Beköszöntő
1 Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak: 2 Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Az apostol hálája a nyomorúságok közt való isteni vígaszért
3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene; 4 A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket. 5 Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által. 6 De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek. 7 Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is. 8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk: 9 Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat: 10 A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani; 11 Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk. 12 Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek. 13 Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig; 14 A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.
Védekezés az állhatatlanság vádja ellen
15 És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet; 16 És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába. 17 Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen? 18 De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem. 19 Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne. 20 Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk. 21 A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az; 22 A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe. 23 Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba. 24 Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.
Prefácio e saudação
1 Paulo, Ef 1.1;Cl 1.1;1Tm 1.1;2Tm 1.1;Tt 1.1; cp.Rm 1.1;Gl 1.1apóstolo de Gl 3.26Cristo Jesus 1Co 1.1por vontade de Deus, e 2Co 1.19; cp.1Co 16.10;At 16.1Timóteo, nosso irmão, 1Co 10.32à igreja de Deus que está em At 18.1Corinto, com todos os santos que estão em toda a At 18.12Acaia: 2 Rm 1.7Graça a vós e paz, da parte de Deus, nosso Pai, e da do Senhor Jesus Cristo.
Ação de graças pelo conforto que Deus lhe concedeu
3 Ef 1.3;1Pe 1.3Bendito seja o Deus e Pai de nosso Senhor Jesus Cristo, o Pai de misericórdias e Rm 15.5Deus de todo o conforto, 4 que 2Co 7.6-7,13; cp.Is 51.12;66.13nos conforta em toda a nossa tribulação, para podermos confortar aqueles que se acham em qualquer tribulação, pelo conforto com que nós mesmos somos confortados por Deus. 5 Pois, cp.2Co 4.10;Fp 3.10;Cl 1.24assim como para conosco crescem os sofrimentos de Cristo, assim também por Cristo cresce o nosso conforto. 6 Mas, se somos atribulados, é 2Tm 2.10; cp.2Co 4.15;12.15;Ef 3.1,13para o vosso conforto e salvação; se somos confortados, é para o vosso conforto, o qual opera no suportar com fortaleza os mesmos sofrimentos que nós também sofremos. 7 A nossa esperança por vós é firme, sabendo que, Rm 8.17como sois participantes dos sofrimentos, assim também o sereis do conforto. 8 Pois Rm 1.13não queremos que vós ignoreis, irmãos, At 19.23;1Co 15.32(?)a tribulação que nos sobreveio na At 16.6Ásia, como fomos excessivamente sobrecarregados além das nossas forças, a ponto de perder a esperança até da vida. 9 Mas nós temos tido, dentro de nós mesmos, a sentença de morte, para que não confiássemos em nós mesmos, porém no Deus que ressuscita os mortos; 10 o Rm 15.31qual nos livrou de tão terrível morte e nos livrará; 1Tm 4.10no qual temos esperado que também ainda nos livrará, 11 cp.Rm 15.30;Fp 1.19;Fm 22ajudando-nos vós também com súplicas a nosso favor, para que, por cp.2Co 4.15;9.11s.muitas pessoas, sejam dadas graças por nós pelo dom que nos foi concedido por meio de muitos.
Paulo tem a sua consciência tranquila
12 Pois a nossa glória é esta: o testemunho da At 23.1; cp.1Ts 2.10;Hb 13.18nossa consciência, de que, em santidade e 2Co 2.17sinceridade de Deus, 1Co 1.17; cp.Tg 3.15não em sabedoria carnal, mas, na graça de Deus, nos temos comportado no mundo, e mais especialmente para convosco. 13 Pois não vos escrevemos outra coisa, senão aquilo que ou ledes ou mesmo reconheceis; e espero que o reconhecereis 1Co 1.8até o fim; 14 assim também nos reconhecestes em parte, que somos a vossa glória, assim como vós também sois a nossa no Dia de nosso Senhor Jesus.
Explica a sua demora em ir vê-los
15 Nesta, confiança, era a minha intenção, primeiro, cp.1Co 4.19ir ter convosco, para que recebêsseis um segundo Rm 1.11;15.29benefício; 16 e, por vós, cp.At 19.21;1Co 16.5-7passar à Rm 15.26Macedônia, e da Macedônia ir ter outra vez convosco, e ser por vós At 15.3; cp.1Co 16.6,11encaminhado até a At 19.21Judeia. 17 Tendo eu, portanto, esta intenção, usei, porventura, de leviandade? Acaso, as coisas que proponho, proponho-as 2Co 10.2s.; cp.11.18segundo a carne, para que haja comigo o sim, sim e o não, não? 18 Mas, como 1Co 1.9Deus é fiel, cp.2Co 2.17a nossa palavra a vós não é sim e não. 19 Pois Mt 16.16;26.63, etc.;Mt 4.3o Filho de Deus, Cristo Jesus, que entre vós foi pregado por nós, a saber, por mim, 1Ts 1.1;2Ts 1.1;1Pe 5.12; cp.At 15.22Silvano 2Co 1.1e Timóteo, não se tornou sim e não, mas cp.Hb 13.8nele é sim. 20 Por isso, Rm 15.8tantas quantas forem as promessas de Deus, nele está o sim; porquanto também por ele é o 1Co 14.16; cp.Ap 3.14amém para a glória de Deus, por nosso intermédio. 21 Aquele que nos 1Co 1.8confirma convosco em Cristo e cp.1Jo 2.20,27nos ungiu é Deus, 22 que também Jo 3.33imprimiu em nós o seu selo e, em nossos corações 2Co 5.5;Ef 1.14; cp.Rm 8.16deu o penhor do Espírito.
23 Mas Rm 1.9; cp.Gl 1.20eu tomo a Deus por testemunha sobre a minha alma, de que, 1Co 4.21; cp.2Co 2.1,3para vos poupar, é que não fui mais a 2Co 1.1Corinto. 24 Não porque temos 1Pe 5.3; cp.2Co 4.5;11.20domínio sobre a vossa fé, mas porque somos cooperadores do vosso gozo; pois, pela fé, Rm 11.20; cp.1Co 15.1estais firmes.
/images/a/Tcg2NiV7ce24OT6kCIQGR)
/images/a/a0208299-6f37-40a0-66e1-2576b9435f00)