Mózes utolsó áldása és jóslata a tizenkét törzsről
1 Ez pedig az áldás, a melylyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az ő halála előtt. 2 Monda ugyanis: Az Úr a Sinai hegyről jött, és Szeirből támadt fel nékik; Párán hegyéről ragyogott elő, tízezer szent közül jelent meg, jobbja felől tüzes törvény vala számukra. 3 Bizony szereti ő a népeket! Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet. 4 Törvényt parancsolt nékünk Mózes, örökségül Jákób községének. 5 És király lőn Jesurunban, mikor összegyűltek a népnek fejei, és együtt voltak Izráel törzsei. 6 Éljen Rúben és meg ne haljon; és száma legyen embereinek. 7 Ez pedig a Júda áldása; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda szavát, és vidd be őt az ő népéhez. Az ő keze elégséges legyen néki, de légy segítsége az ő szorongatói ellen. 8 Léviről pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, a kit megkísértél Masszában, a kivel perbe szálltál Mériba vizeinél. 9 A ki azt mondta az ő atyjáról és anyjáról: Nem láttam őt; és az ő atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez. 10 Tanítják a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt; füstölőt tesznek a te orczád elé, és égőáldozatot a te oltárodra. 11 Áldd meg Uram az ő erejét, és az ő kezének munkája legyen kedves előtted! Törd meg derekukat a reá támadóknak és az ő gyűlölőinek, hogy fel ne kelhessenek! 12 Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi őt minden időben, és az ő vállai között lakik. 13 Józsefről pedig monda: Áldott az Úrtól az ő földe az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülő mélységes vizekkel; 14 A nap érlelte drága terméssel, és a hold sarjasztotta drágaságokkal; 15 És az ős hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival; 16 A földnek drágaságaival és bőségével. A csipkebokorban lakozónak jó kedve szálljon Józsefnek fejére, az ő atyjafiai közül kiválasztottnak koponyájára! 17 Tehenének első fajzása dicsőségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim tízezrei és Manassé ezrei. 18 És Zebulonról monda: Örvendj Zebulon a te kimentedben, és te Izsakhár a te sátraidban. 19 Népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bőségét szopják, és a fövénynek rejtett kincseit. 20 És Gádról monda: Áldott az, a ki kiterjeszti Gádot! Mint nőstény oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és koponyát. 21 Az elejét nézte ki magának, mert ott volt elrejtve a törvényadó osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az Úrnak igazságát cselekedte, és az ő végzését Izráellel együtt. 22 És Dánról monda: Dán oroszlánnak kölyke, a mely Básánból szökik ki. 23 És Nafthaliról monda: Ó Nafthali, a ki az Úrnak jó kedvével bővölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt. 24 És Áserről monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az ő atyjafiai előtt kedves, és áztassa lábát olajban. 25 Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erőd. 26 Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében a felhőkön. 27 Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd! 28 És bátorságban lakozik Izráel, egymaga lesz Jákób forrása a gabona és a bor földén, és az ő egei harmatot csepegnek. 29 Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan mint te? Nép, a kit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsőségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.
A bênção de Moisés
1 Esta é a bênção que, antes da sua morte, deu Moisés, Js 14.6homem de Deus, aos filhos de Israel. 2 Ele disse:
Êx 19.18,20;Sl 68.8,17Jeová veio do Sinai
Jz 5.4e de Seir lhes raiou;
Nm 10.12;Hc 3.3resplandeceu desde o monte Parã
e chegou das Dn 7.10miríades de santos.
Êx 23.20-22Da sua mão direita saía-lhes fogo ardente.
3 Dt 4.37Sim, amas os povos;
Dt 7.6;14.2todos os santos de Israel estão na tua mão.
Dt 6.1-9Seguiram por onde os teus pés guiaram.
Cada um receberá das tuas palavras.
4 Dt 4.2Uma lei nos prescreveu Moisés,
Dt 8.3;Sl 119.111uma possessão para a assembleia de Jacó.
5 Nm 23.21Tornou-se rei em Jesurum,
quando se reuniram os cabeças do povo
com todas as tribos de Israel.
As bênçãos das tribos
6 Gn 49.3-4Viva Rúben e não morra;
porém sejam os seus homens poucos em número.
7 Gn 49.8-12Esta é a bênção de Judá. Ele disse:
Ouve, Jeová, a voz de Judá
e faze-o vir ao seu povo;
com as suas mãos pelejou por ele;
e sê tu auxílio contra os seus adversários.
8 De Levi disse:
Sejam teu Lv 8.8Tumim e teu Urim para o homem, Sl 106.16teu piedoso,
Dt 6.16;Êx 17.7;Nm 20.13,24a quem provaste em Massá,
com o qual contendeste junto às águas de Meribá;
9 Êx 32.27-29para aquele que diz de seu pai e de sua mãe: Não os tenho visto;
nem reconhece a seus irmãos,
nem conhece a seus filhos,
Pois observam a tua palavra
e guardam a tua aliança.
10 Dt 31.9-13;Lv 10.11Mostram os teus juízos a Jacó
e a tua lei a Israel;
Lv 16.12-13põem incenso no teu nariz
e holocausto, sobre o teu altar.
11 Abençoa, Jeová, o seu poder
e aceita a obra das suas mãos.
Fere os lombos dos que se levantam contra ele
e dos que o odeiam, para que nunca mais se levantem.
12 De Benjamim disse:
Dt 4.37;12.10O amado de Jeová habita seguro junto a ele.
Dt 32.11Jeová o cerca o dia todo,
Êx 28.12e ele habita entre os seus ombros.
13 De José disse:
Gn 27.27-28;49.22-26Bendita de Jeová seja a sua terra,
pelos mais excelentes frutos do céu, pelo orvalho
e pelo abismo que jaz abaixo;
14 pelos mais excelentes frutos das novidades do sol
e pelos mais excelentes frutos dos produtos dos meses;
15 e pelos cumes dos montes antigos,
e pelos mais excelentes frutos dos outeiros eternos;
16 e pelos mais excelentes frutos da terra e da sua plenitude.
A benevolência Êx 3.2-6daquele que habitava na sarça
venha sobre a cabeça de José
e sobre o alto da cabeça daquele que é príncipe entre seus irmãos.
17 Quanto ao seu novilho primogênito — este tem majestade,
e os seus chifres são chifres de Nm 23.22um boi selvagem;
com eles Sl 44.5rechaça a povos;
sim, todas as extremidades da terra.
Esses são as miríades de Efraim,
e estas são os milhares de Manassés.
18 Gn 49.13-15De Zebulom disse:
Alegra-te, Zebulom, nas tuas saídas,
e, Issacar, nas tuas tendas.
19 Êx 15.17;Sl 2.6;Is 2.3Eles chamam povos ao monte;
ali, oferecem Sl 4.5;51.19sacrifícios de justiça,
porque chupam Is 60.5a abundância dos mares
e os escondidos tesouros da areia,
20 Gn 49.19De Gade disse:
Bendito seja aquele que dilata a Gade!
Habita Gn 49.9como leoa
e despedaça o braço, sim o alto da cabeça.
21 Nm 32.1-6Proveu para si a primeira parte,
Nm 34.14porque ali foi reservada a porção dum comandante.
Js 4.12Veio com os cabeças do povo,
Js 22.1-3executou a justiça de Jeová,
e os seus juízos, para com Israel.
22 Gn 49.16Disse acerca de Dã:
Dã é Ez 19.2-3cachorro de leão,
que salta de Basã.
23 De Naftali disse:
Gn 49.21Ó Naftali, saciado de favores
e farto da bênção de Jeová;
possui o lago e o Sul.
24 Gn 49.20De Aser disse:
Bendito seja Aser, mais do que filhos o são!
Seja o favorecido de seus irmãos
Jó 29.6e banhe em azeite o seu pé;
25 Sl 147.13sejam de ferro e de bronze os teus ferrolhos,
Dt 4.40;32.47e, como os teus dias, assim seja a tua força.
26 Dt 4.35Não há quem seja semelhante ao Deus de Jesurum,
Dt 10.14;Sl 68.33,34que cavalga pelo céu como teu auxílio
e, na sua dignidade, pelas mais altas nuvens.
27 Sl 90.1-2O Deus da antiguidade é uma morada,
Gn 49.24e, por baixo, estão os braços eternos.
Êx 34.11;Js 24.18E ele expulsou os inimigos de diante de ti,
Dt 7.2e disse: Destrói.
28 Dt 33.12Assim, Israel habita seguro,
Dt 32.8;Nm 23.9a fonte de Jeová, a sós,
Gn 27.28,37na terra de grãos e de mosto!
Dt 33.13Sim, o seu céu destila o orvalho.
29 Sl 1.1;32.1-2Feliz és tu, ó Israel; Dt 4.32quem é semelhante a ti?
Um povo salvo por Jeová,
Gn 15.1;Sl 33.20;Sl 115.9-11escudo do teu socorro,
Sl 68.34espada da tua dignidade.
Sl 66.3Assim, virão os teus inimigos rojando-se aos teus pés,
Dt 32.13;Nm 33.52e tu pisarás sobre os seus altos.