Gênesis 45

József megismerteti magát testvéreivel

1 És nem tartóztathatá magát tovább József mindazok előtt, kik körűlötte állának és felkiálta: Vezessetek ki minden embert mellőlem. És nem marada senki nála, mikor megismerteté magát József az ő atyjafiaival. 2 És hangos sírásra fakada, úgy hogy meghallák az Égyiptombeliek, és meghallá a Faraó háznépe is. 3 És monda József az ő atyjafiainak: Én vagyok József, él-e még az én atyám? És nem felelhetének néki az ő atyjafiai, mert megrettentek vala tőle. 4 Monda azért József az ő atyjafiainak: Jőjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én vagyok József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Égyiptomba. 5 És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek. 6 Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz. 7 Az Isten küldött el engem ti előttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással. 8 Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének fejedelmévé. 9 Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok néki: Ezt mondja a te fiad József: Az Isten engem egész Égyiptomnak urává tett, jőjj le én hozzám, ne késsél. 10 És Gósen földén lakozol, és én hozzám közel leszesz, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, a mid van. 11 És eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz, hogy tönkre ne juss te, és házadnépe, és semmi, a mid van. 12 És ímé a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok. 13 Beszéljétek hát el atyámnak minden én dicsőségemet Égyiptomban, és mindazt, a mit láttatok. És siessetek s hozzátok ide az én atyámat. 14 És nyakába borúla az ő öccsének Benjáminnak és síra; Benjámin is síra az ő nyakán. 15 És megcsókolá mind az ő testvéreit és síra ő rajtok; azután beszédbe ereszkedének vele az ő testvérei.

József haza küldi testvéreit atyjáért

16 És eljuta a hír a Faraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és tetszék e dolog mind a Faraónak, mind az ő szolgáinak. 17 És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kanaán földére; 18 És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jőjjetek hozzám; és én néktek adom Égyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját. 19 Ez is parancsolatúl legyen néked: Ezt míveljétek, vigyetek magatokkal Égyiptom földéről szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat és jőjjetek. 20 A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert egész Égyiptom földének a legjava a tiétek. 21 És aképen cselekedének Izráel fiai; és ada nékik József szekereket a Faraó parancsolatja szerint; és enni valót is ada nékik az útra. 22 Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltöző ruhát: Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüst pénzt és öt öltöző ruhát. 23 Atyjának pedig külde ilyenképen: tíz szamarat égyiptomi javakkal terhelve, és tíz nőstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve, az ő atyjának az útra. 24 És elbocsátá az ő testvéreit, és elmenének, és monda nékik: Ne háborogjatok az úton. 25 Feljövének azért Égyiptomból: és eljutának Kanaán földére az ő atyjokhoz, Jákóbhoz. 26 És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Égyiptom földén; az ő szíve elalélt, mert nem hisz vala nékik. 27 Elbeszélék azért néki József minden beszédét, a melyeket velök beszélt vala, és látá a szekereket is, a melyeket József küldött vala, hogy őt elvigyék; akkor fölélede az ő atyjoknak, Jákóbnak lelke. 28 És monda Izráel: Elég nékem, hogy József az én fiam még él: lemegyek hát, hogy meglássam őt minekelőtte meghalok.

José dá-se a conhecer a seus irmãos

1 Não se pôde José conter diante de todos os que estavam com ele e clamou: Fazei a todos sair da minha presença. Ninguém ficou com ele, *At 7.13quando se deu a conhecer a seus irmãos. 2 *Gn 45.14-15;46.29Levantou a voz em choro; e ouviram-no os egípcios bem como a casa de Faraó. 3 Disse a seus irmãos: Eu sou José; *Gn 43.27vive ainda meu pai? Não podiam responder-lhe seus irmãos; pois *Gn 37.20-28;42.21-22estavam pasmados diante dele. 4 Disse José a seus irmãos: Chegai-vos a mim. Eles se chegaram. Então, disse ele: Eu sou José, vosso irmão, a quem vendestes para o Egito. 5 Agora, não vos entristeçais, nem vos ireis contra vós mesmos *Gn 37.28;44.20por me haverdes vendido para cá; porque, para preservar vida, é que *Gn 45.7-8;50.20Deus me enviou adiante de vós. 6 Porquanto já houve *Gn 37.2;41.46,53dois anos de fome na terra; e restam ainda cinco anos em que não se poderá lavrar, nem ceifar. 7 *Gn 45.5Deus enviou-me adiante de vós, para que vos fique um resquício sobre a terra e para conservar-vos em vida por uma grande libertação. 8 Assim, não fostes vós os que me enviastes para cá, porém Deus, o qual me fez como pai a Faraó, e senhor de toda a casa deste, e governador sobre toda a terra do Egito. 9 Apressai-vos, subi a meu pai e *At 7.14dizei-lhe: Assim manda dizer teu filho José: Deus fez-me senhor de todo o Egito. Desce a mim, não te demores; 10 habitarás na terra de *Gn 46.28,34Gósen e estarás perto de mim, tu, teus filhos, os filhos de teus filhos, os teus rebanhos, o teu gado e tudo quando tens. 11 Aí, te *Gn 47.12sustentarei (porque ainda restam cinco anos de fome), para que não sejas empobrecido, tu, a tua casa e tudo o que tens. 12 Os vossos olhos e os de meu irmão Benjamim vêm que é a minha boca a que vos fala. 13 Fareis saber a meu pai toda a minha glória no Egito e tudo o que tendes visto; apressar-vos-eis e *At 7.14fareis descer a meu pai para cá. 14 Então, se lançou ao pescoço de seu irmão Benjamim e *Gn 45.2chorou; e Benjamim chorou sobre o pescoço dele. 15 José beijou a todos os seus irmãos e chorou sobre eles; depois, seus irmãos falaram com ele.

16 Esta *At 7.13nova fez-se ouvir na casa de Faraó: São vindos os irmãos de José; e com ele se alegraram muito Faraó e seus servos. 17 Ordenou Faraó a José: Dize a teus irmãos: Fazei isto; carregai as vossas bestas, ide para a terra de Canaã, 18 tomai a vosso pai e a vossas famílias e vinde para mim. *Gn 27.28Eu vos darei o melhor da terra do Egito, e comereis da abundância da terra. 19 Tu tens ordens para lhes dizer. Fazei isto: levai vós da terra do Egito *Gn 45.21,27;46.5;Nm 7.3-8carros para vossos filhinhos e para vossas mulheres, trazei vosso pai e vinde. 20 Também não se vos dê de vossas alfaias, pois é vosso o melhor de toda a terra do Egito.

21 Os filhos de Israel fizeram assim. José deu-lhes *Gn 45.19carros, segundo a ordem de Faraó, e deu-lhes também provisão para o caminho. 22 A todos eles deu, a cada um, *2Rs 5.5mudas de vestidos; porém a Benjamim deu trezentas moedas de prata e *Gn 43.34cinco mudas de vestidos. 23 Da mesma maneira enviou a seu pai: dez jumentos carregados das melhores coisas do Egito, e dez jumentos carregados de trigo, pão e mantimentos para o caminho. 24 Assim, despediu seus irmãos, e eles partiram; disse-lhes: Não tenhais desavenças pelo caminho. 25 Então, subiram do Egito e, vindo a seu pai Jacó, na terra de Canaã, 26 disseram-lhe: José vive ainda e é governador de toda a terra do Egito. Entorpeceu-se-lhe o coração, *Gn 37.31-35pois não lhes deu crédito. 27 Em seguida, referiram-lhe todas as palavras que José lhes havia falado; e, tendo seu pai Jacó visto os *Gn 45.19carros que José enviara para levá-lo, reviveu-se-lhe o espírito, 28 e disse Israel: Basta; vive ainda meu filho José; eu irei e o verei antes que morra.