1 Samuel 5

A frigyláda Dágon templomában. Csapás a Filiszteusokon

1 A Filiszteusok pedig vevék az Isten ládáját és elvitték Ében-Ézerből Asdódba. 2 És megfogták a Filiszteusok az Isten ládáját, és bevivén azt a Dágon templomába, Dágon mellé helyezték el. 3 És mikor az Asdódbeliek másnap korán felkelének, ímé Dágon leesett arczczal a földre az Úr ládája előtt. És felvevék Dágont, és ismét helyreállíták. 4 Mikor pedig másnap korán reggel felkelének, ímé Dágon ismét leesett arczczal a földre az Úr ládája előtt; és Dágonnak feje és két kezefeje letörve a küszöbön valának, csak Dágon dereka maradt meg. 5 Annakokáért a Dágon papjai és mind azok, akik a Dágon templomába járnak, nem lépnek a Dágon küszöbére Asdódban mind e mai napig. 6 És az Úrnak keze az Asdódbeliekre nehezedék, és pusztítja vala őket; és megveré őket fekélyekkel, Asdódot és határait. 7 Mikor azért látták az Asdódbeliek, hogy így van a dolog, mondának: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének ládája, mert reánk nehezedett az ő keze, és Dágonra, a mi istenünkre. 8 Elküldének tehát, és összegyűjték a Filiszteusoknak minden fejedelmeit, és mondának: Mit csináljunk Izráel Istenének ládájával? Azok pedig felelének: Vigyék Gáthba az Izráel Istenének ládáját. És elvivék Izráel Istenének ládáját. 9 És történt azután, hogy elvitték, az Úrnak keze igen nagy rémületére lőn a városnak; és megveré a városnak lakosait kicsinytől fogva nagyig, és fekélyek támadának rajtok. 10 Elküldék azért az Istennek ládáját Ekronba. És lőn, hogy a mikor Ekronba jutott az Istennek ládája, felzúdulának az Ekronbeliek, mondván: Reám hozták Izráel Istenének ládáját, hogy megöljön engem és az én népemet. 11 Annakokáért elküldének, és összegyűjték a Filiszteusoknak minden fejedelmeit, és mondának: Küldjétek el Izráel Istenének ládáját, hogy térjen vissza helyére, és ne öljön meg engem és az én népemet. Mert halálos rémület volt az egész városban; igen súlyos volt ott Istennek keze. 12 És azok az emberek, a kik nem haltak meg, fekélyekkel sújtattak annyira, hogy a város jajkiáltása felhatott az égig.

A arca na casa de Dagom

1 Os filisteus tomaram a arca de Deus e a *1Sm 4.1;7.12trouxeram de Ebenézer até *Js 13.3Asdode. 2 Tomando-a, meteram-na no *Jz 16.23-30;1Cr 10.8-10templo de Dagom e colocaram-na junto a Dagom. 3 Tendo-se levantado de madrugada no dia seguinte os de Asdode, eis que *Is 19.1;46.1-2estava Dagom caído com o rosto em terra, diante da arca de Jeová. Tomaram a Dagom e *Is 46.7tornaram a pô-lo no seu lugar. 4 Levantando-se de manhã, no dia seguinte, eis que estava Dagom caído com o rosto em terra, diante da arca de Jeová; e a cabeça de Dagom e ambas as palmas das suas mãos estavam cortadas sobre o limiar, somente havendo-lhe ficado o tronco. 5 Por isso, os sacerdotes de Dagom e todos os que entram no seu templo não pisam o limiar de Dagom em Asdode, até o dia de hoje.

As aflições dos filisteus

6 Mas *1Sm 5.7,11;Êx 9.3a mão de Jeová pesou sobre os de Asdode, e os *1Sm 6.5assolou, e os feriu de *Dt 28.27;Sl 78.66tumores, a saber, a Asdode e aos seus termos. 7 O que tendo visto os homens de Asdode, disseram: Não fique conosco a arca do Deus de Israel, porque a sua mão descarrega duramente sobre nós e sobre Dagom, nosso deus. 8 Enviaram, e *1Sm 5.11;29.6-11congregaram a si todos os régulos dos filisteus, e perguntaram: Que faremos nós da arca do Deus de Israel? Responderam eles: Seja levada a arca do Deus de Israel até Gate. Foi levada a arca do Deus de Israel até lá. 9 Depois de a terem levado para lá, foi *1Sm 5.11;7.13a mão de Jeová contra a cidade num grande vexame; feriu aos homens, tanto pequenos como grandes, e *1Sm 5.6nasceram-lhes tumores. 10 Enviaram a arca de Deus a Ecrom. Logo que chegou a arca de Deus a Ecrom, clamaram os ecronitas, dizendo: Transportaram para nós a arca do Deus de Israel para nos matar a nós e a todo o nosso povo. 11 Então, *1Sm 5.8enviaram, e congregaram a todos os régulos dos filisteus, e disseram: Recambiai a arca do Deus de Israel, para que ela volte para o seu lugar e não nos mate a nós e ao nosso povo; pois havia um pânico mortal na cidade toda; *1Sm 5.5,9a mão de Deus pesava sobremaneira nela. 12 Os homens que não morriam eram feridos com os tumores; *Êx 12.30e o clamor da cidade subiu até o céu.