1 Samuel 17

Dávid és Góliát

1 És összegyűjték a Filiszteusok seregeiket a harczra, és összegyűlének Sokónál, mely Júdában van, és táborozának Sokó és Azéka között, Efes-Dammimnál. 2 Saul és az Izráeliták pedig összegyűlének, és tábort ütének az Elah völgyében; és csatarendbe állának a Filiszteusok ellen. 3 És a Filiszteusok a hegyen állottak innen, az Izráeliták pedig a hegyen állottak túlfelől, úgy hogy a völgy közöttük vala. 4 És kijöve a Filiszteusok táborából egy bajnok férfiú, a kit Góliáthnak hívtak, Gáth városából való, kinek magassága hat sing és egy arasz vala. 5 Fején rézsisak vala és pikkelyes pánczélba volt öltözve; a pánczél súlya pedig ötezer rézsiklusnyi vala. 6 Lábán réz lábpánczél és vállain rézpaizs volt. 7 És dárdájának nyele olyan volt, mint a takácsok zugolyfája, dárdájának hegye pedig hatszáz siklusnyi vasból volt; és előtte megy vala, ki a paizst hordozza vala. 8 És megállván, kiálta Izráel csatarendjeinek, és monda nékik: Miért jöttetek ki, hogy harczra készüljetek? Avagy nem Filiszteus vagyok-é én és ti Saul szolgái? Válaszszatok azért magatok közül egy embert, és jőjjön le hozzám. 9 Ha azután meg bír velem vívni és engem legyőz: akkor mi a ti szolgáitok leszünk; ha pedig én győzöm le őt és megölöm: akkor ti legyetek a mi szolgáink, hogy szolgáljatok nékünk. 10 Monda továbbá a Filiszteus: Én gyalázattal illetém a mai napon Izráel seregét, állítsatok azért ki ellenem egy embert, hogy megvívjunk egymással. 11 Mikor pedig meghallotta Saul és az egész Izráel a Filiszteusnak ezt a beszédét, megrettenének és igen félnek vala. 12 És Dávid, Júda városából, Bethlehemből való amaz Efratita embernek volt a fia, a kit Isainak hívtak, a kinek nyolcz fia volt, és e férfiú a Saul idejében vén ember vala, emberek közt korban előhaladt. 13 És Isainak három idősebbik fia Saullal elment a háborúba. Az ő három fiának pedig, a kik a háborúba menének, ezek valának neveik: az idősebbik Eliáb, a második Abinádáb és a harmadik Samma. 14 És Dávid volt a legkisebbik. Mikor pedig a három idősebb elment Saul után: 15 Dávid elméne és visszatére Saultól, hogy atyjának juhait őrizze Bethlehemben. 16 A Filiszteus pedig előjön vala reggel és estve, és kiáll vala negyven napon át. 17 És monda Isai az ő fiának, Dávidnak: Vedd testvéreid számára ezt az efa pergelt búzát és ezt a tíz kenyeret, és sietve vidd el a táborba testvéreidhez. 18 Ezt a tíz sajtot pedig vidd el az ezredesnek, és látogasd meg testvéreidet, hogy jól vannak-é, és hozz tőlük jelt. 19 Saul pedig azokkal együtt és az egész Izráel az Elah völgyében valának, hogy harczolnának a Filiszteusok ellen. 20 Felkele azért Dávid korán reggel, és a nyájat egy pásztorra bízván, felvette a terhet és elment, a mint meghagyta néki Isai; és eljutott a tábor kerítéséhez; a sereg pedig, mely kivonult csatarendben, hadi zajt támasztott. 21 És csatarendbe állának Izráel és a Filiszteusok, csatarend csatarend ellen. 22 Akkor Dávid rábízta a holmit arra, a ki a hadi szerszámokat őrzi, és elfuta a harcztérre és odaérve, kérdezősködék testvéreinek állapota felől. 23 És míg ő beszélt velök, ímé a bajnok férfi, a Góliáth nevű Filiszteus, a ki Gáthból való volt, előjöve a Filiszteusok csatarendei közül, és most is hasonlóképen beszél vala; és meghallá ezt Dávid. 24 Az Izráeliták pedig, mikor látták azt a férfit, mindnyájan elfutának előle, és igen félnek vala. 25 És mondának az Izráeliták: Láttátok-é azt a férfit, a ki feljöve? Mert azért jött ki, hogy gyalázattal illesse Izráelt. Ha valaki megölné őt, nagy gazdagsággal ajándékozná meg a király, leányát is néki adná, és atyjának házát szabaddá tenné Izráelben. 26 És szóla Dávid azoknak az embereknek, a kik ott állának vele, mondván: Mi történik azzal, a ki megöli ezt a Filiszteust, és elveszi a gyalázatot Izráelről? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen Filiszteus, hogy gyalázattal illeti az élő Istennek seregét?! 27 A nép pedig e beszéd szerint felele néki, mondván: Ez történik azzal az emberrel, a ki megöli őt. 28 És meghallá Eliáb az ő nagyobbik testvére, hogy az emberekkel beszéle; és nagyon megharaguvék Eliáb Dávidra, és monda: Miért jöttél ide, és kire bíztad azt a néhány juhot, a mely a pusztában van? Ismerem vakmerőségedet és szívednek álnokságát, hogy csak azért jöttél ide, hogy megnézd az ütközetet! 29 Dávid pedig felele: Ugyan mit cselekedtem én most? hiszen csak szóbeszéd volt ez. 30 És elfordula tőle egy másikhoz, és ugyan úgy szóla, mint korábban, és a nép is az előbbi beszéd szerint válaszola néki. 31 És mikor meghallották azokat a szavakat, a melyeket Dávid szóla, megmondák Saulnak, ki magához hívatá őt. 32 És monda Dávid Saulnak: Senki se csüggedjen el e miatt; elmegy a te szolgád és megvív ezzel a Filiszteussal. 33 Saul pedig monda Dávidnak: Nem mehetsz te e Filiszteus ellen, hogy vele megvívj, mert te gyermek vagy, ő pedig ifjúságától fogva hadakozó férfi vala. 34 És felele Dávid Saulnak: Pásztor volt a te szolgád, atyjának juhai mellett; és ha eljött az oroszlán és a medve, és elragadott egy bárányt a nyáj közül: 35 Elmentem utána és levágtam, és kiszabadítám szájából; ha pedig ellenem támadott: megragadtam szakálánál fogva, és levágtam és megöltem őt. 36 A te szolgád mind az oroszlánt, mind a medvét megölte: Úgy lesz azért e körülmetéletlen Filiszteus is, mint azok közül egy, mert gyalázattal illeté az élő Istennek seregét. 37 És monda Dávid: Az Úr, a ki megszabadított engem az oroszlánnak és a medvének kezéből, meg fog szabadítani engem e Filiszteusnak kezéből is. Akkor monda Saul Dávidnak: Eredj el, és az Úr legyen veled! 38 És felöltözteté Saul Dávidot a maga harczi ruhájába; rézsisakot tett a fejére, és felöltözteté őt pánczélba. 39 Akkor Dávid felköté kardját harczi ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. És monda Dávid Saulnak: Nem bírok ezekben járni, mert még nem próbáltam; és leveté azokat Dávid magáról. 40 És kezébe vette botját, és kiválasztván magának a patakból öt síma kövecskét, eltevé azokat pásztori szerszámába, mely vele volt, tudniillik tarisznyájába, és parittyájával kezében közeledék a Filiszteushoz. 41 Akkor elindult a Filiszteus is, és Dávidhoz közeledék, az az ember pedig, a ki a paizsát hordozza, előtte vala. 42 Mikor pedig oda tekinte a Filiszteus, és meglátta Dávidot, megvetette őt, mert ifjú volt és piros, egyszersmind szép tekintetű. 43 És monda a Filiszteus Dávidnak: Eb vagyok-é én, hogy te bottal jössz reám? És szidalmazá a Filiszteus Dávidot Istenével együtt. 44 Monda továbbá a Filiszteus Dávidnak: Jőjj ide hozzám, hogy testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak adjam. 45 Dávid pedig monda a Filiszteusnak: Te karddal, dárdával és paizszsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel seregei Istenének nevében megyek ellened, a kit te gyalázattal illetél. 46 A mai napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad. A Filiszteusok seregének tetemét pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak fogom adni a mai napon, hogy tudja meg az egész föld, hogy van Izráelnek Istene. 47 És tudja meg ez az egész sokaság, hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr, mert az Úré a had, és ő titeket kezünkbe fog adni. 48 És mikor a Filiszteus felkészült, és elindult, és Dávid felé közeledék: Dávid is sietett és futott a viadalra a Filiszteus elé. 49 És Dávid benyúlt kezével a tarisznyába és kivett onnan egy követ, és elhajítván, homlokán találta a Filiszteust, úgy, hogy a kő homlokába mélyede, és arczczal a földre esék. 50 Így Dávid erősebb volt a Filiszteusnál, parittyával és kővel. És levágta a Filiszteust és megölte őt, pedig kard nem is vala a Dávid kezében. 51 És oda futott Dávid, és reá állott a Filiszteusra, és vevé annak kardját, kirántotta hüvelyéből, és megölé őt, és fejét azzal levágta. A Filiszteusok pedig a mint meglátták, hogy az ő hősük meghalt, megfutamodának. 52 És felkelének Izráel és Júda férfiai és felkiáltának, és üldözék a Filiszteusokat egészen Gáthig és Ekron kapujáig. És hullának a Filiszteusok sebesültjei a Saraim felé vezető úton Gáthig és Ekronig. 53 Visszatérének azután Izráel fiai a Filiszteusok üldözéséből, és feldúlták azoknak táborát. 54 Dávid pedig felvevé a Filiszteusnak fejét, és elvitte Jeruzsálembe, fegyvereit pedig a maga sátorába rakta le. 55 Saul pedig mikor látta, hogy Dávid kiment a Filiszteus elé, monda Abnernek, a sereg fővezérének: Abner! ki fia e gyermek? És felele Abner: Él a te lelked oh király, hogy nem tudom! 56 És monda a király: Kérdezd meg tehát, hogy ki fia ez az ifjú? 57 És a mint visszajött Dávid, miután megölte a Filiszteust, megfogá őt Abner, és Saulhoz vitte; és a Filiszteusnak feje kezében vala. 58 És monda néki Saul: Ki fia vagy te, oh gyermek? Dávid pedig felele: A te szolgádnak, a Bethlehemből való Isainak a fia vagyok.

O desafio de Golias

1 Ajuntando *1Sm 13.5os filisteus as suas forças para a guerra, vieram a unir-se em Socó, que pertence a Judá, e acamparam-se entre *2Cr 28.18Socó e *Js 10.10Azeca, em *1Cr 11.13Efes-Damim. 2 Saul, porém, e os filhos de Israel, tendo-se ajuntado, acamparam-se *1Sm 21.9no vale de Elá e ordenaram a batalha para ir de encontro aos filisteus. 3 Os filisteus estavam na encosta dum monte, e Israel, na encosta de outro monte; e entre eles, um vale. 4 Do arraial dos filisteus saiu um campeão, cujo nome era *2Sm 21.19Golias, de *Js 11.21-22Gate, que tinha de altura seis cúbitos e um palmo. 5 Trazia na cabeça um capacete de cobre e vinha vestido de uma couraça escameada, cujo peso era de cinco mil siclos de cobre. 6 Tinha as pernas cobertas de umas grevas de cobre *1Sm 17.45e um dardo de cobre, entre os ombros. 7 A *2Sm 21.19;1Cr 11.23haste da sua lança era como o órgão de um tear, e a ponta da sua lança pesava seiscentos siclos de ferro. Diante dele ia *1Sm 17.41o seu escudeiro. 8 Posto em pé, clamava às tropas de Israel e dizia-lhes: Por que saístes a formar a linha de batalha? Não sou eu filisteu, e vós, *1Sm 8.17servos de Saul? Escolhei um homem, e desça a ter comigo. 9 Se *2Sm 2.12-16ele puder pelejar comigo e tirar-me a vida, seremos vossos servos; mas, se eu prevalecer contra ele e lhe tirar a vida, sereis nossos servos e nos servireis. 10 Acrescentou o filisteu: *1Sm 17.26,36,45Eu desafio, hoje, as tropas de Israel. Dai-me um homem, para que pelejemos a sós. 11 Quando Saul e todo o Israel ouviram as palavras do filisteu, ficaram desalentados e com muito medo.

Jessé envia Davi a seus irmãos

12 Ora, Davi era *1Sm 16.18;Rt 4.22filho daquele *Gn 35.19efratita de Belém-Judá cujo nome era Jessé, *1Sm 16.10-11;1Cr 2.13-15que tinha oito filhos e, nos dias de Saul, era homem idoso e adiantado em anos entre os homens. 13 Os três filhos mais velhos de Jessé tinham seguido Saul à guerra; e *1Sm 16.6,8,9eram os nomes dos seus três filhos que foram à guerra: Eliabe, o primogênito; o segundo, Abinadabe; e o terceiro, Samá. 14 *1Sm 16.11Davi era o mais moço; os três maiores seguiram a Saul. 15 *1Sm 16.21-23Ora, Davi ia a Saul e voltava dele a apascentar as ovelhas de seu pai, em Belém. 16 O filisteu vinha de manhã e de tarde, apresentando-se por quarenta dias.

O gigante Golias insulta os israelitas

17 Disse Jessé a seu filho Davi: *1Sm 25.18Toma, agora, para teus irmãos este efa de grão tostado e estes dez pães e corre a levá-los ao arraial a teus irmãos; 18 *1Sm 16.20leva também estes dez queijos ao seu comandante de mil, *Gn 37.13-14vê como passam teus irmãos e recebe deles a senha. 19 Saul com eles e todos os homens de Israel estão no vale de Elá, pelejando contra os filisteus. 20 Levantou-se Davi de manhã cedo, deixou o rebanho ao cuidado dum guarda, carregou-se e partiu, como Jessé lhe tinha ordenado. Chegou *1Sm 26.5,7às trincheiras no momento em que o exército ia sair para formar em linha de batalha e dava sinal de combate. 21 Israel e os filisteus puseram-se em ordem de batalha, exército contra exército. 22 Davi deixou a sua *Jz 18.21;Is 10.28carga entregue ao cuidado dum guarda da bagagem, correu ao exército e foi indagar de seus irmãos como passavam. 23 Quando estava falando com eles, eis que vinha subindo do exército dos filisteus o campeão, cujo nome era Golias, filisteu de Gate. Falou *1Sm 17.8-10segundo aquelas palavras, e Davi ouviu-as. 24 Todos os israelitas, tanto que viram o homem, fugiram de diante dele com muito medo. 25 Diziam os homens de Israel: Vistes a este homem que subiu? Subiu para desafiar a Israel. Ao homem que o matar, o rei encherá de grandes riquezas, e *Js 15.16lhe dará sua filha, e *1Sm 8.11fará livre em Israel a casa de seu pai. 26 Falou Davi aos homens que se achavam perto dele: Que se fará ao homem que matar a esse filisteu e tirar o *1Sm 11.2opróbrio de sobre Israel? Pois quem é esse *1Sm 17.36;14.6;Jr 9.25-26filisteu incircuncidado, para *1Sm 17.10desafiar os exércitos *Dt 5.26;2Rs 19.4do Deus vivo? 27 O povo repetiu-lhe a mesma palavra, dizendo: *1Sm 17.25Assim se fará a quem o matar.

28 Eliabe, seu irmão mais velho, ouviu-o quando falava aos homens, *Gn 37.4,8-36acendeu-se a sua ira contra Davi e disse: Por que desceste? Ao cuidado de quem deixaste essas poucas ovelhas no deserto? Eu conheço a tua altivez e a malignidade do teu coração. Desceste para ver a batalha. 29 Respondeu Davi: Que fiz eu agora? *1Sm 17.17Não é grave o caso? 30 Virou-se dele para outro *1Sm 17.26-27e falou a mesma coisa. O povo respondeu-lhe como dantes.

Davi dispõe-se a pelejar contra o gigante

31 Ouvidas as palavras que Davi falou, foram repetidas na presença de Saul, que mandou chamá-lo. 32 Davi disse a Saul: *Dt 20.1-4Não desfaleça o coração de alguém por causa dele. *1Sm 16.18O teu servo irá e pelejará com este filisteu. 33 Saul disse a Davi: Não poderás ir contra esse filisteu para pelejar com ele, pois tu és jovem, e ele é guerreiro desde a sua mocidade. 34 Respondeu Davi a Saul: O teu servo estava apascentando as ovelhas de seu pai; quando vinha um leão ou um urso e levava um cordeiro do meio do rebanho, 35 eu corria após ele, e o matava, e *Am 3.12lho arrancava da boca; e, levantando-se ele contra mim, eu o agarrava pelas queixadas, e o feria, e matava. 36 Leão e urso matou o teu servo, e a esse filisteu incircuncidado fará como a um deles, visto que tem desafiado os exércitos do Deus vivo. 37 Acrescentou Davi: *2Tm 4.17Jeová, que me livrou das garras do leão e das garras do urso, livrar-me-á da mão desse filisteu. Saul disse a Davi: *1Sm 20.13Vai, e Jeová seja contigo! 38 Saul vestiu a Davi dos seus vestidos, e pôs-lhe sobre a cabeça um capacete de cobre, e vestiu-o duma couraça. 39 Davi cingiu a espada sobre os seus vestidos e procurou andar, pois não os tinha experimentado. Davi disse a Saul: Não posso andar com estas coisas, porque não as tenho experimentado. Davi tirou-as de sobre si. 40 Tomou na mão o seu cajado, escolheu do leito da torrente cinco pedras mui lisas e meteu-as no bolso de pastor que trazia consigo, a saber, no surrão. Tinha na mão *Jz 20.16a funda; e foi-se chegando ao filisteu.

Davi encontra-se com o gigante e mata-o

41 O filisteu ia andando e aproximando-se de Davi, e o seu escudeiro ia adiante dele. 42 Quando o filisteu olhou e viu a Davi, *Pv 16.18desprezou-o, porquanto era mancebo ruivo e *1Sm 16.12de gentil aspecto. 43 Disse o filisteu a Davi: *1Sm 24.14;2Sm 3.8Sou eu algum cão, para tu vires a mim com um pau? *1Rs 20.10Em nome dos seus deuses, amaldiçoou o filisteu a Davi. 44 Disse mais o filisteu a Davi: Vem a mim, e darei as tuas carnes às aves do céu e *1Sm 17.46às bestas do campo. 45 Então, lhe respondeu Davi: Tu vens a mim com espada, e com lança, e com escudo; *2Cr 32.8;Sl 124.8;Hb 11.34eu, porém, venho a ti em nome de Jeová dos Exércitos, do Deus das tropas de Israel, as quais tens desafiado. 46 Hoje mesmo, Jeová te entregará nas minhas mãos; matar-te-ei e tirar-te-ei a cabeça. Darei, hoje, às aves do céu e às feras do campo os cadáveres do arraial dos filisteus, e toda a terra saberá que há Deus em Israel. 47 *1Rs 18.36;2Rs 19.19;Is 37.20Saberá toda esta congregação que *1Sm 14.6;2Cr 14.11;20.15;Sl 44.6Jeová salva, não pela espada e lança. Porque de Jeová é a guerra, e ele vos entregará nas nossas mãos. 48 Como o filisteu se levantasse e viesse chegando para se encontrar com Davi, *Sl 27.3apressou-se este e correu em direção do exército para se encontrar com o filisteu. 49 Davi meteu a mão no bolso e tirou dali uma pedra. Arrojou-a com a funda e feriu ao filisteu na testa; a pedra encravou-se-lhe na testa, e ele caiu com o rosto em terra.

Os filisteus são dispersados

50 Assim, Davi prevaleceu contra o filisteu com uma funda e com uma pedra; feriu ao filisteu e o matou, porém não havia espada na mão de Davi. 51 Correu Davi, e pôs-se em pé sobre o filisteu, e *1Sm 21.9;2Sm 23.21tomou a espada dele, e, tirando-a da bainha, matou-o, e com ela decepou-lhe a cabeça. *Hb 11.34Vendo os filisteus que era morto o seu campeão, fugiram. 52 Os homens de Israel e de Judá levantaram-se, gritaram e perseguiram aos filisteus, até a entrada de Gate e até *Js 15.11Ecrom. Os feridos dentre os filisteus caíram pelo caminho de *Js 15.36Saaraim, até Gate e até Ecrom. 53 Voltando os filhos de Israel de perseguirem aos filisteus, despojaram o arraial deles. 54 Tomando Davi a cabeça do filisteu, levou-a para Jerusalém; porém pôs as armas dele na sua tenda.

55 Quando Saul viu a Davi sair contra o filisteu, perguntou a Abner, o general do exército: Abner, de quem é filho *1Sm 16.12,21-22este mancebo? Respondeu Abner: Por tua vida, ó rei, que o não sei. 56 Disse o rei: Pergunta de quem é filho esse rapaz. 57 Voltando Davi depois de morto o filisteu, tomou-o Abner *1Sm 17.54e levou-o à presença de Saul, trazendo Davi na mão a cabeça do filisteu. 58 Saul perguntou-lhe: De quem és filho, mancebo? Respondeu Davi: *1Sm 17.12Sou filho do teu servo Jessé, belemita.