Neemias 5

Nehémiás a szegények sérelmeit orvosolja

1 Lőn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az ő atyjokfiai, a zsidók ellen. 2 Valának, a kik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nékünk gabona kell, hogy együnk és éljünk. 3 És valának, a kik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szőlőinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nékünk gabona kell, mert éhezünk. 4 Viszontag valának, a kik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szőlőinkre; 5 És ímé, bár a mi testünk épen olyan, mint a mi atyánkfiainak testök, s a mi fiaink olyanok, mint az ő fiaik, mi nékünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat és leányainkat, sőt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erőnk arra, hogy őket megválthatnók, hisz mezeink és szőlőink másokéi már! 6 Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam; 7 És magamba szállva, gondolkodtam erről, és megfeddém az előljárókat és főembereket, ezt mondván nékik: Ti a ti atyátokfiaival szemben uzsoráskodtok! És szerzék ő ellenök nagy gyűlést; 8 És mondám nékik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, a kik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s ők nékünk adják el magokat?! És hallgatának és nem tudának felelni semmit. 9 És mondék: Nem jó dolog ez, a mit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy valahára ne gyalázzanak már minket a pogányok, a mi ellenségeink? 10 Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nékik; engedjük el, kérlek, e tartozást! 11 Adjátok vissza, kérlek, nékik még ma az ő mezeiket, szőlőiket, olajkerteiket és házaikat; ennekfelette, a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát engedjétek el. 12 És felelének: Visszaadjuk és tőlök nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, a mint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat és megeskettetém őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni. 13 Ruhámat is megrázám és mondék: Épen így rázzon ki az Isten minden embert az ő házából és vagyonából, és épen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen. És dícsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép.

Nehémiás önzetlensége helytartói hivatalában

14 Sőt azon naptól fogva, melyen Júdának földére helytartójukul rendeltettem, Artaxerxes királynak huszadik esztendejétől fogva harminczkettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én atyámfiai a helytartónak járó kenyeret nem evénk. 15 Holott az előbbi helytartók, a kik én előttem valának, terhelék a népet és vevének tőlök kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felül; sőt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten félelme miatt. 16 Sőt még e kőfalon is dolgoztam; mezőt sem szereztünk; s minden én legényeim egybegyűltenek ott a munkára. 17 Annakfelette a zsidók, továbbá a másfélszáz főember és a kik jőnek vala mi hozzánk a körültünk lakó pogányok közül, az én asztalomnál esznekvala. 18 A mit minden napra készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is készítének nékem, minden tíz napra vala mindenféle bor bőségesen; és mindemellett sem kivántam be a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen. 19 Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, a mit én e néppel cselekedtem!

Os pobres murmuram contra os ricos, e Neemias repreende os últimos

1 Então, *Lv 25.35;Dt 15.7se levantou um grande clamor do povo e de suas mulheres contra os judeus, seus irmãos. 2 Pois havia quem dissesse: Nós, nossos filhos e nossas filhas somos muitos; que se nos dê trigo, para que comamos e vivamos. 3 Havia também alguns que diziam: Os nossos campos, as nossas vinhas e as nossas casas estão sendo hipotecados; que se nos dê trigo, por causa da fome. 4 Havia também quem dissesse: Para pagarmos *Ed 4.13;7.24o tributo do rei, temos tomado dinheiro emprestado sobre os nossos campos e as nossas vinhas. 5 Todavia, a *Gn 37.27nossa carne é como a carne de nossos irmãos, e nossos filhos, como os filhos deles; eis que *Lv 25.39nós reduzimos nossos filhos e nossas filhas à escravidão, e algumas de nossas filhas já estão reduzidas à escravidão. Não está em nosso poder evitá-lo, pois outros têm os nossos campos e as nossas vinhas.

6 Fiquei muito irado quando ouvi o seu clamor e essas palavras. 7 Consultei comigo mesmo, e contendi com os nobres e magistrados, e disse-lhes: *Êx 22.25;Lv 25.36Cada um de vós é usurário para com seu irmão. Convoquei contra eles uma grande assembleia. 8 Eu lhes disse: Nós, segundo nossas posses, *Lv 25.48temos resgatado os judeus, nossos irmãos, que tinham sido vendidos às nações; e quereis vós até vender os vossos irmãos, e devem eles ser vendidos a nós? Então, se calaram e não acharam que me responder. 9 Disse eu mais: Não é bom o que fazeis; porventura, não deveis andar no temor do nosso Deus, para não sermos objeto do *Ne 4.4opróbrio dos povos nossos inimigos? 10 Também eu, meus irmãos e os meus servos lhes emprestamos dinheiro e trigo à usura. Vamos, deixemo-nos disso. 11 Restituí-lhes hoje mesmo os seus campos, as suas vinhas, os seus olivais e as suas casas, como também a centésima do dinheiro e do trigo, vinho e azeite, que estais exigindo deles. 12 Responderam: *2Cr 28.15Nós lho restituiremos e *Ne 10.31nada lhes pediremos; faremos assim como tu dizes. Chamei os sacerdotes e *Ed 10.5fi-los jurar que fariam segundo essa promessa. 13 Também *At 18.6sacudi os meus vestidos, e disse: Assim sacuda Deus da sua casa e do seu trabalho todo homem que não cumprir esta promessa. Assim seja ele sacudido e despojado. *Ne 8.6Toda a congregação respondeu: Amém! E louvaram a Jeová. O povo fez conforme essa promessa.

14 Além disso, desde o dia em que fui designado para ser governador na terra de Judá, *Ne 1.1desde o vigésimo ano até o *Ne 13.6trigésimo segundo ano do rei Artaxerxes, isto é, doze anos, nem *Ed 4.13-14eu nem meus irmãos temos comido o pão devido ao governador. 15 Mas os primeiros governadores que foram antes de mim oprimiram o povo e dele tomaram pão e vinho, além de quarenta siclos de prata. Até os seus servos dominavam sobre o povo, porém eu assim não fiz, *Ne 5.9por causa do temor de Deus. 16 Também eu continuei na obra deste muro, e não adquirimos terras; e todos os meus servos foram reunidos ali para a obra. 17 Também *1Rs 18.19se assentaram à minha mesa cento e cinquenta homens dentre os judeus e os magistrados, além dos que vinham ter conosco dentre as nações que estavam ao redor de nós. 18 Ora, *1Rs 4.22-23o que se preparava para um só dia era um boi e seis ovelhas escolhidas; também se me preparavam aves e, de dez em dez dias, provisão de toda sorte de vinho. Todavia, não obstante tudo isso, *2Ts 3.8não pedi o pão devido ao governador, porque a servidão pesava sobre o povo. 19 *Ne 13.14,22,31Lembra-te, Deus meu, para meu bem, de tudo quanto tenho feito para este povo.