1 Samuel 9

Saul Sámuelhez megy

1 És volt egy ember a Benjámin nemzetségéből, kinek neve vala Kis, Abielnek fia, ki Sérornak fia, ki Bekoráthnak fia, ki Afiákhnak fia, ki Benjámin házából való volt; igen tehetős ember vala. 2 És volt néki egy Saul nevű fia, ifjú és szép; ő nála Izráel fiai közül senki sem volt szebb; vállától felfelé magasabb vala az egész népnél. 3 És elvesztek vala Kisnek, a Saul atyjának szamarai, és monda Kis Saulnak, az ő fiának: Végy magad mellé egyet a szolgák közül, és kelj fel, menj el, keresd meg a szamarakat. 4 És bejárá az Efraim hegységét, és bejárta Salisa földét, de nem találták meg; és bejárták Sáálim földét, de nem voltak ott; és bejárá Benjámin földét, de nem találták meg. 5 Mikor pedig a Suf földére jutottak, monda Saul az ő szolgájának, a ki vele volt: Jer, térjünk vissza, nehogy atyám elvetve a szamarak gondját, miattunk aggódjék. 6 Az pedig monda néki: Ímé az Istennek embere most e városban van, és az az ember tiszteletben áll; mind az, a mit mond, beteljesedik. Most azért menjünk el oda, talán megmondja nékünk is a mi útunkat, hogy merre menjünk. 7 És monda Saul az ő szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk ez embernek? mert a kenyér elfogyott tarisznyánkból, és nincsen mit vigyünk ajándékba az Isten emberének; mi van nálunk? 8 A szolga pedig felele ismét Saulnak, és monda: Ímé van nálam egy ezüst siklusnak negyedrésze, oda adom ezt az Isten emberének, hogy megmondja nékünk a mi útunkat. 9 Régen Izráelben azt mondák, mikor valaki elment Istent megkérdezni: Jertek, menjünk el a nézőhöz; mert a kit most prófétának neveznek, régen nézőnek hívták. 10 És Saul monda az ő szolgájának: Helyesen beszélsz; jer, menjünk el. Elmenének azért a városba, hol az Istennek embere volt. 11 A mint pedig a város felhágóján menének, leányokkal találkozának, a kik vizet meríteni jöttek ki, és mondának nékik: Itt van-é a néző? 12 És azok felelének nékik, és mondának: Igen, amott van előtted, siess azért, mert ma jött a városba, mivel ma lesz a népnek véres áldozata ím e hegyen. 13 A mint a városba mentek, azonnal megtaláljátok, mielőtt felmenne a hegyre, hogy egyék; mert a nép nem eszik addig, míg ő el nem jön, mivel a véres áldozatot ő áldja meg, és azután esznek a meghívottak. Azért most menjetek fel, mert épen most fogjátok őt megtalálni. 14 Felmenének azért a városba. És mikor a városban menének, ímé akkor jöve ki Sámuel velök szemben, hogy a hegyre felmenjen. 15 És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe, egy nappal az előtt, hogy Saul eljött, mondván: 16 Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földéről, és kend fel őt fejedelmül az én népem, Izráel felett, hogy megszabadítsa az én népemet a Filiszteusok kezéből; mert megtekintém az én népemet, mivel felhatott az ő kiáltása hozzám. 17 Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szóla néki az Úr: Ímé ez az az ember, a kiről szólottam néked, ő uralkodjék az én népem felett. 18 Akkor Saul a kapu alatt Sámuelhez közeledék és monda: Ugyan mondd meg nékem, hol van itt a néző háza? 19 Sámuel pedig felele Saulnak, és monda: Én vagyok az a néző; menj fel előttem a hegyre, és egyetek ma én velem, reggel pedig elbocsátlak téged, és megmondom néked mind azt, a mi szívedben van. 20 A szamarak miatt pedig, melyek tőled ezelőtt három nappal elvesztek, ne aggódjál, mert megtaláltattak. És kié leend mind az, a mi Izráelben becses? Avagy nem a tiéd és a te atyádnak egész házáé? 21 És Saul felele, és monda: Avagy nem Benjáminita vagyok-é én, Izráelnek legkisebb törzséből való? És az én nemzetségem nem legkisebb-é Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért szólasz tehát hozzám ilyen módon? 22 Akkor Sámuel megfogta Sault és az ő szolgáját, és bevezette őket az étkező helyre; és nékik adta a főhelyet a meghívottak között, kik mintegy harminczan valának. 23 És monda Sámuel a szakácsnak: Hozd elő azt a darabot, melyet odaadtam néked, és a melyről azt mondám, hogy tartsd magadnál. 24 Akkor a szakács felhozta a czombot és a mi rajta volt, és Saul elé tevé. És ő monda: Ímhol a megmaradt rész, vedd magad elé és egyél, mert erre az időre tétetett az el számodra, mikor mondám: Meghívtam a népet. Evék azért Saul azon a napon Sámuellel. 25 És miután lejöttek a hegyről a városba, a felházban beszélgetett Saullal. 26 És korán felkelének. Történt ugyanis, hogy hajnalhasadtakor kiálta Sámuel Saulnak a felházba, mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak téged. És felkelt Saul, és kimenének ketten, ő és Sámuel az utczára. 27 Mikor pedig lemenének a város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a szolgának, hogy menjen előre előttünk – és előre ment –, te pedig most állj meg, hogy megmondjam néked az Istennek beszédét.

Saul busca as jumentas extraviadas e vai ter com Samuel

1 Havia um homem de Benjamim por nome *1Sm 14.51;1Cr 9.36-39Quis, filho de Abiel, filho de Zeror, filho de Becorate, filho de Afia, filho dum benjamita, varão ilustre em valor. 2 Ele tinha um filho chamado Saul, *1Sm 10.24na flor da idade e belo. Não havia entre os filhos de Israel outro mais belo do que ele; *1Sm 10.23desde os ombros para cima sobressaía a todo o povo. 3 Tinham-se perdido as jumentas de Quis, pai de Saul. Disse Quis a seu filho Saul: Toma, agora, contigo um dos servos, levanta-te e vai procurar as jumentas. 4 Então, atravessando a *Js 24.33região montanhosa de Efraim, como também a terra de *2Rs 4.42Salisa, não as acharam; depois atravessaram a terra de *Js 19.42Saalim, porém não estavam ali; e não as acharam também na terra de Benjamim.

5 Tendo eles chegado à terra de *1Sm 1.1Zufe, disse Saul para o servo que levava consigo: Vem, e voltemos; *1Sm 10.2não suceda que meu pai deixe de pensar nas jumentas e que se aflija por nós. 6 Disse-lhe o servo: Eis que há, nesta cidade, *Dt 33.1;2Rs 5.8um homem de Deus, e ele é muito considerado; *1Sm 3.19tudo o que ele diz sucede infalivelmente. Vamos, pois, lá; *Gn 24.42porventura, ele nos pode informar sobre o caminho que seguimos. 7 Então, disse Saul ao seu servo: Porém, se lá formos, que é o que levaremos ao homem? Pois já se acabou o pão dos nossos alforjes, e nenhum *1Rs 14.3;2Rs 5.15;8.8-9;Ez 13.19presente temos que levar ao homem de Deus. Que temos? 8 O servo tornou a responder a Saul: Eis que se acha na minha mão um quarto de siclo de prata. Dá-lo-ás ao homem de Deus, *1Sm 9.6para que nos mostre o caminho 9 (Antigamente, em Israel, todo o que ia consultar a Deus dizia assim: Vinde, vamos ter com o vidente; porque aquele que, hoje, se chama profeta se chamava, outrora, *2Sm 24.11;1Cr 9.22;26.28;Is 30.10vidente). 10 Disse Saul ao seu servo: Dizes bem, anda, vamos. Assim, subiram à cidade em que estava o homem de Deus.

11 Quando eles subiam pela encosta à cidade, *Gn 24.15;29.9;Êx 2.16encontraram umas moças que saíam a tirar água e lhes perguntaram: Está aqui o vidente? 12 Elas lhes responderam: Está; ei-lo aí tens diante de ti. Apressa-te, porque hoje veio à cidade, porquanto o *Nm 28.11-15povo oferece hoje sacrifícios *1Sm 7.17;10.5no alto. 13 Ao entrardes na cidade, logo o encontrareis, antes que suba ao alto para comer; pois o povo não comerá, a menos que ele não tenha vindo, porque *Lc 9.16;Jo 6.11ele é quem há de abençoar o sacrifício; e, depois, comem os que forem convidados. Subi, agora, porque a esta hora o achareis. 14 E subiram à cidade; ao entrarem, saiu-lhes Samuel ao encontro, para subir ao alto.

15 Ora, *1Sm 15.1;At 13.21Jeová tinha revelado a Samuel a vinda de Saul um dia antes de ele chegar, dizendo: 16 Amanhã, a esta hora, te enviarei um homem, que vem da terra de Benjamim, e *1Sm 10.1tu o ungirás por príncipe sobre o meu povo de Israel. Ele livrará o meu povo da mão dos filisteus, pois *Êx 3.7,9olhei para o meu povo, porque o seu clamor chegou a mim. 17 Quando Samuel viu a Saul, disse-lhe Jeová: *1Sm 16.12Eis o homem de quem eu te disse: Este dominará sobre o meu povo. 18 Então, Saul se chegou a Samuel, na porta, e disse: Peço-te que me digas onde é a casa do vidente. 19 Samuel respondeu a Saul: Eu sou o vidente. Sobe adiante de mim ao alto, porque hoje comereis comigo; pela manhã, te despedirei e descobrir-te-ei tudo o que tens no teu coração. 20 *1Sm 9.3Pelo que toca às tuas jumentas que há três dias se perderam, não te dê isso cuidado, porque já se acharam. *1Sm 8.5;12.13Para quem é tudo o que é desejável em Israel? Não é, porventura, para ti e para toda a casa de teu pai? 21 Respondeu Saul: *1Sm 15.17Acaso, não sou eu benjamita, da *Jz 20.46-48mais pequena das tribos de Israel? Não é a minha família a menor de todas as famílias da tribo de Benjamim? Por que me falas tu logo assim?

Saul come e conversa com Samuel

22 Samuel, tomando a Saul e ao seu servo, levou-os para a sala de jantar e deu-lhes o primeiro lugar entre os convidados, que eram cerca de trinta pessoas. 23 Samuel disse ao cozinheiro: Traze a porção que te dei e que mandei que guardasses à parte. 24 Tomou o cozinheiro a *Êx 29.22,27;Lv 7.32-33;Nm 18.18espádua e o que nela havia e pô-la diante de Saul. Samuel disse: Eis o que foi reservado! Põe-no diante de ti e come; porque se te reservou para ti até o tempo determinado, ao dizer eu: Convidei o povo. Assim, comeu Saul com Samuel naquele dia.

25 Tendo eles descido do alto para a cidade, falou Samuel com Saul, *Dt 22.8;At 10.9no eirado. 26 Levantaram-se cedo; e, ao raiar do dia, chamou Samuel a Saul, no eirado, dizendo: Levanta-te para eu te despedir. Levantou-se Saul, e saíram ambos para fora, ele e Samuel. 27 Eles desciam e se achavam na extremidade da cidade, quando Samuel disse a Saul: Manda ao servo que vá adiante de nós (E ele foi.), mas tu demora-te aqui, para que eu te faça saber a palavra de Deus.