1 Samuel 19

Saul üldözi Dávidot, aki Sámuelhez fut

1 És szóla Saul fiának, Jonathánnak, és a többi szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot; de Jonathán, a Saul fia nagyon szereté őt. 2 Megmondá azért Jonathán Dávidnak, mondván: Az én atyám, Saul azon van, hogy téged megöljön, azért vigyázz magadra reggel; titkos helyen tartózkodjál és rejtsd el magad. 3 Én pedig kimegyek, és atyám mellett megállok a mezőn, a hol te leszesz, és beszélni fogok atyámmal felőled, és meglátom, mint lesz, és tudtodra adom néked. 4 És Jonathán kedvezően nyilatkozék Dávid felől az ő atyja, Saul előtt, és monda néki: Ne vétkezzék a király Dávid ellen, az ő szolgája ellen, mert ő nem vétett néked, sőt szolgálata felette hasznos volt néked. 5 Mert ő koczkára tette életét és megverte a Filiszteust, és az Úr nagy szabadulást szerze az egész Izráelnek. Te láttad azt és örültél rajta; miért vétkeznél azért az ártatlan vér ellen, megölvén Dávidot ok nélkül. 6 És hallgatott Saul Jonathán szavára, és megesküvék Saul: Él az Úr, hogy nem fog megöletni! 7 Akkor szólítá Jonathán Dávidot, és megmondá néki Jonathán mind e beszédeket; és Saulhoz vezeté Jonathán Dávidot, a ki ismét olyan lőn előtte, mint annakelőtte. 8 A háború pedig ismét megkezdődék, és Dávid kivonula, és harczola a Filiszteusok ellen, és nagy vereséget okozott nékik, és azok elfutának előle. 9 Az Istentől küldött gonosz lélek azonban megszállta Sault, mikor házában ült és dárdája kezében vala; Dávid pedig pengeté a hárfát kezével. 10 Akkor Saul a dárdával Dávidot a falhoz akará szegezni, de félrehajolt Saul elől, és a dárda a falba verődött. Dávid pedig elszalada, és elmenekült azon éjjel. 11 És követeket külde Saul a Dávid házához, hogy reá lessenek és reggel megöljék őt. De tudtára adá Dávidnak Mikál, az ő felesége, mondván: Ha meg nem mented életedet ez éjjel, holnap megölnek. 12 És lebocsátá Mikál Dávidot az ablakon; ő pedig elment és elszalada, és megmenté magát. 13 És vevé Mikál a theráfot és az ágyba fekteté azt, és feje alá kecskeszőrből készült párnát tett, és betakará lepedővel. 14 Mikor pedig Saul elküldé a követeket, hogy Dávidot megfogják, azt mondá: Dávid beteg. 15 És Saul elküldé ismét a követeket, hogy megnézzék Dávidot, mondván: Ágyastól is hozzátok őt előmbe, hogy megöljem őt. 16 És mikor a követek oda menének: ímé, a theráf volt az ágyban, és feje alatt a kecskeszőrből készült párna volt. 17 Akkor monda Saul Mikálnak: Mi dolog, hogy engem úgy megcsaltál? – elbocsátád az én ellenségemet, és ő elmenekült. És felele Mikál Saulnak: Ő mondá nékem, bocsáss el engem, vagy megöllek téged. 18 Dávid pedig elfutván, megszabadula; és elment Sámuelhez Rámába, és elbeszélte néki mindazt, a mit Saul vele cselekedett. Elméne ezután ő és Sámuel, és Nájóthban tartózkodának.

Saul is a próféták között

19 És tudtára adák Saulnak, mondván: Ímé Dávid Nájóthban van, Rámában. 20 Követeket külde azért Saul, hogy Dávidot fogják meg. A mint azonban meglátták a prófétáknak seregét, a kik prófétálának, és Sámuelt, a ki ott állott, mint az ő előljárójuk; akkor az Istennek lelke Saul követeire szállott, és azok is prófétálának. 21 Mikor pedig megmondták Saulnak, más követeket külde, és azok is prófétálának. Akkor harmadízben is követeket külde Saul, de azok is prófétálának. 22 Elméne azért ő maga is Rámába. És a mint a nagy kúthoz érkezék, mely Székuban van, megkérdezé, mondván: Hol van Sámuel és Dávid? És felelének: Ímé Nájóthban, Rámában. 23 És elméne oda Nájóthba, Rámában. És az Istennek lelke szálla ő reá is, és folytonosan prófétála, míg eljutott Nájóthba, Rámában. 24 És leveté ő is ruháit, és prófétála, ő is Sámuel előtt és ott feküvék meztelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Azért mondják: Avagy Saul is a próféták közt van-é?

Jônatas intercede por Davi

1 Ordenou Saul a Jônatas, seu filho, e a todos os servos *1Sm 18.8-9que matassem a Davi. Porém *1Sm 18.1-3Jônatas, filho de Saul, estava muito afeiçoado a Davi. 2 Disse Jônatas a Davi: Saul, meu pai, procura tirar-te a vida. Agora, guarda-te amanhã pela manhã, fica num lugar oculto e esconde-te. 3 Eu sairei, e me porei ao lado de meu pai no campo em que estiveres, e lhe falarei acerca de ti; *1Sm 20.9,13avisar-te-ei de tudo o que souber. 4 Jônatas *1Sm 20.32falou em favor de Davi a seu pai Saul, e disse-lhe: *Gn 42.22Não peque o rei contra o seu servo, contra Davi, porque ele não tem pecado contra ti e porque as suas ações para contigo têm sido muito boas; 5 *1Sm 17.49-50ele arriscou a vida e matou ao filisteu, e *1Sm 11.13Jeová efetuou um grande livramento para todo o Israel. Tu o viste e te alegraste; *Dt 19.10-13;Sl 94.21por que queres pecar contra o sangue inocente, matando sem causa a Davi? 6 Saul deu ouvidos à voz de Jônatas e jurou, dizendo: Pela vida de Jeová, não se lhe tirará a vida. 7 Chamou Jônatas a Davi e referiu-lhe todas estas coisas. Também Jônatas trouxe Davi a Saul, e Davi ficou na presença dele *1Sm 16.21;18.2,10,13como dantes.

Mical engana a seu pai e salva Davi

8 Renovou-se depois a guerra. Saindo Davi, pelejou contra os filisteus; fez neles uma grande matança, e fugiram de diante dele. 9 *1Sm 16.14;18.10-11O espírito maligno enviado de Jeová veio sobre Saul, estando ele sentado em casa e *1Sm 18.10tendo na mão a sua lança; e *1Sm 16.16Davi tocava a harpa com a sua mão. 10 *1Sm 18.11;20.33Saul procurou atravessar a Davi com a lança contra a parede, mas ele se desviou de diante de Saul, que fincou a lança na parede. Fugiu Davi e escapou naquela noite. 11 *Sl 59, título;Jz 16.2Saul enviou mensageiros à casa de Davi, que a vigiassem e que o matassem pela manhã. Mical, mulher de Davi, disse-lhe: Se não te salvares esta noite, amanhã serás morto. 12 *Js 2.15;2Co 11.33Mical desceu-o por uma janela, e ele foi, fugiu e escapou. 13 Mical tomou o *Gn 31.19;Jz 18.14,17terafim, e deitou-o na cama, e, pondo-lhe à cabeceira uma pele de cabra, cobriu-o com a roupa. 14 Quando Saul enviou mensageiros que prendessem a Davi, ela disse: *Js 2.5Ele está doente. 15 Saul enviou mensageiros que vissem a Davi, dizendo-lhes: Trazei-mo na cama, para que eu lhe tire a vida. 16 Tendo entrado os mensageiros, eis que o terafim estava na cama, tendo à cabeceira a pele de cabra. 17 Perguntou Saul a Mical: Por que me iludiste assim e deixaste ir o meu inimigo, de maneira que escapou? Respondeu Mical a Saul: Foi porque ele me disse: Deixa-me ir, se não eu te mato.

Saul e seus mensageiros profetizam

18 Davi, porém, fugiu e escapou; e, indo ter *1Sm 7.17com Samuel, em Ramá, contou-lhe tudo o que Saul lhe tinha feito. Retiraram-se ele e Samuel e ficaram em *2Rs 6.1-2Naiote. 19 Foi dito a Saul: Eis que Davi está em Naiote, em Ramá. 20 Enviou *1Sm 19.11,14Saul mensageiros para prenderem Davi. Quando viram a *1Sm 10.5-6,10companhia dos profetas profetizando e Samuel presidindo-lhes, veio o Espírito de Deus sobre eles, e *Nm 11.25também profetizaram. 21 Avisado disso Saul, enviou outros mensageiros, que também profetizaram. De novo, enviou terceiros mensageiros, os quais também profetizaram. 22 Então, foi também ele a Ramá e, chegando ao poço grande que está em Secu, perguntou: Onde estão Samuel e Davi? Respondeu-se-lhe: Eis que estão em Naiote, em Ramá. 23 Partiu para Naiote, em Ramá. *1Sm 10.10Veio também sobre ele o Espírito de Deus e ia caminhando e profetizando, até que lá chegou. 24 Ele despiu os seus vestidos, também profetizou diante de Samuel e esteve *Is 20.2nu por terra todo aquele dia e toda aquela noite. Pelo que se diz: *1Sm 10.10-12Está também Saul entre os profetas?