2 Coríntios 12

Pál nagy isteni kijelentéseiről, nagy megerősíttetéséről beszél

1 A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire. 2 Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig. 3 És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja), 4 Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie. 5 Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem. 6 Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtőztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek lát, vagy a mit hall tőlem. 7 És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. 8 Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; 9 És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. 10 Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.

Pál emlékeztet tiszta szeretetére

11 Dicsekedvén, balgataggá lettem; ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna engem ajánlanotok; mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál, noha semmi vagyok. 12 Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tűrésben, jelekben, csodákban és erőkben is. 13 Mert micsoda az, a miben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az igazságtalanságot! 14 Ímé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, a mi a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyűjteni a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. 15 Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért; még ha ti, a kiket én igen szeretek, kevésbbé szerettek is engem. 16 De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem álnok lévén ravaszsággal fogtalak meg titeket. 17 Avagy a kiket hozzátok küldtem, azok közül valamelyik által kifosztottalak-é titeket? 18 Megkértem Titust, és vele együtt elküldtem amaz atyafit; csak nem fosztott ki titeket Titus? Nem egyazon Lélek szerint jártunk-é? Nem azokon a nyomokon-é? 19 Azt hiszitek megint, hogy előttetek mentegetjük magunkat. Az Isten előtt Krisztusban szólunk; mindezt pedig, szeretteim, a ti épüléstekért. 20 Mert félek azon, hogy ha odamegyek, nem talállak majd olyanoknak, a milyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak találtok, a milyennek nem szeretnétek; hogy valamiképen versengések, irígységek, indulatoskodások, visszavonások, rágalmazások, fondorkodások, felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek; 21 Hogy mikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem ti köztetek, és sokakat megsiratok azok közül, a kik ezelőtt vétkeztek és meg nem tértek a tisztátalanságból, paráznaságból és bujaságból, a mit elkövettek.

A visão celestial. O espinho na carne

1 É necessário que *2Co 11.30; cp.11.16,18;2Co 12.5,9me glorie, ainda que não convém, mas passarei às visões e *2Co 12.7;Gl 1.12;2.2;Ef 3.3; cp.1Co 14.6revelações do Senhor. 2 Conheço um homem *Rm 16.7em Cristo que, há quatorze anos, (se no corpo, não sei; se fora do corpo, não sei; *2Co 11.11Deus o sabe) foi *2Co 12.4;1Ts 4.17;Ap 12.5; cp.At 8.39;Ez 8.3arrebatado até o *cp.Dt 10.14, etc.;Sl 148.4;Ef 4.10;Hb 4.14terceiro céu. 3 Conheço o tal homem (se no corpo ou separado do corpo, não sei; Deus o sabe) 4 que foi arrebatado ao *Lc 23.43Paraíso e ouviu palavras indizíveis, as quais não é lícito ao homem referir. 5 *2Co 12.1Do tal me gloriarei; de mim, porém, não me gloriarei, senão nas minhas *1Co 2.3;2Co 12.9s.fraquezas. 6 Pois, se desejar gloriar-me, não serei *2Co 11.16s.;2Co 12.11; vd.5.13insensato, *2Co 7.14porque falarei a verdade; mas abstenho-me para que ninguém julgue de mim fora do que vê em mim ou do que ouve de mim, 7 e por causa da extraordinária grandeza das *2Co 12.1revelações. Porquanto, para que eu me não engrandecesse demais, foi-me dado *Nm 33.55;Ez 28.24;Os 2.6um espinho na carne, *cp.Jó 2.6;1Co 5.5;Mt 4.10mensageiro de Satanás para me esbofetear, a fim de eu não me engrandecer demais. 8 Acerca disso, *cp.Mt 26.44três vezes, implorei ao Senhor que o espinho se apartasse de mim. 9 E disse-me: Basta-te a minha graça, pois a minha *Fp 4.13; cp.1Co 2.5;Ef 3.16força se aperfeiçoa na fraqueza. Portanto, de boa vontade antes me gloriarei nas minhas fraquezas, para que a força de Cristo repouse sobre mim. 10 Por isso, *Rm 5.3; cp.8.35folgo em fraquezas, em afrontas, em *2Co 6.4necessidades, em *2Ts 1.4;2Tm 3.11perseguições, em angústias *cp.2Co 5.15,20por amor de Cristo; pois, *cp.2Co 13.4quando estou fraco, então, estou forte.

As credenciais de um apóstolo

11 Tenho-me tornado insensato; vós a isso me obrigastes. Eu devia ser louvado por vós, porque *2Co 11.5; cp.1Co 15.10em nada fui inferior aos maiores dentre os apóstolos, ainda *1Co 3.7; cp.1Co 13.2;15.9que nada sou. 12 *1Co 9.1; cp.Rm 15.19;Jo 4.48Os sinais dum apóstolo foram, de fato, operados entre vós com toda a paciência, por milagres, por prodígios e por virtudes sobrenaturais. 13 Pois em que fostes inferiores às demais igrejas, senão que *1Co 9.12,18;2Co 11.9;2Co 12.14eu mesmo não vos fui pesado? Perdoai-me *2Co 11.7essa injustiça.

Paulo deseja visitá-los

14 Eis que, *2Co 13.1; cp.2Co 1.15;13.2pela terceira vez, estou pronto a ir ter convosco e não vos serei pesado; pois *1Co 10.24,33não busco os vossos bens, mas *1Co 9.19a vós. *1Co 4.14s.;Gl 4.19Os filhos não devem entesourar para os pais, mas *Pv 19.14; cp.Ez 34.2os pais, para os filhos. 15 Eu, *cp.2Co 1.6;Rm 9.3;Fp 2.17;Cl 1.24;1Ts 2.8;2Tm 2.10de boa vontade, gastarei tudo e serei inteiramente gasto por amor das vossas almas. Se mais abundantemente *2Co 11.11vos amo, serei menos amado? 16 Mas seja assim, *2Co 11.9eu não vos fui pesado; porém, sendo astuto, *cp.2Co 11.20vos apanhei com dolo. 17 *cp.2Co 9.5Porventura, defraudei-vos por algum daqueles que vos enviei? 18 *2Co 8.6Roguei a *2Co 2.13Tito e enviei com ele *cp.2Co 8.18um irmão; defraudou-vos Tito? Não andamos no mesmo *cp.1Co 4.21espírito? Não seguimos *Rm 4.12as mesmas pegadas?

Paulo apela para o juiz de todos

19 Há muito, pensais que nós nos desculpamos para convosco. *2Co 2.17; cp.Rm 9.1Perante Deus em Cristo falamos; mas todas as coisas, *Hb 6.9amados, são *2Co 10.8;Rm 14.19; cp.1Ts 5.11para a vossa edificação. 20 Pois eu temo que, *2Co 2.1-4; cp.1Co 4.21indo ter convosco, não vos ache quais eu vos quero, e que seja achado por vós qual não me quereis, e que haja *cp.1Co 1.11;3.3contendas, ciúmes, *Gl 5.20iras, *Rm 2.8;1Co 11.19facções, *Rm 1.30; cp.Tg 4.11;1Pe 2.1difamações, *Rm 1.29murmurações, *cp.1Co 4.6,18;5.2inchações, *cp.1Co 14.33tumultos. 21 Temo que, indo outra vez, meu Deus me humilhe perante vós, e chore eu a muitos dos que *2Co 13.2antes pecaram e ainda não se arrependeram da *Gl 5.19; cp.1Co 6.9,18;Cl 3.5impureza, da fornicação e da impudicícia que cometeram.