2 Coríntios 7

Intés megszentelődésre

1 Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket. 2 Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk. 3 Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk. 4 Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett. 5 Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem. 6 De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével. 7 Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.

Az Isten szerint való bánat

8 Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket. 9 Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. 10 Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez. 11 Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban. 12 Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten előtt. 13 Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok: 14 Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett. 15 És ő még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt. 16 Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.

Exortação à santidade

1 Tendo, portanto, essas promessas, *Hb 6.9amados, *cp.1Pe 1.15s.purifiquemo-nos a nós mesmos de toda a imundícia da carne e do espírito, aperfeiçoando a santidade no temor de Deus.

Paulo e seus convertidos

2 *cp.2Co 6.12s.;12.15Abri para nós os vossos corações; a ninguém fizemos injustiça, a ninguém corrompemos, a ninguém defraudamos. 3 Não o digo para vos condenar, pois *2Co 6.11s.já tenho declarado que estais *Fp 1.7em nossos corações, para morrermos ou vivermos juntos. 4 Grande é a minha *2Co 3.12franqueza convosco, e grande é a minha *2Co 7.14;2Co 8.24;9.2s.; cp.10.8;2Ts 1.4;Fp 1.26glória a vosso respeito; estou cheio de *2Co 1.4conforto, trasborda-me o *2Co 6.10gozo em toda a nossa tribulação.

Paulo confortado com a chegada de Tito, que lhe trouxe boas-novas

5 Pois, ainda quando chegamos à *2Co 2.13;Rm 15.26Macedônia, nenhum repouso teve a nossa carne; antes, por todos os lados, *2Co 4.8sofremos tribulação; *Dt 32.25combates fora, sustos dentro. 6 Porém *2Co 1.3s.Deus, que conforta os humildes, *2Co 7.13nos confortou com a chegada de *2Co 2.13; cp.2Co 7.13s.Tito; 7 e não somente com a chegada dele, mas também com o conforto com que ele foi confortado em vós, enquanto nos referia as vossas saudades, o vosso pranto, o vosso zelo por mim, de modo que ainda mais me regozijei. 8 Pois, ainda que eu *cp.2Co 2.2vos entristeci com a minha carta, não me pesa isso; se bem que me tivesse pesado (vejo que aquela carta vos entristeceu ainda que por breve tempo), 9 agora, me regozijo, não de que fostes entristecidos, mas de que fostes entristecidos para o arrependimento; porque fostes entristecidos segundo Deus, para que da nossa parte em nada fôsseis prejudicados. 10 Pois a tristeza segundo Deus produz *cp.At 11.18arrependimento para salvação, o qual não traz pesar; mas a tristeza do mundo produz morte. 11 Vede quão grande solicitude operou em vós o serdes entristecidos segundo Deus; sim, que defesa própria, que indignação, que temor, que *2Co 7.7saudade, que zelo, que *2Co 2.6vingança! Em tudo *cp.Rm 3.5destes provas de ser inocentes neste negócio. 12 Portanto, ainda que *2Co 7.8;2Co 2.3,9vos escrevi, não escrevi por causa daquele que *1Co 5.1s.fez o mal, nem por causa daquele que o sofreu, mas para que vos fosse manifesta, à vista de Deus, a vossa solicitude por nós. 13 Por isso temos sido *2Co 7.6confortados. E, em nosso conforto, nos regozijamos ainda mais abundantemente pelo gozo *2Co 7.6de Tito, porque o seu *1Co 16.18espírito tem sido recriado por todos vós; 14 porque, se de vós em alguma coisa me tenho *2Co 7.4gloriado com ele, não fiquei envergonhado, mas como tudo o que vós falamos foi com verdade, assim também o louvor que de vós fizemos a Tito se achou ser verdade. 15 Os seus afetos aumentam cada vez mais para convosco, recordando-se da *2Co 2.9obediência de todos vós, de como o recebestes com *Fp 2.12; cp.1Co 2.3temor e tremor. 16 Regozijo-me que em tudo *2Co 2.3tenho bom ânimo a vosso respeito.