1 Samuel 26

Dávid elveszi Saul dárdáját és vizes kupáját, és ismét megszégyeníti őt azáltal, hogy életét megkíméli

1 És menének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Nemde nem a Hakila halmán lappang-é Dávid, a puszta átellenében? 2 Felkele azért Saul, és lement Zif pusztájába, és vele volt Izráel közül háromezer válogatott ember, hogy megkeresse Dávidot Zif pusztájában. 3 És tábort jára Saul a Hakila halmán, mely a puszta átellenében van, az úton; Dávid pedig a pusztában tartózkodék. És mikor észrevette, hogy Saul utána ment a pusztába: 4 Kémeket küldött ki Dávid, és megtudta biztosan, hogy Saul eljött. 5 És felkele Dávid, és elment arra a helyre, a hol Saul táborozott, és megnézte Dávid azt a helyet, a hol feküvék Saul és Abner, a Nér fia, seregének fővezére. Saul pedig a kerített táborban feküvék, és a nép körülötte táborozott. 6 Akkor szóla Dávid, és monda a Hitteus nemzetségéből való Akhiméleknek és Abisainak, a Seruja fiának, a ki Joábnak testvére vala, mondván: Ki jön le velem Saulhoz a táborba? És mondá Abisai: Lemegyek én veled. 7 És elméne éjjel Dávid, és Abisai a nép közé. És ímé, Saul lefeküvén, alszik vala a kerített táborban, és dárdája a földbe volt szúrva fejénél; Abner pedig és a nép körülötte feküvének. 8 Akkor monda Abisai Dávidnak: Kezedbe adta a mai napon Isten a te ellenségedet; most azért, hadd szegezzem a földhöz őt a dárdával egy ütéssel, és másodszor nem ütöm át. 9 Dávid azonban monda Abisainak: Ne veszesd el őt! Mert vajjon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?! 10 És monda Dávid: Él az Úr, hogy az Úr megveri őt! Vagy eljön az ő napja és meghal, vagy pedig harczba megy és ott vész el! 11 Távoztassa el azért az Úr tőlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem, hanem csak vedd a dárdát, mely feje mellett van, és a vizes korsót, és menjünk el. 12 Akkor elvevé Dávid a dárdát és a vizes korsót Saul feje mellől, és elmenének. És senki sem volt, a ki látta volna, sem a ki észrevette volna, sem a ki felserkent volna, hanem mindnyájan aluvának, mert az Úr mély álmot bocsátott reájok. 13 És mikor Dávid általment a túlsó oldalra, megállott a hegy tetején messzire, úgy, hogy nagy távolság volt közöttük. 14 És kiálta Dávid a népnek és Abnernek, a Nér fiának, mondván: Nem felelsz-é Abner? És felele Abner, és monda: Kicsoda vagy te, hogy így kiáltasz a királynak? 15 Dávid pedig monda Abnernek: Avagy nem férfi vagy-é te, és kicsoda olyan, mint te Izráelben? És miért nem vigyáztál a te uradra, a királyra? Mert a nép közül oda ment egy ember, hogy elveszesse a te uradat, a királyt. 16 Nem jó dolog ez, a mit cselekedtél! Él az Úr, hogy halál fiai vagytok ti, a miért nem vigyáztatok a ti uratokra, az Úrnak felkentjére! Most azért nézd meg, hol van a király dárdája és a vizes korsó, a mely fejénél volt? 17 És megismeré Saul a Dávid hangját, és monda: A te hangod-é ez fiam, Dávid? Dávid pedig monda: Az én hangom, uram király! 18 És monda: Miért üldözi szolgáját az én uram? Ugyan mit cselekedtem, és micsoda gonoszság van én bennem? 19 Most azért hallgassa meg az én uram, a király, az ő szolgájának szavát! Ha az Úr ingerelt fel téged ellenem: vajha jóillatú volna előtte az áldozat; ha pedig emberek: átkozottak legyenek az Úr előtt, mert kiűznek most engemet, hogy ne részesülhessek az Úrnak örökségében, azt mondván: Eredj, szolgálj idegen isteneknek. 20 Azért ne omoljék az én vérem a földre távol az Úr színétől; mert Izráelnek királya kijött, hogy egy bolhát keressen, úgy, mint egy fogoly madarat üldöznek a hegyeken. 21 Saul pedig monda: Vétkeztem! térj vissza fiam, Dávid, mert többé nem cselekszem veled gonoszul, mivel az én életem kedves volt előtted a mai napon. Ímé, esztelenül cselekedtem, és igen nagyot vétettem. 22 És felele Dávid, és monda: Ímhol a király dárdája, jőjjön ide a szolgák közül egy, és vigye el azt. 23 Az Úr pedig fizessen meg mindenkinek az ő igazsága és hűsége szerint, mert az Úr kezembe adott téged ma, de én nem akartam felemelni kezemet az Úrnak felkentje ellen. 24 És a mennyire drága volt a mai napon a te lelked én előttem, legyen annyira drága az én lelkem az Úr előtt, és szabadítson meg engem minden nyomorúságból! 25 Akkor monda Saul Dávidnak: Áldott légy te, fiam Dávid, hatalmasan is fogsz cselekedni, és győzni is fogsz! És elment Dávid a maga útjára, Saul pedig visszatért az ő helyére.

Davi poupa outra vez a vida de Saul

1 Vieram os zifitas ter com Saul, a Gibeá, e disseram: *1Sm 23.19;Sl 54, títuloNão se esconde Davi no outeiro de Haquilá, que é defronte do deserto? 2 Levantou-se Saul e desceu ao deserto de Zife, levando consigo *1Sm 13.2;24.2três mil homens escolhidos de Israel, para buscar a Davi ali. 3 Acampou-se Saul no outeiro de Haquilá, que é defronte do deserto, junto *1Sm 24.3ao caminho. Porém Davi morava no deserto, e, *1Sm 23.15sabendo que Saul vinha ali em sua procura, 4 enviou espias, e certificou-se de que Saul tinha vindo. 5 Levantou-se Davi, e foi ao lugar onde Saul se tinha acampado, e viu o lugar onde se deitavam Saul e *1Sm 14.50-51;17.55Abner, filho de Ner, general das suas tropas. Saul estava deitado dentro da trincheira, e ao redor dele estava acampado o povo.

6 Perguntou Davi a Aimeleque, *Gn 23.3;26.34;Js 3.10;1Rs 10.29;2Rs 7.6o heteu, e a *1Cr 2.15-16Abisai, filho de Zeruia, irmão de Joabe: Quem *Jz 7.10-11descerá comigo a Saul ao arraial? Respondeu Abisai: Eu descerei contigo. 7 Foram de noite Davi e Abisai ao povo. Eis que Saul estava deitado e dormindo dentro da trincheira, e a sua lança, fincada na terra, à sua cabeceira. Abner e o povo estavam deitados ao redor dele. 8 Então, disse Abisai a Davi: Deus te entregou hoje nas mãos o teu inimigo. Agora, deixa-me atravessá-lo com a lança até o chão dum só golpe; não lhe darei outro. 9 Mas Davi respondeu a Abisai: Não o mates, *1Sm 24.6-7;2Sm 1.14,16pois quem pode estender a mão contra o ungido de Jeová e ficar inocente? 10 Acrescentou Davi: Pela vida de Jeová, *1Sm 25.26,38Jeová o há de ferir ou *Dt 31.14chegará o seu dia, e morrerá ou *1Sm 31.6descerá para a batalha e perecerá. 11 *1Sm 24.6,12Não permita Jeová que eu estenda a mão contra o seu ungido; porém toma, agora, a lança que está à sua cabeceira e a bilha de água, e vamo-nos. 12 Davi tomou da cabeceira de Saul a lança e a bilha de água, e foram-se. Ninguém o viu, nem o soube, nem se despertou, pois todos dormiam, porque, da parte de Jeová, tinha caído sobre eles *Gn 2.21;15.12um profundo sono.

13 Tendo Davi passado à outra banda, pôs-se no cume do monte, ao longe, havendo uma grande distância entre eles. 14 Bradou ao povo e a Abner, filho de Ner, dizendo: Não respondes, Abner? Respondeu Abner: Quem és tu que bradas ao rei? 15 Disse-lhe Davi: Não és tu um valente? Quem há em Israel tal como tu? Por que não guardaste o rei, teu senhor? Porque veio um do povo para matar o rei, teu senhor. 16 Não é bom isso que fizeste; pela vida de Jeová, *1Sm 20.31mereceis vós a morte, porque não guardastes ao vosso senhor, ao ungido de Jeová. Vede, agora, onde está a lança do rei e a bilha de água que estava à sua cabeceira.

Conversa entre Davi e Saul

17 Conheceu Saul a voz de Davi e disse: *1Sm 24.16Não é esta a tua voz, meu filho Davi? Davi respondeu: Minha voz é, ó rei, meu senhor. 18 Prosseguiu: *1Sm 24.9,11-14Por que persegue o meu senhor ao seu servo? Pois que fiz eu? Que maldade se acha na minha mão? 19 Ouve, agora, ó rei, meu senhor, as palavras de teu servo: se é *2Sm 16.11Jeová o que te tem instigado contra mim, *Gn 8.21receba ele o cheiro de uma oferta de cereais; se, *1Sm 24.9porém, são os filhos dos homens, malditos sejam perante Jeová! Pois *Js 22.25-27eles me expulsaram hoje, para que eu não seja incluído na herança de Jeová, dizendo: Vai, serve a outros deuses. 20 Agora, não se derrame o meu sangue na terra fora da presença de Jeová; porque saiu o rei de Israel em busca de uma *1Sm 24.14pulga, como se persegue uma perdiz nos montes.

21 Disse Saul: *1Sm 15.24,30;24.17Pequei; volta, meu filho Davi, pois não te tornarei a fazer o mal, porque foi hoje preciosa a minha vida aos teus olhos. Eis que tenho procedido nesciamente, errado excessivamente. 22 Respondeu Davi: Eis aqui a lança, ó rei! Venha cá um dos mancebos e leve-a. 23 *1Sm 24.19Pague Jeová a cada um a sua justiça e a sua fidelidade; porquanto Jeová te entregou hoje na minha mão, e *1Sm 24.12eu não quis estender a mão contra o ungido de Jeová. 24 Assim como foi a tua vida hoje de muita estima aos meus olhos, assim seja *1Sm 18.30de muita estima a minha vida aos olhos de Jeová, e *Sl 54.7livre-me ele de toda a tribulação. 25 Disse Saul a Davi: *1Sm 24.19Bendito sejas tu, meu filho Davi! Pois grandes coisas farás e também, sem falta, prevalecerás. Então, se *1Sm 24.22foi Davi o seu caminho, e Saul voltou para o seu lugar.