênção com que seu pai o abençoou; e disse consigo: Vêm chegando os dias de luto por meu pai; então, matarei a Jacó, meu irmão. 42 As palavras de Esaú, seu filho mais velho, foram denunciadas a Rebeca, que mandou chamar a Jacó, seu filho mais moço, e lhe disse: Eis que Esaú, teu irmão, se consola a teu respeito, propondo matar-te. 43 Agora, meu filho, *Gn 27.8,13escuta a minha voz. Retira-te para a casa de *Gn 24.29Labão, meu irmão, em Harã, 44 e demora-te com ele *Gn 31.41alguns dias, até que passe o furor de teu irmão, 45 até que passe de ti a ira de teu irmão, e ele se esqueça *Gn 27.12,19,35do que lhe fizeste. Então, enviarei e te trarei de lá; por que seria eu desfilhada de ambos vós num só dia?

46 Disse Rebeca a Isaque: Enfadada estou da minha vida por causa das *Gn 26.34-35filhas de Hete; se Jacó tomar mulher dentre as filhas de Hete, tais como estas, dentre as filhas da terra, de que me servirá a vida?